ACTive NGO szervezetek a szolidaritásra épülő hálózatosodás útján: az ökoszisztémát mintázó civil kezdeményezések a COVID járvány idején

A koronavírus járvány eléggé megnehezítette a Civil Házak mindennapi tevékenységét, illetve a hozzájuk kapcsolódó civil hálózatot. Míg a karantén, valamint a társadalmi távolságtartás szabályainak bevezetése lehetetlenné tették ezeknek a civil helyeknek a működését, sok civil szervezet online formában folytatta tovább a tevékenységét és főszereplővé váltak a meglévő vagy kialakuló szolidaritásra épülő hálózatokban. A meglévő helyi közösségek és a társadalmi összefogásra épülő hálózatok erőteljes eszköznek bizonyultak a válság kezelésében: azokban a kerületekben és városokban, ahol a szolidaritás és gondoskodás mechanizmusai már működtek, a civil szervezetek és működésük terei képesek voltak az önszerveződésre és közösségeik számára biztosítani tudták a szükséges javakat és szolgáltatásokat. Felvettük a kapcsolatot az ACTive NGO-k URBACT hálózat partnervárosaival, hogy feltárjuk, hogy a Civil Házak és a köréjük épülő ökoszisztéma hálózatok milyen válaszokat tudnak adni a járványhelyzetre és hogyan képesek kiegészíteni és segíteni a városok válságkezelési munkáját.

A Covid-19 járvány minden korábbi eseményt felülmúlva bizonyította, hogy a civil szervezetek városaink kulcsszereplői. Összehozza az adott környéken élő embereket, akik csoportokat képezve a közjó érdekében köteleződnek el. Képesek összekapcsolni a hasonló érdeklődésű embereket és segítik őket igényeik megfogalmazásában, és megszervezni a szolgáltatásokhoz való kellő hozzáférést. Kitöltik a jóléti állam által hagyott hiányosságokat, és segítenek a kiszolgáltatott csoportoknak harcolni a jogaikért. Valójában a városok szempontjából az erőforrások és a felelősség megosztása az önkormányzatok és a civil társadalmi szereplők között nem csak a városfejlesztési kérdésekben való fokozottabb részvételt segíti, hanem a városi terek és a városi szolgáltatások közös fejlesztését is. A civil szervezetek által használt terek és a civil kezdeményezések, mint például a rigai Civil Ház, alapvető fontosságúak a városlakók és a civil szervezetek kapcsolódása szempontjából, hiszen a nyilvános civil együttműködés platformjaiként működnek: a helyi civil társadalmak középpontjában találkozók, rendezvények és cserék helyszíneit kínálják, a helyi civil ökoszisztéma valódi csomópontjaivá válva.

Rigában a karantén, ahogy Európa szerte sok hasonló szervezet esetében, Rigában is sajátos helyzetbe hozta a Civil Házat. Amikor a koronavírus híre elérte Rigát, a civil szervezetek többségét leginkább a minden áprilisban esedékes adóbevallás benyújtása foglalta le. Mivel a Civil Ház jelentős szerepet vállalt abban, hogy segítse ezeket a civil szervezeteket a bürokratikus eljárások leküzdésében, nem volt kérdés ezen tevékenység felfüggesztése. Az önkormányzat, illetve a Civil Ház munkatársai gyorsan cselekedtek, hogy tanácsadási tevékenységüket online formában folytassák, így ezt sok civil szervezet követte, de nem minden szervezetet lehetett elérni a webinárokkal. Ezért a Civil Háznak számos tájékoztató rendezvényt kellett tartania, hogy partneri szervezeteinek nagy része újra a látószögébe kerüljön.

