Az élelmiszerhulladék városi megközelítése – A természeti erőforrások kimerítésének mérséklése, a környezeti hatások enyhítése és az élelmiszerrendszer jobb körforgásának kialakítása

Az élelmiszerpazarlás komoly etikai, társadalmi, környezeti és gazdasági probléma. Becslések szerint a Földön megtermelt élelmiszerek egyharmada a szemétben végzi. Ha ezt a fenntarthatatlan gyakorlatot megszüntetnénk, az üvegházhatású gázok kibocsátása mintegy 8%-kal csökkenne (IFPRI, 2021). Tekintettel arra, hogy ez a hulladék a teljes élelmiszerláncban keletkezik, olyan konszenzusos, pontos és agilis politikákra van szükség, amelyek lehetővé teszik valamennyi szereplő számára, hogy teljesítsék a nemzetközi intézmények és államok által az elkövetkező évekre kitűzött ambiciózus kötelezettségvállalásokat.

Az Európai Unió szintjén és a fenntartható fejlődési célokkal összhangban a cél az, hogy 2030-ra a felére csökkentsék a keletkező élelmiszerhulladék mennyiségét, a megoldások olyan hierarchiája szerint, amely a megelőzést helyezi előtérbe, továbbá amelyet az újrafelhasználás, az újrafeldolgozás, a hasznosítás és az újraelosztás kísér, szemben a hulladéklerakókban való elhelyezéssel.

Egy ilyen nagyságrendű és összetett probléma kezelése egyedi és helyi fellépést igényel, és itt a városok és a polgárok szerepe alapvető fontosságú. Az uniós és nemzeti politikákkal együtt az olyan városi kezdeményezések, mint a MUFPP, az Eurocities WFP, valamint az URBACT, az UIA, a LIFE, az INTERREG vagy a HORIZON 2020 által támogatott együttműködési projektek olyan ismereteket és tapasztalatokat kínálnak, amelyek megfelelő alapot nyújthatnak a továbblépéshez. Az önkormányzati kezdeményezéseknek erre a kihívásra történő összpontosítása jelentheti a szükséges lökést a helyi élelmezési stratégiák ösztönzéséhez, mivel ez a kérdés közvetlenül érinti az önkormányzati beavatkozás politikai szféráját.

1. A PROBLÉMA

Az élelmiszerhulladék kritikus tényező a városi ökoszisztémában, és a biohulladék lényeges részét képezi. Az EU biogazdasági stratégiája és a nemrégiben elfogadott Farm to Fork stratégia szerint az élelmiszerhulladék a természeti erőforrások kisajátításához vezet, és egy sor negatív környezeti externáliát eredményez, ami várospolitikai intézkedéseket igényel.

A rendszer összetettségét, szakaszait és az azt alkotó elemeket az alábbi ábra tükrözi (EEA, 2020). A probléma olyan mechanizmus bevetését teszi szükségessé, amelyben a korlátozott erőforrások kitermelésének csökkentésére irányuló igény együtt van jelen a pazarlást és más, az éghajlatváltozás hatásához hozzájáruló negatív hatásokat elkerülő megoldások kidolgozásával.

Negatív példák a teljes élelmiszerláncban előfordulnak, a termeléstől a fogyasztásig. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) becslése szerint az emberi fogyasztásra termelt ehető élelmiszerek körülbelül egyharmada vész el vagy pazarolódik világszerte.

Az EU-28-ban évente az összes megtermelt élelmiszer mintegy 20%-át pazarolják el, ami 186 millió CO₂e (egyenérték) kibocsátásért felelős. Az élelmiszerhulladéknak az éghajlat savasodására gyakorolt hatása az eutrofizációval együtt az élelmiszerlánc teljes hatásának 15-16%-át teszi ki. Az élelmiszerhulladékhoz kapcsolódó kibocsátások nagy része a termelési fázishoz kapcsolódik (idézi az EEA, 2020).

