Hogyan képes egy kis spanyol település megújítani élelmezési rendszerét?

A spanyol Baena településen az elmúlt pár évtizedben az extraszűz olívaolaj tömegtermelése – és ezzel a helyi élelmiszer-önellátás visszaszorulása – teljes mértékben megváltoztatta a helyi emberek korábbi viszonyulását az élelmiszerekhez. Néhány érintett helyi lakos megpróbált egy sokkal fenntarthatóbb és alkalmazkodóbb rendszert kialakítani.

Az önkormányzat által vezetett AGRI-URBAN projekt koordinátori csapatának két tagja Antonio Zafra és Raquel Moreno Vicente. Mindketten az ADEGUA nevű helyi szervezetben dolgoznak, amelynek célja, hogy összehozza a városvezetést a helyi civilekkel, vállalkozókkal és más olyan szereplőkkel, akik szeretnék előmozdítani a fenntartható fejlődést a térségben. Kettejükkel beszélgetett Jamie Mackay politikai újságíró a biomozgalomról, a kisebb városok sajátos lehetőségeiről, valamint az URBACT-tel kapcsolatos munkájukról.

Hogyan kezdtetek el érdeklődni a mezőgazdaság iránt?

Antonio (AZ): én valójában egy vidéki fickó vagyok, ugyanakkor a városi életformát is nagyon kedvelem. Jelenleg nem Baenában élek, hanem egy kisebb, 500 fős faluban, amely számos demográfiai problémával küzd. A családom jelentős része felhagyott a vidéki élettel és inkább a továbbtanulást választotta, de engem a gyökereim a vidéki életmódhoz kötődnek. Nagyon szeretek faluban élni. Kicsiben foglalkozom is olívaolaj-termeléssel, illetve aktivistaként részt veszek a helyi termelői és fogyasztói csoportok munkájában.

Raquel (RMV): Én Baenaban nőttem fel, szóval mindig is körül voltam véve olajfákkal, és azzal a vidékkel, amely generációk óta megtermelte az élelmünket. Amikor viszont anyuka lettem, egyszer csak azt vettem észre, hogy túl sok mindent vásárolunk tőlünk távol lévő helyekről, ahelyett, hogy azt fogyasztanánk, amit megtermelünk. Ez egy meghatározó felismerés volt számomra. Ettől a pillanattól kezdve még élesebben láttam az élelmiszer szerepét a társadalomban és az egyéni egészségben, és ezzel együtt láttam a változás lehetőségét is.

Hogyan alakult az élelmiszeripar helyzete Baena térségében az elmúlt pár évtizedben?

AZ: Jelenleg Baenat egy monokultúrás terület – olajfaültetvény – övezi, de ez nem volt mindig így. Az elmúlt 20 évben 200 hektár olyan területet veszítettünk el, amin korábban gyümölcs- és zöldségtermesztés folyt. Az agráripar látszólag megnyerte a csatát... Az itt termelt olívaolajat konténerekben viszik el és más országokban értékesítik, vagy üveges kiszerelésben más városokba szállítják. Ez a folyamat egy teljesen ellentmondásos helyzetet eredményezett: a magas termőképességű térség jelenleg függő helyzetbe került a világ minden tájáról érkező élelmiszerek importjától. Bár lehet, hogy ezt sokan egy sikeres gazdasági modellnek tartják, a lakosság egészsége szempontjából egyéltalán nem lehet sikeresnek tekinteni.

RMV: További súlyos problémát jelent a munkanélküliség. A gépesítés, automatizálás miatt a mezőgazdaság jóval kevesebb munkaerőt igényel, azt is általában idényjelleggel, pár hónapra. E folyamat ellen tennünk kell valamit. Ha növelni akarjuk a térség népességmegtartó képességét és meg akarjuk állítani az elnéptelenedést – nem csak a mezőgazdaság tekintetében – akkor változtatásokat kell eszközölnünk, meg kell találnunk az egyensúlyt a globalizáció és a lokális kezdeményezések között.

Milyen alternatívákat próbál támogatni a település?

AZ: Az egyik első lépés az olívaolaj összetételének részletes vizsgálata volt, amelyet a Cordobai Egyetemen végeztünk, ennek alapján térképeztük fel és elemeztük a területet. Ezután több bemutatóhelyet hoztunk létre, többek között egy múzeumot, mely segítheti az érdeklődők és a helyi emberek elköteleződését az olaj-kultúra iránt. A 2008-as válsággal fókuszunk a probléma társadalmi vonatkozásai felé tolódott. Olyan kis közösségi kertek kialakítását kezdtük támogatni, melyek helyi szinten alkalmasak lehetnek az emberek és az élelmiszertermelés kapcsolatának megújítására.

Hogyan tudta segíteni az URBACT a kezdeményezéseteket?