„Nagy volt az érdeklődés és aktív volt a részvétel, de úgy éreztük meg kell ismételnünk a webinárokat, mert nem sikerült elérni az összes civil szervezetet. A többletmunkától az embereink nagyon kimerültnek érezték magukat, éppen ezért elkezdtünk a mentális állapotot segítő megoldásokon is dolgozni, mely javíthatja az ezen a területen dolgozó emberek állapotát.” Irina Vasiljeva

A digitalizáció nem volt zökkenőmentes: sok szervezetnek nem volt meg a kellő technológiai hozzáértése, illetve hajlandósága arra, hogy tevékenységüket online formában folytassák. Azonban a Civil Ház munkatársai által szervezett online események (a könnyített bekapcsolódási lehetőségnek is köszönhetően), egyre népszerűbbekké váltak, és végül sokkal több résztvevőt vonzottak, mint a hagyományos, offline események. Ez a hatás arra késztette az önkormányzatot, hogy újragondolja kommunikációs stratégiáját, és részt vegyen egy hosszú távú digitalizációs folyamatban.

„A legnagyobb probléma nem maga a digitaliztáció, hanem a gondolkodásmód. Mind civil, mind városvezetési szinten ki kellett találnunk mely tevékenységek maradhatnak online formában a karantén után.” Irina Vasiljeva

A rigai Civil Ház helyi rendszerében sok szervezet volt aktív. Inese Vaivare, a Lett Polgári Szövetség tanácsának elnöke és a Civil Ház rendszeres közreműködője elindította a „Maradj otthon” önkéntes mozgalmat. Mindamellett, hogy tudatában volt az aktív és a kevésbé jártas informatikai felhasználók közötti különbséggel, Inese révén csatlakoztak egy olyan hackathonhoz, mely a Covid-19 járványhelyzet nehézségeinek technológiai segítségével történő leküzdésére szerveződött. Inese lett az egyik alapítója egy olyan platformnak, amely mindenki számára segítséget nyújt, aki felhívja a megadott információs vonalat. Ez a módszer segítséget nyújt kiszolgáltatott emberek és izolált csoportok számára az élelmiszerek és egyéb vásárlások vagy akár háziállatok sétáltatásának lebonyolításában, melyhez segítőként több mint 500 regisztrált önkéntes csatlakozott Lettországban.

Espooban a digitalizáció nem jelentett nagy kihívást. A város, mint általában Finnország, digitális eszközök és kommunikációs módszerek tekintetében jól felszerelt. Az önkormányzati hivatalok és a civil partnereik által szervezett rendezvényeket mind online platformra helyezték át, és bár a közösség egyes tagjainak esetében ezek voltak az első online események, a nyilvánosság általában jól fogadta őket. Az önkormányzat számos kulturális és sportszolgáltatást helyezett át internetes felületre, és létrehozott egy online térképet a nonprofit szervezetek által nyújtott koronavírusokkal kapcsolatos szolgáltatásokról.

„Koordinációs csoportunk nagyon aktív, és személy szerint nagyon elégedett vagyok azzal, hogy látom, hogy az emberek nagyon proaktívak, bizonyítva, hogy nagyon gyorsan alkalmazkodnak a technológiai megoldásokhoz. Mindenkinek egyértelmű volt, hogy csak együtt tudjuk ezt megoldani. A válsághelyzet ellenére ez egy nagyon pozitív és érdekes tapasztalat volt.” Maria Tiilikkala

Sok más városhoz hasonlóan a helyi civil társadalom aktívan segítette az önkormányzat által nyújtott különböző támogatási formák eljuttatását az érintett csoportokhoz. Az önkormányzat és a civil szervezetek között már meglévő partnerség nagy előnyt jelentett a források gyors és hatékony mozgósításában. Az EJY Ry nevű civil szervezet egyesítette erőit a Nestori-val, egy időskorúaknak tanácsadási szolgáltatást nyújtó szervezettel, hogy mintegy 100 önkéntes segítségével segélyvonalat és élelmiszer házhozszállítási szolgáltatást hozzon létre. Egy másik, a Manna-Apu Ry civil szervezet pedig Espoo kormányzatával közösen hozott létre alacsony jövedelmű és magas kockázatú csoportokat célzó élelmiszer ellátási szolgáltatást.