Helyi szempontból a becslések szerint a Milánó városában keletkező élelmiszerhulladék 38%-a (2019) a termelési fázisból származik, míg 42%-a a fogyasztási szakaszban keletkezik. Ez egy olasz háztartás esetén 454 euró értékű éves élelmiszerhulladéknak felel meg, ami valamivel magasabb, mint egy milánói háztartás élelmiszerre fordított átlagos kiadása (399 euró).

Az elkerülhető élelmiszerhulladék értékét különböző uniós országok esetében 3,2 €/kg és 6,1 €/kg között számították ki. Ez olyan csökkenés, amely gazdasági értelemben 100 és 200 EUR/fő/év közötti értéket jelent, országtól függően. (EEA, 2020). Az Európai Unióban, illetve nemzetközi szinten különböző eszközöket dolgoztak ki az elpazarolt élelmiszerek értékének kiszámítására, amelyek segítenek a különböző megelőzési és csökkentési intézkedések megtervezésében.

2. SZEREPLŐK

A nemzeti- és nemzetközi közösségeknek - az Európai Unió, a nemzeti és regionális kormányok, a városok és valamennyi magánszereplő, társadalmi szervezet és polgár aktív szereplő - hozzá kell járulniuk az élelmiszertermelés fenntartható irányítására törekvő, a megelőzés, a csökkentés és az újrafelhasználás elvein alapuló aktív politikák kidolgozásához.

Állami szinten számos politikát és programot kezdeményeztek már, ilyen például az Egyesült Államokban a Save the Food program, amely arra kéri a polgárokat, hogy legyenek aktív részesei annak a törekvésnek, hogy az országban megtermelt élelmiszerek 40%-át ne pazarolják el.

A felülvizsgált Hulladék Keretirányelv (Waste Framework Directive) (EU,2008, 2018) pontos kritériumokat határoz meg a biohulladék-gazdálkodásra vonatkozóan, és arra kényszeríti az államokat, hogy 2023 végéig vezessék be a szelektív gyűjtést és az újrahasznosítást. Ez más szabályozásokkal is párosul, amelyek elősegítik az élelmiszerhulladék csökkentését, kezdve annak helyes mérésével és nyomon követésével.

Az EU településein keletkező biohulladék mennyisége és minősége az urbanizáció mértékétől, a kulturális élelmiszeripari szokásoktól, a begyűjtési rendszerektől, a háztartási komposztálás hatékonyságától stb. függően változik, amint az a mellékelt ábrán is megfigyelhető. A diagram világos képet ad a probléma nagyságáról, és arról, hogy a fenntarthatósági célkitűzések betartásának, javításának milyen lehetőségei vannak a különböző földrajzi területeken

A francia politikai menetrend különböző intézkedéseken keresztül megvalósuló ambiciózusságáról ismert. Az ország évente 10 millió tonna élelmiszer elpazarlásának költségét viseli 16 milliárd euró értékben, miközben 15,3 millió tonna CO₂-t bocsát ki, ami az ország teljes kibocsátásának 3%-át teszi ki. 2012 óta új nemzeti törvényt fogadtak el a hulladéklerakókban elhelyezett szerves hulladék mennyiségének csökkentése érdekében. Ezzel egyidejűleg a magánszektort (szupermarketek, éttermek stb.) nemcsak arra kötelezték, hogy csökkentsék a szerves hulladék mennyiségét, hanem arra is, hogy hasznosítják vagy újrahasznosítsák azt. Különböző kampányok irányultak a fogyasztói szokások megváltoztatásár. Az egyik ilyen kampány keretében 120 000 párizsi háztartást vontak be, amelynek célja, hogy élelmiszerhulladékukat a biohulladék-újrahasznosító tartályba helyezzék, majd trágyává alakítsák át, illetve elősegítsék az energiatermelésben való felhasználását. Ezzel párhuzamosan számos magánvállalat vesz részt olyan kezdeményezésekben, amelyek célja az élelmiszerhulladék csökkentése a saját folyamataikban és a körkörös megoldások előmozdítása. Egyes elemzések kedvező gazdasági eredményeket mutatnak állami, városi és magánvállalati szinten, ha az élelmiszer-veszteségek és az élelmiszerhulladék csökkentésére irányuló hatékony intézkedéseket vesznek figyelembe.