AZ: Számos probléma adódik, amikor kisebb városokban próbálunk fejlesztéseket végrehajtani. Nálunk a különböző szakterületeket érintő kérdésekhez nehéz megfelelő szakembert vagy szakértői gárdát találni. De előfordul, hogy még tanácsadónk sincs az adott régióban. Az AGRI-URBAN projekten keresztül szeretnénk a szaktudást megosztani. Hálózatunk 11 várost foglal magába, melyek eltérő adottságokkal és más-más kihívásokkal rendelkeznek. Idővel azonban meg kell találnunk a közös célokat és érdekeket az élelmezési rendszer tekintetében. További célunk, hogy felhívjuk a figyelmet a város és vidék közti kapcsolódás fontosságára. A kisebb városok általában kapcsolatban állnak a térség nagyvárosaival, így többek között arra is keressük a választ, hogyan tudnak a várostérségek sokkal hatékonyabban együttműködni.

RMV: Az URBACT-ben kidolgozott módszertan minket is inspirált. Ha nem ismerjük meg alaposan a helyi valóságot, akkor nem tudunk változásokat elérni. Az AGRI-URBAN programban a helyi érintettek közvetlenül megismerhették más városok tapasztalatait, hogy megértsék, mit tanulhat ezekből Baena. Izgalmas az Európai szinten felmerülő kérdéseket helyi szinten vizsgálni, aztán a tanulságokat újra megosztani európai léptékben, hogy ezen keresztül konkrét változásokat érjünk el.

Mi volt a leginspirálóbb példa, amit láttatok ebben a városhálózatban?

AZ: Negyven évvel ezelőtt egy Barcelona agglomerációjához tartozó településen, MolletDelVallès-ban az ipari terület bővítése helyett egy mezőgazdasági területet hoztak létre. Mára itt egy 500 hektáros védett természeti terület jött létre, ahol bioélelmiszer-termelést folytatnak, illetve erre épülve különböző start-up vállalkozások működnek. A Barcelonai Egyetemmel közösen kutatják, hogyan képesek megőrizni a terület biodiverzitását, és hangsúlyt helyeznek a szaporítóanyagok (magok) begyűjtésére is.

RMV: Fundão (PT) szintén nagyon sikeresen abban, hogy az élelmiszer-szektoron keresztül érjen el változásokat. Termelőik központi támogatást kapnak, hogy új dolgokat tudjanak kipróbálni az élelmiszerekkel kapcsolatos kommunikációban. Valami hasonlóra van szükségünk nekünk is. Jelenleg együtt dolgozunk velük egy másik projektben is, amelynek célja az élelmiszertermeléssel kapcsolatos új technológiák bevezetése.

Terveitek között szerepel szociális gyümölcsösök, élelmiszer feldolgozó/ellátó központok, illetve egy olyan inkubátorház kialakítása, mely induló gazdaságoknak nyújt segítséget. Melyik tűnik a legígéretesebb kezdeményezésnek ezek közül?

AZ: Jelenleg csupán 5-10%-a van folyamatban ezeknek, némelyik kezdeményezésnek azonban csak egy kis elköteleződésre van szüksége ahhoz, hogy elinduljon. Például ami nagyon előremutató, az egy biomenza létrehozása egy középiskolában, amihez már csak az iskola, illetve a település vezetésének kellene egy kicsit proaktívabbnak lennie.

RMV: Valamennyi politikai párt támogatja az elképzelésünket a városban. Nincs többségi támogatottságunk jelenleg, viszont az előző hónapban a helyi választásokon néhány pártprogram tartalmazta az AGRI-URBAN kezdeményezéseket. Hogy mi a következő lépés, az egyrészt a politikai szándéktól, másrészt az egyes emberektől is függ. Ha valaki érdekelt és elkötelezett ebben, akkor képes a változtatásokra.

AZ: Kísérleti jelleggel kidolgoztunk egy akciót, melynek célja, hogy emlékeztesse a politikusokat az elköteleződéseikre. Egy olyan közösségi kertet hoztunk létre, ami nem csak családokat, hanem nagyobb léptékben gondolkodva civil szervezeteket, ökológus szakértőket és egyéb szervezeteket is bevon. Van egy terület erre a város kellős közepén, így mindenki számára szem előtt leszünk.

Van esetleg valamilyen üzenetetek azon kisvárosok számára, akik ilyen kérdésekkel foglalkoznak?

AZ: Sokan úgy véli/k, hogy Európa szellemiségét a városok alakítják. Történelmi nézőpontból nézve talán igazuk lehet. De Európa számos kiemelkedő értéke – úgy, mint szabadság, közösség, a környezetről való gondoskodás – a vidéki területekben gyökerezik. Személy szerint támogatom azt az elképzelést, miszerint törekednünk kell a városi terek ruralizálására, illetve néhány vidéki térség urbanizálására annak érdekében, hogy ez egy kölcsönösen előnyös cserét biztosítson, akár értékek, tudás, különböző javak/erőforrások tekintetében. A kis és közepes városoknak kitüntetett szerepe lehet abban, hogy a két térség kapcsolódjon és az élelmiszer lehet ennek az egyik legfontosabb közvetítő eszköze. Úgy gondolom, a kommunikáció új korában egyaránt újradefiniálhatóak városi és vidéki tereink.

További információk az AGRI-URBAN projektről: https://urbact.eu/AGRI-URBAN

Írta: Jamie Mackay 

Eredeti cikk: https://urbact.eu/small-spanish-town-revolutionising-local-food