A városi közjavak újragondolása: a Civic eState projekt

Nápoly „városi közhasználati” politikájának meghatározó vonása, hogy művészek, kreatív alkotót, innovátorok és a város lakói kapnak felhatalmazást arra, hogy magukat megszervezve a város közösségi infrastruktúráját, elhagyott vagy alulhasznált ingatlanjait használják közösségi kezelésben. Christian Iaione, URBACT vezető szakértő mutatja be Nápoly Jó Gyakorlatát, amelyet a Civic eState projekt keretében alkalmaznak más európai városok.

A Civic eState hálózat fő kihívása, hogy olyan kormányzási modelleket ismerjen el és segítsen kifejleszteni, amelyek lehetővé teszik, hogy a város lakói, közösségei alkotmányos joguk szerint használhassák a városi közjavakat (urban commons).

(A fordító megjegyzése: az „urban commons” kifejezést „városi közjavak”-nak fordítottuk. A „commons” olyan kulturális és természeti erőforrásokat jelent, amelyek elérhetők a társadalom valamennyi tagja számára. A „creative commons” például olyan szellemi termékekre vonatkozik, amelyek jogszerűen megoszthatók, tehát kvázi közjóként mindenki számára hozzáférhetők.)

A cikk témáját adó Jó Gyakorlat szempontjából városi közjavak azok a kézzelfogható vagy egyéb erőforrások (épületeket, városi tereket stb.), szolgáltatások és infrastruktúrák, amelyeket Nápoly város közösségi hasznosításra alkalmasnak ismer el, vagyis ezzel kivonja a kizárólagos használat tulajdonlási logikájából és a közösség közvetlen irányítása alá helyezi.

A város épített örökségének revitalizációja kulturális, gazdasági és társadalmi kihívás, de egyben ösztönző is a város önmeghatározására, identitásának erősödésére, új kapcsolatot teremtve a városvezetés, a helyi aktivisták, a társadalmi vállalkozások és a lakossági kezdeményezések között.

Nápoly – számos tanácsadóval és hivatali állásfoglalással támogatva – kidolgozott egy olyan megközelítést, amely felül tudja írni a megszokott irányíts-és-ellenőrizz megközelítést azzal, hogy a participáció erősítésével a város lakóit helyezi a városi közjavakkal kapcsolatos döntéshozás középpontjába, illetve rájuk bízza e javak kezelését, hasznosítását.

A folyamatot támogatják olyan szakpolitikai eszközök, amelyek lehetővé teszik elhagyott magán- vagy önkormányzati tulajdonú ingatlanok közösségi hasznosítását.

A városi közjavak kollektív irányításának jó gyakorlata

Napoly Jó Gyakorlatának alapja, hogy a város egyes létesítményeit közjavakként definiálja, és ezzel lehetővé teszi kollektív menedzsmentjét. Az önkormányzat és a közösség együttműködő irányítása biztosítja a közjavak fair és szabad hozzáférését, közös tervezését, és olyan társadalmilag és gazdaságilag fenntartható modellek kialakítását, amelyek a jövő generációi számára is megőrzik ezeket.

A kollektív kormányzás a helyi közösségek bevonásával valósul meg, közös tervezéssel, kísérletezéssel, menedzsmenttel, ami a kulturális és társadalmi szolgáltatások új formáit hozza létre.

Nápoly gyakorlatait a projekt keretében Barcelona (ES), Gdansk (PL), Ghent (BE), Amsterdam (NL), Iasi (RO) és Presov (SK) tanulmányozza, adaptálja.

A közösségi használat útja

Az elmúlt évtizedekben Nápoly új kormányzási eszközöket tesztelt az elhagyott, lerobbant épületek újra-használatára. Ezen időszakban számos mozgalom és informális csoport jelezte igényét ilyen épületek, terek közösségi használatára, új önszerveződő, önfenntartó intézmények kialakítására. Az üres ingatlanok közösségi használatának igénye magával hozta az ideiglenes hasznosítás modelljét és megadta a kezdő lépést a városi közjavak újragondolására. Egyben igényt teremtett olyan kutatásokra is, amelyek vizsgálják a közösségi menedzsment innovatív modelljeit is.

A „polgári felhasználás” ősi jogi intézményének felülvizsgálatával és a városi kontextushoz igazításával az önkormányzat egy új, a részvételen alapuló kormányzás formáját ismerte el, amely túlmutat a klasszikus kétoldalú köz-magán partnerségen alapul koncessziós szerződés keretein.