A WWF (2021) nemrégiben kiadott, PAZARLÁSBA HAJTVA: AZ ÉLELMISZEREK, A VESZTESÉG ÉS A HULLADÉK GLOBÁLIS HATÁSA A MEZŐGAZDASÁGI ÜZEMEKBEN (Driven to waste: The global impact of food, loss and waste on farms) című jelentése megállapítja, hogy "ennek ellenére a mezőgazdasági üzemekben keletkező élelmiszerhulladékot továbbra is elhanyagolják a kiskereskedelmi és a háztartási szintű erőfeszítésekhez képest". Ez részben a gazdaságon belüli hulladék mérésének bonyolultsága miatt van így, ami megnehezíti a csökkentésben elért előrehaladás mérését, és alulértékeli az élelmiszerhulladék szintjéhez való hozzájárulásának jelentőségét".

A kereskedelmi magánkezdeményezések innovatív megoldásokat kínálnak erre a problémára. A csomagolásmentes üzletek közvetlen lehetőséget kínálnak az élelmiszerláncban keletkező hulladék csökkentésére. Terjedésük az egész EU-ban látható, Franciaországban és Belgiumban pedig igen jelentős nemzeti hálózatok épültek ki. Egy jelentés (EUNOMIA,2020) biztató adatokat közöl az ágazat 2030-ra várható forgalmáról az EU-ban, amely a becslések szerint 1,2 és 3,5 milliárd euró között lesz. Minden egyes üzlet évente 1 tonna csomagolóanyagot takarít meg, az eladásra kínált termékek több mint 70%-a csomagolásmentes, és nagy százalékban helyi termelőktől származik.

Emellett fontos figyelembe venni a fogyasztói magatartást, különösen a fejlett országokban, és azt, hogy mit lehet tenni e közömbös magatartás megváltoztatására. Az önkormányzatoknak, a hatóságoknak és a vállalatoknak a polgárok rendelkezésére kell bocsátaniuk a szükséges infrastruktúrát, hogy elősegítsék az élelmiszerhulladék helyes szelektálását. Ugyanakkor azonban a polgárok otthon nem mindig rendelkeznek a szükséges feltételekkel e feladat elvégzéséhez. Megfelelő motivációt kell nyújtani a fogyasztók számára, ami arra ösztönzi őket, hogy kilépjenek a komfortzónájukból és készen álljanak erre a társadalmi és kulturális változásra, mind a hulladékcsökkentés, mind az újrahasznosítás és újrafelhasználás terén. Ezt erősen befolyásolja a környezet és a különböző beállítottságú polgárok eltérő tulajdonságai, egyéni ideje és energiája. A városi élet általában nem járul hozzá ahhoz, hogy felszabaduljon az e feladatokhoz szükséges idő és eszközök, ezért minden városnak ismernie kell a leküzdendő konkrét akadályokat, a megszólítandó célközönséget, és ennek megfelelően meg kell határoznia a meghozandó intézkedéseket. Lényeges, hogy csökkentsük a nehézségeket és megkönnyítsük a lakosok számára az éllmiszer hulladék helyes szelektálására, újrahasznosítására irányuló politikákban történő részvételt. Néha szükség lesz az előítéletek leküzdésére és lebontására is, hogy a világos és pontos kommunikáción alapuló egyéni hozzáállást motiválni lehessen.

Ennek érdekében számos kezdeményezést dolgoznak ki az intézmények, városok, alapítványok és társadalmi csoportok a legáltalánosabbaktól a legkülönlegesebbekig. Érdemes kiemelni a FAO, az ENSZ WFP, a WWF stb. által támogatott intézkedéseket.

