Come In! – közösségi fesztiválok, beszélgető lakosok, élhetőbb városok

A Come In! elnevezésű URBACT városhálózat képviselőivel, Ábrahám Mátéval (Újbuda Önkormányzata), Szerencsés Ritával (Kortárs Építészeti Központ) és Szigeti Ferenc Alberttel (a projekt URBACT szakértője) beszélgetünk arról, hogy a Budapest100 módszertanával hogyan lehet élhetőbb városokat kialakítani. Komoly vállalás volt 3 évvel ezelőtt a budapesti jó gyakorlat átadása európai városok számára, amelyet Újbuda Önkormányzata vállalt fel a Kortárs Építészeti Központtal karöltve. Világjárvány nehezítette a folyamatot, közösségi fesztiválok helyett multimédiás történetmesélés keretében reflektált több partner is saját épített környezetére, mégis, új meg új érdeklődők bizonyítják a kezdeményezés sikerét.

1. Mi készteti az európai városokat arra, hogy egy budapesti kulturális, közösségi jó példát átvegyenek?

SZFA: Gyakran mondtuk a projektben, hogy a Budapest100 „szexi” és nagyon egyszerűen ágyaz meg összetett városfejlesztési folyamatoknak. A Budapest100 olcsó, látványos, olyan dolog, amely sok embernek tetszik, hiszen mindenki szeret benézni a kulisszák mögé. A járványt megelőzően a programnak kb. évi 20.000 látogatója volt! A kulturális örökség és az épített környezet azonban csak eszköz. A Budapest100, teljes mértékben összhangban a nemzetközi ajánlásokkal, miszerint a kulturális örökség és a saját örökségünkre való reflektálás, az “our heritage” koncepciója az integrált városfejlesztés eszköze, szóval a Budapest100 deklarált célja a közösségek megmozgatása és építése az örökség mentén, lakókörnyezeti akciókkal, párbeszéddel. A helyi közösségek “bevonása” pedig a modern városfejlesztési elméletek origója. Jól szemlélteti ezt egy német alpolgármester válasza egy kérdésre, miszerint ők, mint város fejlesztési projekteket már nem is kezdeményeznek, csak a lakossági ötleteket facilitálják. Mi ebben a perspektívában helyeztük el a Budapest100-at mint jó gyakorlatot. A partnervárosok tehát ezt a szemléletet akarták ösztönözni a gyakorlat átvételével. Hogy ezzel az egyszerű, de hatékony módszerrel mozgósítsuk a lakosságot, hogy a lakosok magukénak érezzék közvetlen környezetüket, érezzenek felelősséget és tegyenek érte - ezt a bonyolult folyamatot a Budapest100 a lakosok mikrokörnyezetében kezdi el, ezért hatékony. 

2. Kik a partnerek, miként alakították ki a saját környezetükben a közösségi eseményeket /Milyen kérdések, nehézségek merültek fel a partnervárosok részéről a transzfer folyamat során? Milyen könnyen tudták alkalmazni az átvett gyakorlatot? Mi volt a véleményük, hogy a lakosságot sikerült e megmozgatni, hosszútávon folytatják- e a projektet/?

SZFA: 6+1 partnerváros vette át a Budapest100 jó gyakorlatát: Gyergyószentmiklós (Románia), Forlì (Olaszország), Varasd (Horvátország), Pori (Finnország), Plasencia (Spanyolország) és Targówek, Varsó egyik kerülete (Lengyelország). A +1 pedig maga Újbuda, aki legnagyobb örömünkre már a legelejétől célul tűzte ki azt, hogy a kerület egy nem belvárosi részén próbálja ki a Budapest100 módszertanát. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a Budapest100 három pillére közül (reflektálás az épített környezetre, lakosok bevonásával, önkéntesek támogatásával) az önkéntesek és a lakosság bevonása volt a legnehezebb feladat és persze sok esetben a járványhelyzet nem tette lehetővé a fesztiválok megszervezését sem. Ettől függetlenül a projekt nagyon is sikeres volt.