Míg az aktív lakosság mozgósításának legfőbb célja az idősek és más elszigetelten élő emberek élelmiszer-ellátásának biztosítása volt, a városnak újabb kihívással kellett szembenéznie. Espooban, mely a legkülönbözőbb népességi összetételű észak-európai városok egyike, jelentős számú, idegen nyelven beszélő közösség él. Mivel Svédországban számos halálesetnél kulcstényezőként azonosították, hogy a különböző nyelvű lakosokhoz az információ a nem megfelelő nyelven történő kommunikáció miatt hiányosan jutott el, Espoo település és civil ökoszisztémája gondoskodott arról, hogy minden információ eljusson minden érintett polgár számára. Április 7-én elindult egy online ügyfélszolgálat, ahol 25 munkatárs 15-féle nyelven fogadta a telefonhívásokat, mely civil szervezetek összefogása révén valósult meg, és működésének első négy hetében több mint 340 hívást kezelt. Ezen a szolgáltatáson kívül egy intelligens robotot is bevetettek a kérdések megválaszolására, mely több mint száz nyelven, több mint 100 000 felhasználót tud kiszolgálni.

Santa Pola-t különösen érzékenyen érintette a COVID-19 járvány okozta válság. Mivel Spanyolország volt az egyik leginkább érintett ország Európában, így elsősorban az önkormányzati intézmények, a lakossági kezdeményezések és a civil szervezetek érzékelték az egészségügyi válság és a karantén következményeit. Míg az önkormányzat legfontosabb közösségi tereinek, szociális központjainak és kulturális helyszíneinek be kellett zárniuk, és közvetlenül nem tudtak kapcsolatban maradni közösségeikkel, addig a kiszolgáltatott csoportokkal foglalkozó civil szervezetek kommunikációs akadályokkal is szembesültek a kedvezményezettek elérésekor. Ez nehéz helyzet elé állította Santa Pola teljes civil ökoszisztémáját.

„Santa Pola fő közösségi színterei törekedtek az online szolgáltatások felé való elmozdulásra, viszont a kis létszámú civil szervezetek esetében, nem alakult ki az online munkavégzés gyakorlata. Ifjúsági Központunk képes volt sokrétű kapcsolatot létesíteni, mivel közösségük informatikai készsége fejlettebb volt. Ez mutatott rá arra, hogy többet kell befektetnünk az informatikai készségek széles körű fejlesztésébe.” Marc Bassols

Annak érdekében, hogy az emberek számára megkönnyítsék az elszigetelt helyzet kezelését, az önkormányzat online eseményeket szervezett, és közzétette a hasznos telefonszámok listáját, segítve a lakosokat, hogy rátaláljanak azokra a civil szervezetekre, melyek az igényeiknek megfelelő szolgáltatásokat biztosítják. Más civil szervezetek pedig erőiket egyesítve szövetmaszkok készítésébe fogtak, míg a kulcsszerepet játszó intézmények, mint például a Civil Központ, kísérletezett néhány képzési és kísérőprogramjaik online felületre való áthelyezésével. A La Senia kidolgozott egy módszert, hogy hogyan tudja idős látogatóinak egészségi állapotát nyomon követni. Míg a La Senia időskorú ellátottjainak többségénél hiányoztak a digitális készségek és eszközök az online rendezvényekhez való csatlakozáshoz, az Ifjúsági Központ sokkal jobb helyzetben volt abból a szempontból, hogy kapcsolatot tartson a közösségével, hiszen fotó feladványokat, élő koncerteket, interjúkat, vitákat és sporteseményeket szerveztek a különféle közösségi média platformokon.

Siracusában, melyet Észak-Olaszország egészségügyi válsága jelentős mértékben érintett, a szigorú karantén korlátozásokat azonnal bevezették. Ez arra kényszerítette a város civil szervezeteinek többségét, hogy tevékenységével, szolgáltatásaival gyorsan alkalmazkodjon a Covid-19 okozta válság által jelentkező sürgős igényekhez. Az önkormányzat a civil társadalmi szervezetekkel folytatott tevékenységek együttműködéséből tanulva kérte a szervezetek összefogását bizonyos szolgáltatások biztosításában. Ezek az egyesületek az önkormányzattal együttműködve azon dolgoztak, hogy hajléktalanok és idénymunkások számára élelmet és utalványokat, idős és beteg emberek számára gyógyszereket, a távoktatásban érintettek számára pedig tableteket juttassanak el.