3. SZAKPOLITIKAI IRÁNYVONALAK

- Az élelmiszerhulladék keletkezésének megelőzése

Az élelmiszerhulladék-frakció jelentős része elkerülhető lenne. A megelőzés a hulladékokról szóló keretirányelv (WFD; 2018/851/EK) által felállított hulladékhierarchia alapját képezi, megelőzve az olyan alternatívákat, mint az újrafelhasználás, az újrafeldolgozás, a hasznosítás vagy az ártalmatlanítás. Ezt az irányultságot a megelőzési intézkedések fedezéséhez szükséges pénzügyi támogatással kell párosítani. A 2015-ben elfogadott fenntartható fejlődési cél 12.3. pontja arra kötelezi az EU-t és a tagállamokat, hogy 2030-ig felére csökkentik az élelmiszerhulladékot és -veszteséget.

Annak érdekében, hogy minden érdekelt félnek segítséget nyújtson e cél elérésében, 2016-ban létrehozták az Élelmiszer-veszteséggel és élelmiszerhulladékkal foglalkozó Európai Uniós platformot. Az államok és városok számára az egyik legfontosabb kihívás az élelmiszer-pazarlás helyes nyomon követése és mérése, mind mennyiségi, mind minőségi szempontból, valamint a következetesség biztosítása az időbeli, valamint a területi és szakpolitikai területek közötti összehasonlító elemzések megkönnyítése érdekében. Ezért az értéklánc különböző szakaszainak tulajdonított százalékos arányokat találunk forrásoktól függően. Mindenesetre a hazai fogyasztási ágazat felelős az élelmiszerhulladék 40-50%-áért. Ehhez képest az élelmiszer-értéklánc egyéb szakaszai a termelés, a feldolgozás, a forgalmazás és a marketing között további körülbelül 50%-ot tesznek ki.

Egyes tanulmányok szerint (EU FUSIONS, 2016) a fogyasztók által termelt hulladék mintegy 60%-a elkerülhető lenne. Ezt a kihívást azonban nem lehet a lánc különböző szakaszaiban elszigetelten kezelni. A fogyasztók általi jelentős csökkentéshez párhuzamos intézkedésekre van szükség az ipar, a címkézési előírások, a kereskedelmi gyakorlatok és a csomagolás terén.

Kulcsfontosságú a megelőzési intézkedések hatékonyságának mérése, tekintettel az élelmiszer-pazarlás mozgatórugóit és csökkentésének akadályait övező bizonytalanságra, kezdve az ismeretek hiányosságainak feltárásával.

- A biohulladék mint releváns fókuszpont

"A biohulladék - főként az élelmiszer- és kerti hulladék - olyan kulcsfontosságú hulladékáram, amely nagy potenciállal járulhat hozzá a körforgásosabb gazdasághoz, értékes talajjavító anyagot és műtrágyát, valamint megújuló energiaforrásként biogázt szolgáltat" (EEA-jelentés, 2020). A biohulladék mintegy 60%-a élelmiszerhulladék, míg a biohulladék 34%-kal a települési hulladék legjelentősebb összetevője az EU-ban. Az újrafeldolgozás terén feltétlenül szükséges előrelépést elérni ahhoz, hogy 2035-re elérjük azt az uniós célt, hogy a települési hulladék 65%-át újrahasznosítsák. Ezenfelül a fenntartható fejlődési célok szerint a cél az élelmiszerhulladék-termelés 50%-ra csökkentése.

Ezzel szemben hatékony elkülönített gyűjtési folyamatra van szükség ahhoz, hogy az élelmiszerhulladékot műtrágyaként és talajjavítóként újra lehessen hasznosítani. Bár az utóbbi években érzékelhető növekedés tapasztalható, a komposztált biohulladék aránya még a 20%-ot sem éri el, mivel a keletkező biohulladék nagy részét elégetik vagy hulladéklerakókba helyezik.

A komposztálható vagy biológiailag lebomló termékekkel kapcsolatos egyértelmű kritériumok felállítására is szükség van, továbbá a biohulladék-frakciók kényelmes elkülönítésére és kezelésére szolgáló meghatározott rendszerekre, valamint a komposzt és a talajjavító szerek előállítására szolgáló minőségi előírásokra.