A polgári felhasználás modellje a közösség és a közjavak közti kapcsolatot elismerve a közösség által vezetett kezdeményezéseket elismerhetővé és intézményesíthetővé teszi, biztosítva mindkét fél autonómiáját. Egyfelől a város lakói jogot kapnak a városi közjavak újrahasznosításában való részvételre, másfelől pedig az önkormányzat támogatja is ezt a folyamatot.

A városi közjavak – urban commons

Az első ingatlan, amelyet a város kollektív irányítási modell keretében hasznosított a Jó Gyakorlat címet is elnyerve, a Filangieri mozi épülete volt. Ennek kapcsán dolgozta ki a város a Állampolgári és kollektív hasznosítás nyilatkozatot.

Egy évvel később 7 újabb ingatlant ismert el a város „olyan városi térnek, amely a városi közjavak kategóriába tartozik”. Ezek: a korábbi Convento delle Teresiane: Giardino Liberato; Lido Pola; Villa Medusa; a korábbi OGP di Materdei; a korábbi Carcere Minorile – Scugnizzo Liberato; a régi Conservatorio S. Maria della Fede; és a korábbi Scuola Schipa.

A fenti ingatlanok városi közjavakkénti elismeréséhez, illetve a megfelelő megállapodások megkötéséhez az kell még, hogy a Filangieri mintájára a helyeket kezelő közösségek állampolgári és kollektív felhasználási nyilatkozatot tesznek, biztosítva az inkluzivitást, a nyitottságot, a pártatlanságot és az ingatlan közösségi irányítását.

A jövőben várhatóan tovább nő a városi közjavak listája. Ezekre az üres vagy alulhasznosított ingatlanokra jellemző, hogy már korábban használatba vették és átalakították olyan informális közösségek, amelyek valamiféle tevékenységeket működtetve hozzájárultak az épületek fennmaradásához is (sok esetben saját erőforrásokból állítva helyre tereket, funkciókat). Ezek az ingatlanok Nápoly épített örökségének, vagyonának részét képezik, amelyeket ma a város lakói használnak és menedzselnek a közjó érdekében.

Önkormányzati-civil partnerség

Nápoly Jó Gyakorlata (vagyis a civil hasznosításról szóló határozat) a városi partnerségek új generációját indította el: a köz- és közösség, vagy köz- és civil partnerséget (PCP, azaz public-civic partnership). E partnerségek célja, hogy a város javait olyan fenntartható társadalmi infrastruktúrává alakítsák át, amely társadalmi és kulturális értékeket, szolidaritást teremt, növeli a kreativitást, az együttműködési készégeket, fejleszti a digitális és a körkörös gazdaságot.

A vezető partner, Nicola Masella kihangsúlyozza, hogy Nápoly jó gyakorlatának a legnagyobb értéke, hogy „bár a modell az olasz jogszabályi környezetben jött létre, nagyfokú adaptálhatóság jellemzi az európai városok számára, mivel mindenki számára fontos etikai, jogi és társadalmi értékeken alapul. Összehasonlítva más európai példákkal, ahol a közösségi használat szabályait az önkormányzat fektette le, a nápolyi példára jellemző, hogy a polgárok önszerveződő képességének elismerésével a szabályokat a közösség és az önkormányzat közötti interakciók során szabták meg.”

A jövő szabványa?

A Civic eState megközelítés prototípusként szolgálhat azon városok számára, amelyek az önkormányzat, a civil szféra, a társadalom és a helyi vállalkozások együttműködésén alapuló megállapodásokat vagy projekteket akarnak megvalósítani azért, hogy a város fejlesztését integráltabb alapokra helyezzék. A civil hasznosításról szóló határozatra úgy is tekinthetünk, mint olyan jogi lehetőségre, amely az EU előírások teljesítését is segíti, amennyiben a társadalmi infrastruktúra és a szolgáltatások (egészségügy, lakhatás, oktatás stb.) ellátását érintő közbeszerzéseket, az állami támogatások felhasználását vagy a városi szereplőkkel való együttműködéseket akarjuk optimalizálni.

A modell hozzájárulhat közösségi alapú munkahelyek és társadalmi vállalkozások széles körének létrejöttéhez. Az együttműködések alapként szolgálhatnak a társadalmi projektek újfajta finanszírozási mechanizmusainak bevezetéséhez is. Ilyenek lehetnek a társadalmi hatás kötvények, a szociális projektek finanszírozási modelljei és számos más olyan megoldás, amelyben hosszútávú befektetők vesznek részt a köz- és a magánszféra együttműködésében megvalósuló fejlesztésekben.

Írta: Christian Iaione

Eredeti cikk: https://urbact.eu/urban-commons-civic-estate