Annak érdekében, hogy tájékozódjunk és könnyen eligazodjunk a Siracusában működő egyesületek által kínált különféle szolgáltatások között, egy online térkép is készült, a „Siracusa Solidale” szolidaritási kezdeményezések és szervezetek online listája, amelyet a Zuimama Egyesület gyűjtött a „Città Educativa” projekt keretében. Ez olyan szolgáltatásokat fog össze, mint az ételek és gyógyszerek szállítása, pszichológiai tanácsadás és a családon belüli erőszak elleni védelem. Siracusa Solidale előtérbe helyezte annak szerepét, hogy válsághelyzetben a már meglévő hálózatokra és partnerségekre épülve tudjanak a felmerülő kihívásokra összehangolt, kollektív és hatékony módon reagálni.

Siracusához hasonlóan, Brighton és Hove szintén a meglévő hálózatokra és partnerségekre épített. Míg az önkormányzat a felmerülő igények fényében alakította át prioritásait, a szokásos kommunikációs csatornákon nem tudtak elérni olyan sok embert, mint általában. A digitális szakadék leküzdése és az internethez korlátozott vagy hozzáféréssel nem rendelkezők bevonása jelentős kihívást jelentett az önkormányzat számára. A Digital Champions nevű kezdeményezés azért jött létre, hogy segítsék a lakosokat a digitális eszközök és alkalmazások megismerésében, emellett az önkormányzat közösségi csoportja a városi ügyek minden területéről önkéntesek bevonásával küldött ki közösségi hírleveleket, amelyek a legfontosabb információkról és szolgáltatásokról tájékoztatták a lakosságot. Ezzel párhuzamosan az önkormányzat egyre inkább küzdött a megnövekedett munkatöbblettel, a működést pedig a bürokratikus eljárásmenet is lassította.

„Remélem, ez igazolja azt a tényt, hogy az önkormányzatoknak együtt kell működniük a közösségi központokkal és támogatniuk kell az általuk nyújtott szolgáltatásokat, hiszen jobban rálátnak arra, hogy melyek a lakosság igényei.” Thomas Goodridge

Kelet-Brightonban a civil kezdeményezések, szervezetek és a közösségi terek gyors reakciókészségének, illetve az új helyzethez való gyors alkalmazkodási képességüknek köszönhetően nagyon gyorsan mozgósíthatóak voltak a helyi közösségek segítésére. Számos kölcsönös segítségnyújtáson alapuló WhatsApp csoportot hoztak létre, amelyek segítenek az alapvető eszközök beszerzésében, és kapcsolódási lehetőségeket biztosítanak a legszigeteltebb emberek számára. Például a BELTA, a Bristol Bérlők Szövetsége számos önkéntes bevonását lehetővé téve gyorsan átalakította közösségi helyszínét élelmiszer-elosztó központtá. A kültérrel/kerttel rendelkező helyszínek esetében kísérletet tettek arra, hogy az egyének és a családok számára lehetőséget biztosítsanak a szabadban való biztonságos időeltöltésre. Más közösségi helyszíneket átalakítottak 3D nyomtatási műhelyekké vagy textilstúdiókká maszkok és más biztonsági eszközök előállításához. Ezen akcióknak köszönhetően olyan új, fiatalokból álló önkéntesi kör csatlakozott a szervezetek, akik korábban nem voltak elkötelezettek közösségi ügyek iránt.

Dubrovnikban a karantén új körülményeket teremtett: a repülőjáratok és a kompok azonnali felfüggesztésével a városból hirtelen eltűntek a turisták, ez szinte soha nem fordult még elő, hiszen a város az egyik legfelkapottabb turisztikai célpontok egyike a térségben, ugyanakkor ez a helyzet súlyos gazdasági következményeket von maga után mind a város iparágai, mind a civil szektor számára. Dubrovnik civil házai és a civil hálózatai esetében a fizikaitól a virtuális térbe való áttérés gyorsan ment, a Covid-19 helyzetre adott válaszuk pedig meghaladta az állami struktúrák, az önkormányzati ügyosztályok és a közintézmények lassabb és kevésbé adaptív reakcióját.