Egyes útmutatók, mint például a Fertile Auro egyesület által készített és a Zero Waste Europe által kiadott útmutató, a komposztálási akciókat végrehajtani kívánó közösségek közös munkáját irányítja és olyan kulcs-szakemberek alkalmazását ajánlja, mint a komposztáló mester.

- Élelmiszer adomány

A többlet élelmiszertermelés egy részének újraelosztása a világ több mint 800 millió éhező embere között kiváló módszernek tűnik az éhezés mérséklésére, miközben csökkenti az élelmiszerhulladék keletkezését is.

Azonban az élelmiszer újraelosztásnak is megvannak az akadályai. Ezek közé tartozik a termelők félelme az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos felelősségükkel kapcsolatban, a szállítási költségek, az újraelosztási folyamathoz kapcsolódó adók, valamint a felhasználhatósági idővel kapcsolatos bizonytalanság és zűrzavar. Egy tanulmány feltérképezte ezeket az akadályokat, és kimutatta, hogy a jogszabályok és a szakpolitika pozitívan csökkentheti az élelmiszer-pazarlást és az élelmiszer-biztonság hiányát, ha megfelelően igazodik ezekhez a célokhoz. Az élelmiszer-adományozás megoldást kínálhat erre a kritikus paradoxonra a mindenki számára előnyös szakpolitikák révén. A projekt keretében a különböző országok élelmiszeradományozásának összehasonlító grafikonjai és értékes anyagok gyűjteménye született meg, amelyek segítségével mélyrehatóan megvizsgálható ez a kihívás.

Az Élelmiszerbankok gyakran avatkoznak be, hogy az élelmiszer újraelosztása valóban sikeres legyen. Ez az eset áll fent nagyvárosokban, vidéki területeken, kis és közepes méretű településeken, mint például az Emporio Solidale esetében, amely aktív tagja az Unione dei Comuni della Bassa Romagna helyi csoportjának és olasz partnere a FOOD CORRIDORS hálózatnak.

Az élelmiszerszegénységnek sok rejtett arca van, és sok családban van jelen, akik vonakodnak az élelmiszerbankokhoz fordulni. Táplálkozásuk azonban elégtelen, egészségtelen és kiegyensúlyozatlan. Ezért számos város kísérleteket folytat a helyzet kezelésére olyan eszközökkel, mint a madridi "családi kártya", a rigai "ajándékkártya", vagy az élelmiszerszegénység városi földrajzának feltérképezése, amit Párizs alkalmaz az úgynevezett "élelmezési nyomornegyedek" elleni küzdelem érdekében.

Egyes kritikusok azonban aggódnak, hogy egy olyan gyakorlat van kialakulóban, amely rendszeresen átirányítja a felesleges élelmiszereket az alacsony jövedelmű családokhoz "maradék élelmiszert a maradék embereknek" címszóval, ahelyett, hogy konkrét szegénységellenes és szociális menetrendet dolgozna ki.

4. TAPASZTALATOK A VÁROSOKBÓL

Számos város különböző intézkedések által foglalkozik az itt leírt problémával, amint azt az alábbi táblázatban látható átfogó tipológia mutatja (EUROCITIES WGF, 2018).

Különleges példa erre Milánó városa, amely a körforgásos gazdaság stratégiáján belül 4 tengelyen keresztül lép fel az élelmiszer-veszteséggel és -hulladékkal kapcsolatban:

1) Az oktatási és tájékoztatási tevékenységek előmozdítása.

2) A körforgásos gazdaság előmozdítása az élelmiszerrendszerben.

3) Az élelmiszerhulladék hasznosításának és újraelosztásának előmozdítása az újraelosztás ösztönzésével a szereplők közötti együttműködés révén.

4) A csomagolás észszerűbb használatának előmozdítása.