SZR: A jó gyakorlat hagyományos értelemben vett átvételét tekintve Varasdot emelném ki, mert ők realisztikus célokat tűztek ki maguk elé és abban sikereket is értek el: az alpolgármester valóban hátra lépett egyet és azt mondta a helyi támogató csoportnak (ULG), hogy “én a kereteket adom, segítek, de nem én akarom megmondani, hogy mi történjen, hol és hogyan legyen a fesztivál, ti érezzétek magatokénak a projektet”. És bár a járványhelyzet miatt csak egy kisebb léptékű fesztivált tudtak megvalósítani, az tényleg működött, ráadásul Varasd is, mint sok más város, új épített környezet kapcsán vetette be a módszertant. A barokk belvárosáról híres Varasdon igenis nagy durranás volt még a szerényebb léptékű fesztivál is, amely egy, a 60-as években épült negyedet ünnepelt, azaz irányította a figyelmet egy olyan örökségre, amelyben sokkal többen élnek, mint az óvárosban, és amelyhez jelentős mértékű negatív képzetek kapcsolódnak (mert a szocializmus éveiben épült), holott a városrész éppenséggel nagyon is élhető.   

Varasd

Gyergyószentmiklós

SZFA: Ez egyébként a projekt egyik egyértelmű sikere általánosságban is: valós párbeszédet indított kényes épített örökségek kapcsán a közösségek szintjén. Én Forlì és Pori városát emelném ki, mert ott a járványhelyzet miatt egy-egy multimédiás eszközt fejlesztettek ki, hiszen a tervezett fesztiválokat le kellett mondani. Vegyük például Forlìt, amely mint Mussolini városa ismert Olaszországban. Erre a meglehetősen kényes örökségre reflektáltak a projektben, a közösség erejével. Mivel közösségi fesztivált nem tudtak szervezni sajnos, a nagyszámú önkéntes bevonásával, a lakók megszólításával jött létre a https://comeinforli.it/esplora/ oldal, ahol az ún. racionalista építészeti örökség jellegzetes épületeinek történetét mesélik el nagyon is látványos módon, interjúk és fotódokumentáció segítségével.      

3. Mi adta az ötletet, hogy a Budapest100 gyakorlatát egy, a szocializmusban épült lakótelepen próbáljátok ki Őrmezőn?

ÁM: Meggyőződésünk, hogy az újbudai fejlesztéseknek nem szabad csak és kizárólag a már jól ismert belvárosi, Bartók negyed néven is ismert részre korlátozódnia. A projekt kiemelt célja volt megmutatni Őrmező kiaknázatlan lehetőségeit és méltánytalanul alulértékelt kincseit. A panel tematikája önmagában is sok izgalmat rejt, hisz a magyar lakosság jelentős része, nagyjából negyede kívülről nagyon hasonló, formalizált panelházakban él, ugyanakkor ahány ember, annyi történet. A projekt ezeket a történeteket, embereket volt hivatott láthatóvá tenni és valódi közösségek létrejöttét elősegíteni. A választott módszertan lehetőséget adott arra, hogy Őrmező egy izgalmas helyként visszakerüljön mindenki mentális térképére és a helyiek tudják kicsit alakítani a meglévő sztereotípiákat a lakókörnyezetükről.

Őrmező

SZFA: Bár 2021 tavaszán végül nem került megszervezésre a Budapest100 programja, a terv az volt, hogy az őrmezei események a Budapest100 hivatalos programjába is bekerülnek. A Budapest100 szempontjából is nagy lépés azon gondolkodni, hogy az eddig ünnepelt, zömében belvárosi épületek helyett például egy lakótelep kerül a fesztivál fókuszába!

4. A panelépületeknek nincs mívesen kiépített lépcsőházuk, vagy kidolgozott homlokzatuk, százéves téglákból alkotott pince útvesztőik. A központban elhelyezkedő panelépületek milyen történeteket tudnak elmesélni? Inkább az épületek, vagy a benne élők, akik „többet” tudnak mesélni? / A közösségi fesztivál mennyire lehet jó közösségépítő, képes erősíteni a helyi identitástudatot, összetartozást?