„A helyzet tudatosságának növekedését látjuk, a fiatalabb aktivisták és önkéntesek közelebb kerülnek az idősebb generációkhoz, jobban meghallgatják az igényeiket és mindent megtesznek azért, hogy vigyázzanak rájuk. Valójában azt hiszem, hogy ez döntő szerepet játszott abban, hogy a fertőzések száma alacsony maradt a városban.” Petra Marcinko

Bár a korlátozási rendelkezéseknek megfelelően mind a Lazareti Platformnak, mind az Ifjúsági Központ helyszínének be kellett zárnia, mindkét intézmény kapcsolatban tudott maradni közösségével. Azok a szervezetek, melyek a Lazareti komplexumban vagy az Ifjúsági Központban működtek, átszervezték tevékenységüket, hogy segítséget tudjanak nyújtani a közösség számára: egyes szervezetek 3D-ben nyomtatható arcvédő pajzsokat és maszkokat gyártottak, mások online oktatási tanfolyamokat és pszichológiai szolgáltatásokat indítottak. A Lazareti Platform elkezdte összegyűjteni az emberek mindennapi emlékeit és szokásait, és online kiállítást szervezett, remélve, hogy ezáltal tudnak az emberek kapcsolódni, mely hozzájárulhat pszichológiai jólétükhöz, érzékeltetve velük, hogy egy egymást segítő közösséghez tartoznak.

Amellett, hogy Dubrovnikban a Covid-19 járványnak köszönhetően a szolidaritás új szintje alakult ki, egyben instabilitást is okozott a városban. Mivel a város civil szervezeteinek többségét turisztikai bevételekből finanszírozzák, a civil társadalmi szervezeteknek az elkövetkező időszakban jelentős költségvetési csökkentésekkel kell számolniuk. Ezenkívül az Európai Szociális Alapból származó, a lakosság számára fenntartott civil terek – mint például a Lazareti Platform és az Ifjúsági Központ – működési költségeinek fedezésére szánt pénzeszközöket, sürgősségi célokra csoportosították át, így az ország egész területén komoly pénzügyi nehézségekbe ütköztek. Egy nemzeti hálózat jött létre annak érdekében, hogy ezen közösségi helyszínek számára segítsenek leküzdeni a válságot, és jobban képviseljék az érdekeiket a helyi közigazgatási szereplőkkel valamint a nemzeti kormánnyal történő költségvetési csökkentésről folytatott tárgyalásokon. Ezenkívül az összes érintett szervezet olyan gazdasági modellek kidolgozására törekszik, amely mérsékli a függőségi viszonyt az állami támogatásoktól, és elősegítik a bevételszerzést saját maguk számára.

„Rájöttünk, hogy jobban kell kommunikálnunk a kormánnyal, tájékoztatva őket a helyi igényekről és kérdésekről. Meg kell ismertetnünk a közigazgatás szereplőivel munkánk fontosságát, a közösségépítésben és a jólétben játszott szerepét, hogy tevékenységeink megfelelő finanszírozást kapjanak. Nagyon sok ember emlékszik még a háborús időkre, tehát tisztában van az általunk biztosított szolgáltatások fontosságával, hiszen a vészhelyzetben az államnak nem volt eszköze és ideje a helyi közösségekről és különösen a hátrányos helyzetű csoportokról gondoskodni.”Petra Marcinko 