A gyakorlatban a város több innovatív rendszert valósít meg:

1. 20%-os adókedvezmény az elajándékozott élelmiszerhulladékok után. 2018-ban az önkormányzat hulladékadó-kedvezményt fogadott el az élelmiszer-veszteségek adományozására. Az új rendelet célja, hogy az első évben 20%-os adócsökkentést biztosítson azon élelmiszeripari vállalkozások (szupermarketek, éttermek, étkezdék, termelői stb.) javára, amelyek élelmiszer-veszteségeiket jótékonysági szervezeteknek adományozzák.
2. Az iskolai étkezdék bevonása

Az iskolai étkezdékben desszertként felszolgált gyümölcsökkel kapcsolatos hulladék mennyiségének csökkentése érdekében alternatívát dolgoztak ki: "reggeli szünet gyümölccsel" címmel, amely a gyümölcsöt uzsonnaként szolgálja fel. Az iskolai étkezdékben végzett egyéb kísérletek a modellváltásnak köszönhetően jelentősen csökkentették a keletkező hulladék mennyiségét, amint azt a BIOCANTEENS projekt is bizonyította.

3. Biohulladék gyűjtése komposzt és biogáz előállításához

Milánó városa ambiciózus politikát folytat a biohulladék gyűjtésére komposzt és biogáz előállítása céljából. 2014-ben a hulladék 51%-át gyűjtötték szelektíven (a 2012-es 36,7%-hoz képest), ami heti 1,7 kg/fő szerves hulladékot tartalmaz, ami 90 kg/fő/év.

4. Helyi élelmiszerhulladék központ

A város az egyetem és egy szupermarketeket és étkezdékkel rendelkező vállalatokat tömörítő magánegyesület között megállapodást hozott létre egy kísérleti projekt kidolgozására, amelynek célja az élelmiszerhulladékok újraosztása a város néhány városrészében, az önkormányzat pedig biztosítja ehhez a befogadóhelyet.

5. Az élelmiszerpiac új koncepciója a körforgásos átmenet fellendítése érdekében

Milánó városa 23 fedett piacot tart fenn. Az európai REFLOW projekt keretében kísérleti tervet hajtanak végre, hogy fenntartható megoldásokat kínáljanak ezeknek a helyi piacoknak, a város körforgásos gazdasági elképzeléseivel összhangban. A projekt logisztikai megoldásokat tervez és tesztel, körkörös gyakorlatokat terjeszt, nyomon követi a termékek eredetét és minőségét, valamint elemzi a terület vidéki és városi területei közötti kölcsönhatást.

Ezen és más kezdeményezések megvalósítása érdekében Milánó városa az intézményi áttételekre és a különböző forrásokra épülő politikáit az alábbi ábrán látható módon strukturálta (EUROCITIES WGF, 2018).

Az Eurocities és a MUFPP által kiadott, "Élelmiszer-veszteség és -hulladék az európai városokban" című útmutatóban részletesen ismertetjük az olyan városok által kidolgozott további jó gyakorlatokat, mint Athén, Barcelona, Burgasz, Gent, Linköping vagy Birmingham.

A  magán- és a társadalmi szektorból is innovatív kezdeményezések jelennek meg az élelmiszerhulladék újrafelhasználására, mint például a BELLA DENTRO, a LAST MINUTE SOTTO CASA és a REGUSTO Olaszországban, a FRUTA FEIA Portugáliában, vagy más nemzetközi kezdeményezések, mint a TO GOOD TO GO vagy az OLIO.

5. ZÁRÓ AJÁNLÁSOK

A hatékony élelmiszerhulladékgazdálkodási politika megvalósítására irányuló stratégia összhangban van az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel, ugyanakkor lehetővé teszi a fenntartható fejlődési célok, például a 2. (Éhezés megszüntetése), a 3. (Jó egészség és jólét), a 12. (Felelős fogyasztás és termelés) vagy a 13. (Éghajlati fellépés) kihívásainak kezelését.