SZR: A Budapest100 szlogenje (Minden ház érdekes!) lényegében minden épített örökségre vonatkoztatható. Minden háznak vannak titkai, minden lakó életútja érdekes. Őrmező éppenséggel tele van jó sztorikkal: neves költők éltek itt, a kvázi minta lakótelep a város szélén sokáig úgy működött, mint város a városban, a terület szélén eredtek a nevezetes források, amelyek épp a lakótelep építésével tűntek el sajnos, nagyon sok a zöldfelület, végül a most látható átalakulás (metró, irodaház, pláza) is egy csomó konfliktust gerjeszt. Mindezek miatt éppenséggel valóban nagyon jó választás Őrmező, hiszen a Budapest100 módszertanát olyan városfejlesztési eszközként kezdték el a partnerek használni, amely hatékonyan segíthet az adott városrész közösségi újragondolásában, problémáinak feltárásában, a “re-brandingben”. Szóval mi tényleg az egész projekt egyik legnagyobb sikerének könyveltük el, hogy a legtöbb partner nem szép, történelmi épületekkel foglalkozott, hanem valamilyen modern, adott esetben éppen kényes épített örökséggel.

5. A következő fesztiválok „kínálata” mivel fog tudni bővülni? (városi séták, fotó kiállítás, látogatókat fogadó lakosok/lakások/épületek, művészek, új szereplők stb.)

ÁM: Ami Őrmezőt illeti, a projekt alapvetően jól alkalmazkodott a COVID jelentette kihívásokhoz: a tervezett séták és a feltárt történetek, képek a projekt végét követően is elérhetőek maradnak az Őrmezei Korzó honlapján, így a feltárt értékek örökre elérhetővé válnak az érdeklődők számára. A séták tervezése során az is kiderült, hogy habár számtalan ismert alkotó és sportoló emléktáblája és szobra található meg Őrmezőn, további személyek érdemelnek kitüntetett figyelmet, akár alternatív módokon is. Ennek egy kitűnő példája volt az Újbuda díszpolgárának választott, Kossuth-díjas Kalász Márton padjának avatása a Költők Parkjában.

6. Mik a tervek a jövőre nézve? Kialakult-e új kapcsolat, együttműködési szándék a partnerek, fesztivál résztvevők, helyi közösségek tagjai között? /egymás közösségi fesztiváljának népszerűsítése, azon való részvétel, a jó gyakorlat „tovább fejlesztése” stb./

ÁM: Rengeteg új kapcsolat kialakult a projekt során melyre a későbbiekben is lehet építeni. Alapvetően két szinten volt ez megfigyelhető. Egyrészt sokkal jobban megismertük az őrmezei lokálpatriótákat. Különösen igaz ez az Őrmezei Közösségi Házra, aki a munka oroszlánrészét vállalta. Ennek köszönhetően sokkal közvetlenebb lett a viszony a helyiekkel, ami a jövőben is kamatoztatható lesz. Másrészt az ilyen nemzetközi projekteknek köszönhetően Újbuda része lehet az európai vérkeringésnek. Minél több ilyen és ehhez hasonló partnerségben veszünk részt, annál többet tanulhatunk másoktól, másokról, sőt, annál nagyobb eséllyel tudunk újabb izgalmas projektbe belevágni.

SZFA: Elvileg az összes partner folytatja a munkát, hiszen a fenntarthatóság jegyében ígéretet tettek arra, hogy más építészeti örökségre fókuszálva, vagy más kerületben megvalósítva, de újabb fesztiválokat fognak szervezni évről évre. Mondjuk, mivel a járvány megakadályozta a legtöbb partnert eredeti terveik megvalósításában, ezért az első feladat egy igazi közösségi fesztivál megszervezése lesz remélhetőleg. Konkrét helyszíneken, házakba belépve, ahol lakosok sztoriznak és gondolkodnak saját városuk jövőjén, önkéntesekkel, látogatók sokaságával. De a projekt továbbélésének van más vetülete is. Varasdon a modern épített örökség bemutatását eredetileg, még a Come in! előtt felkaroló építész közösség nagy fantáziát lát abban, hogy a módszertant más horvát városokba is elvigye. Varsó szintén nagy potenciált jelent. Most elindult valami a Targówek nevű városrészben, de talán egyszer majd lesz egy Varsó100 is…

Köszönjük az interjút és további sikeres városfejlesztési munkát kívánunk!

URBACT Pont Magyarország