Az ACTive NGOs elnevezésű URBACT projektben résztvevő városokból összegyűjtött történetek fontos tendenciát jeleznek: az Európa szerte működő civil házak az önkormányzatok kulcsfontosságú együttműködői voltak a COVID-19 válság kezelésében. A közösségi helyszínek és a hozzájuk kapcsolódó civil hálózatok fontos erőforrást jelentettek a városok számára a helyi közösségek és a polgári kezdeményezések megismerésében. Számos oka van annak, hogy a helyi és nemzeti pénzügyi támogatások odaítélése során miért kell prioritást kapnia a helyi civil ökoszisztémák fejlesztésének és ápolásának. Mivel a helyi közösségekkel közvetlen kapcsolatban vannak, a Civil házak és partnereik jobban ismerik igényeiket, sebezhetőségüket és erősségeiket. E (gyakran személyes) kapcsolatok és a bizalom révén a helyi civil hálózatok előnyös helyzetben vannak az emberek, közösségek és kapacitások mozgósításához, például az önkéntesség, kölcsönös gondoskodás és az elsődleges szükségletek elosztása terén. A sok szervezet együttműködésén alapuló ökoszisztémában könnyebb azonosítani a közösségben rendelkezésre álló készségeket és erőforrásokat, és aktiválni őket a sürgető kihívások kezelésére. Számos Civil ház és partnerszervezeteik, lévén hogy pozíciójuk az állami bürokrácia peremén vagy azon kívül van, rugalmasabbá és gyorsabbá teszi őket a vészhelyzetekre való reagálásban. Emellett befogadják azokat az állampolgárokat és csoportokat, akiknek igénye és képessége van a hosszú távú részvételre, meghaladva a politikai ciklusok és az állami bizottságok időtartamát.

Az önkormányzatok kulcsszerepet játszanak ezekben az ökoszisztémákban. A helyi civil hálózatok megismerésével az önkormányzati tisztviselők jobban megérthetik az egyes szervezetek szerepét és segíthetik tevékenységük összehangolását. A finanszírozás mozgósításával és az erőforrások civil ökoszisztémákba történő irányításával a közintézmények javíthatják a helyi érdekelt felek közötti együttműködést. Az erőforrások megosztott kezelésére vonatkozó irányítási modellek és protokollok kidolgozásával az önkormányzatok megoszthatják a felelősséget és segíthetnek partnerszervezeteiknek a növekedésében és fejlődésben. A civil kezdeményezések számára teret biztosítva a hatóságok segíthetik új készségek és képességek elsajátítását, hozzájárulva stabilitásukhoz.

Ebben az összefüggésben, különösen az új megszorító intézkedéseket és a társadalmi és kulturális tevékenységek költségvetésének csökkentését is figyelembe véve, szorosabb együttműködésre van szükség a hatóságok és a civil társadalom között. A helyi közösségek társadalmi kohéziójának támogatása és a nem kormányzati szervezetek aktív működésének fenntartása érdekében fontos, hogy a közösségi helyszínek és civil partnereik fizikai távolságának leküzdésében segítsék egyes tevékenységeik digitalizálását. Új digitális eszközökre, platformokra és oktatási módszerekre van szükség a digitális írástudás javításához és a közös digitális kultúra megteremtéséhez. Új információs tevékenységekre van szükség a digitális szakadék áthidalásához, a marginalizált csoportok és az izolált egyének bevonásához. Az új finanszírozási programok nélkülözhetetlenek a civil házak és a nem kormányzati szervezetek számára a költségvetési hiányok leküzdéséhez. Alapvető fontosságú, hogy az új jogi keretek lehetővé tegyék a civil szervezetek számára a gazdasági modellek kifejlesztését, amelyek gazdaságilag függetlenebbé teszik őket, új bevételi forrásokat nyitnak meg, és szorosabb kapcsolatokat teremtenek a nem kormányzati szervezetek és a szociális gazdaság kezdeményezései között. Ezek az intézkedések hozzájárulhatnak a Civil házak stabilitásának javításához a COVID járvány utáni időszakban: ez az ellenállóbb helyi társadalmak kritikus eleme.

Írta: Polyák Levente (az ACTive NGO-k URBACT hálózat vezető szakértője és az Eutropian társalapítója)

Eredeti cikk: https://urbact.eu/active-ngos-solidarity-networks-civic-ecosystems-during-and-after-covid-19