A városok által e politikák támogatására vagy kezdeményezésére irányuló egyes intézkedéseknek néhány korábbi támogató tényezőre kell épülniük:

1) Mérés. Nincs olyan rendszeresített és szabványosított ismeretanyag, amely biztosítja az e politikák irányításához szükséges adatokat. Minél többet mérünk, annál jobban megismerjük a problémát és azt, hogy hogyan kezeljük a változást. Ennek a célkitűzésnek egyformán kell érintenie a különböző közigazgatási léptékeket (nemzeti, regionális vagy helyi) és a rendszerben részt vevő különböző szereplőket (intézmények, üzleti vállalkozások, háztartások stb.), akik mérik a hulladékot és magyarázatot keresnek rá.

2) A tudatosság növelése. Egyénileg és közösen is meg kell értenünk, hogy miért pazaroljuk így az élelmiszert. A tájékoztatásnak és az oktatásnak kell kísérnie ezt az elemzési folyamatot és az alternatív stratégiák kialakítását. A tudatosítás a legfontosabb, amelynek különféle módjait számos európai város fejlesztette már ki.

A "Love Food, Hate Waste" (Szeretem az ételt, gyűlölöm a pazarlást) egy sikeres kommunikációs kezdeményezés, amelyet az Egyesült Királyságban a WRAP fejlesztett ki. Azokra az emberekre összpontosít, akik már tettek valamit a pazarlás érdekében, vagy tenni akarnak, és gyakorlati tanácsokkal, tippekkel tudnak szolgálni számukra. A weboldal recepteket, tanácsokat és eszközöket kínál, mint például az Adagolási tervező, az Élelmiszer-tárolás A-Z, és a Chill the Fridge Out hőmérséklet-ellenőrző eszköz, amelyek mind valódi változást hoznak és befolyásolják az emberek viselkedését. A spektrum másik végén a Wasting Food: It's Out Of Date (Élelmiszerpazarlás: Elavult dolog) című kiadvány célja, hogy motiválja azokat, akik még nem ismerik vagy nem törődnek az élelmiszerpazarlás problémájával.

3) Gazdasági és pénzügyi intézkedések. A cél az élelmiszer-pazarlás csökkentése ösztönzők vagy más piaci alapú eszközök, például adók vagy támogatások révén, amelyek mindegyike értékes eszköznek tekinthető a fogyasztási szokások fenntarthatóbb gyakorlatok irányába történő megváltoztatására. Olaszországban például áfacsökkentést alkalmaztak a felesleges élelmiszerek értékesítésére. Spanyolországban Gijón város önkormányzati hulladékgazdálkodási tervében szerepel a keletkezett élelmiszerhulladék mennyiségével arányos adófizetési rendszer bevezetése, egy "pay-as-you-throw" rendszer, amely az intelligens adatgyűjtést szolgáló információs technológiákat használja.

4) Szabályozás. A meglévő jogszabályokat és rendeleteket valószínűleg ki kell igazítani annak érdekében, hogy hasznosabbá és praktikusabbá váljanak a több magánszereplő általi végrehajtás és betartás szempontjából, vigyázva és védve az élelmiszerek közjavát.

Hasonló módon az élelmiszer-ágazat vállalatainak egyértelműen tudatában kell lenniük annak, hogy az értéklánc mentén a veszteségek gazdasági haszonnal járnak és ebből előnyhöz juthatnak.

Olyan országokban, mint a Cseh Köztársaság, Franciaország, Olaszország vagy Lengyelország, az elmúlt években előrelépés történt az eladatlan élelmiszerek megsemmisítésének betiltása, az adományozás vagy a komposztálás útján történő újraelosztás kikényszerítése, valamint az élelmiszerfeleslegek kezelésének európai hierarchiájával összhangban álló egyéb megoldások terén. Gyakran a felek közötti önkéntes megállapodások helyettesíthetik a szabályozási intézkedéseket.

Emellett a tanúsítási és címkézési kezdeményezések kiváló ösztönzőt jelenthetnek arra, hogy az érintett felek, különösen a vállalatok, nyomon kövessék és csökkentsék az élelmiszerhulladék mennyiségét. Ezek az intézmények közbeszerzési intézkedései során is lényeges elemként vehetők figyelembe. Dániában egy köz-, magán- és társadalmi partnerség hozta létre a ReFood címkét, amely zöld címkeként működik, és elismeri az élelmiszerhulladék csökkentésében aktívan részt vevő szervezeteket és vállalatokat.

Végezetül, a dátumcímkézés tisztázásának hatékony szabályozási eszköznek kell lennie a termelés, a forgalmazás és a fogyasztás közötti kapcsolatban. Norvégia pozitív példát mutatott, amikor az egyik gyártó az élelmiszerpazarlás elleni küzdelem érdekében a tojások csomagolásán egy bélyegzőt helyezett el a "minőségmegőrzési idő előtt jó, de utána nem rossz" felirattal.

5) Tervek és projektek. A projektek kidolgozásának kiegyensúlyozott módon kell követnie az EU élelmiszerhulladék-hierarchiájának logikáját, prioritásként kezelve a megelőzési és csökkentési intézkedésekhez kapcsolódó célkitűzéseket, biztosítva a források megfelelő rendelkezésre állását, általában az infrastruktúrába, létesítményekbe és kezelőberendezésekbe történő beruházások irányába.

Amint az már bebizonyosodott, a városoknak kulcsfontosságú politikai partnereknek kell lenniük az élelmiszerhulladék integrált kezelésében. Ehhez megfelelő finanszírozásra van szükségük az államok és más transznacionális szervek részéről. A megelőzés és a csökkentés mellett a hulladékgazdálkodás két területe is különös figyelmet igényel, mivel ezek társhasznot jelentenek. Először is a komposztáláson és az emésztőgombán alapuló megoldások ösztönzésével, ahol a képzés és a kísérleti projektek nagy segítséget jelenthetnek. Másodszor, a lakosság nagy részét elszegényítő társadalmi és gazdasági válságok erősödésével a veszteség és az élelmiszerhulladék begyűjtésére és újraelosztására irányuló politikák előmozdítása. Ebben az esetben a termelési, feldolgozási és forgalmazási ágazattal való együttműködést össze kell kapcsolni a már létrejött társadalmi kezdeményezések részvételével, amelyek közül sokan az európai projektek támogatásának köszönhetően jöttek létre, és szinte mindig jelentős technológiai bázissal és digitális jelenléttel rendelkeznek.

E kísérleti tervek és intézkedések révén a városok konkrét élelmiszerhulladék-csökkentési célokat tűzhetnek ki, összhangban az SDG 12.3-mal.

6) Az érdekelt felek részvétele. Mind az egyéni, mind a kollektív, részvételen alapuló megoldásokat támogatni kell, beleértve a helyes gyakorlatok ösztönzését is. Számos újraelosztási platform olyan együttműködési megállapodásokon alapul, amelyekben a kiskereskedők és vendéglátóipari vállalatok önkéntes csoportokkal, nem kormányzati szervezetekkel és intézményekkel működnek együtt. A hatás látható és könnyen nyomon követhető, bár biztosítani kell, hogy a friss termékek tárolásának vagy szállításának biztosításához szükséges erőforrások rendelkezésre álljanak.

A WRAP brit nonprofit szervezet egy útmutatót javasol az élelmiszerpazarlás megelőzésének megkezdéséhez, amely pontos ajánlásokat tartalmaz a megelőzés, a tervezés, a magatartásváltozás, a kommunikáció stb. elindítására.

Ez a cikk a FOOD CORRIDORS hálózat partnervárosai által az integrált akciótervek kidolgozásának folyamatával párhuzamosan készült. Célja, hogy információkat nyújtson a cselekvési javaslataikhoz. E tartalmak gyakorlatiasabb változatát a hálózat transznacionális műhelyeiben fogják kipróbálni. Az elkövetkező hónapokban további cikkeket teszünk közzé a projekt alaptanulmányában leírt FOOD CORRIDORS témával összhangban.

Írta: Vera Lopes

Eredeti cikk angol nyelven: https://urbact.eu/food-waste-urban-approach-reduce-depletion-natural-resources-limit-environmental-impacts-and-make