Többszintű területi kormányzás és a kohéziós politika jövője - beszámoló

A Miniszterelnökség, a Lechner Tudásközpont mint az URBACT Program Nemzeti Tájékoztatási Pontja és a Magyar Urbanisztikai Tudásközpont közösen rendezett szakmai fórumot november 6-án. A záródó URBACT városhálózati projektek képviselői mellett a rendezvényen jelen voltak a hazai közigazgatás különböző szintjeinek – minisztériumok, megyék, települések – képviselői is, hogy a többszintű területi kormányzás, az integráció és az együttműködés lehetőségeit átbeszéljék, kitérve a kohéziós politika 2020 után várható változásaira is.

Az előadások első köre a többszintű területi kormányzás helyzetét, lehetőségeit járta körül a Magyarországon jellemző kormányzási szintek szemszögéből.  A Miniszterelnökség részéről a Településfejlesztési Osztály vezetője, Gombos Márk hangsúlyozta a Minisztérium azon törekvését, hogy párbeszédbe vonja a települések szereplőit, lakosságát. Ennek markáns példája a településképi arculati kézikönyvek során kialakult gyakorlat a többszintű együttműködésre, egyeztetésre. Az országos szintet képviselve Számadó Róza, a Belügyminisztérium Önkormányzati Koordinációs Irodájának főosztályvezetője egy sokéves kutatási program kapcsán osztotta meg tapasztalatait. A kutatás alapvetése, hogy az önkormányzatok a legfontosabb stakeholderek, a kormányzás alapegységei. Az eredmények tanulsága szerint a többszintű kormányzásban a megyei szint gyengesége jelenti a szűk keresztmetszetet. A kormányzat számára is egyszerűbb volna 19 megyével, és nem 3178 helyi önkormányzattal egyeztetni; ugyanakkor a településeknek is szükségük van olyan magasabb szintű támogatásra, amely mégis elég közel van ahhoz, hogy a térségi sajátosságokat is érzékenyen figyelembe tudja venni. A megyék többségénél jelenleg az ehhez szükséges szakértői háttér és kapacitás nem áll rendelkezésre, illetve a megyék koordinációs jogköre is bizonytalan. Megfontolásra érdemes a többszintű kormányzás hatékonyabb megerősítése érdekében egy önálló önkormányzati operatív program kialakítása a 2020 utáni időszakra.

Szigeti-Böröcz Ferenc URBACT szakértő, a HBH Kft. projektfejlesztő tanácsadója a települési szintű integrációra és okos kormányzásra hozott nemzetközi és hazai jó példákat. Mivel a városi önkormányzat jelenti a kormányzatnak a lakossághoz legközelebb eső szintjét, különösen fontos, hogy itt az integráció, a párbeszéd jól működjön; ehhez azonban minden szereplőnek ki kell lépnie komfortzónájából. Az előadásban szereplő példák a társadalmi innováció olyan esetei, amelyek e párbeszédet segítik. Ilyen a XII. kerület KöZöld Párbeszédre fel! programja, amely a budapesti kerületeket invitálja elsősorban a zöldfelületekkel kapcsolatos beszélgetésekre. De ilyennek tekinthető számos divatos kezdeményezés szerte a világban: hackathonok, govathonok, pechakucha előadások, szociális innovációs versenyek. Az önkormányzatnak a társadalmi innovációt felszívni képes szervezetté kell válnia, ha kellően rugalmas és versenyképes kíván maradni. A lakosság felé irányuló nyitottság mellett meg kell találni az önkormányzati ügyosztályok közötti hatékony kommunikációs csatornákat is. Még Bécsben is problémaként azonosították, hogy csak számos vezetői szint igénybevételével működhet együtt két ügyosztály. A dán Aarhusban ezért olyan workshop-szobát rendeztek be, ahol az önkormányzat különböző részlegeiben dolgozók bármilyen felvetett ügyet meg tudnak beszélni szabadon egymás közt, vagy a városi érintettek részvételével.

Legfontosabb, hogy a helyi lakókkal, az ott élőkkel alakítson ki párbeszédet az önkormányzat – emelte ki a többszintű kormányzás kapcsán a helyi településvezető nézőpontjából Pergő Margit, aki amellett, hogy Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének társelnöke, Berhida polgármestere és egy LEADER egyesület elnöke is. Tapasztalata szerint az önkormányzatok legfontosabb információforrását a többi önkormányzat jelenti… ez egyfelől mutatja a települési összefogás jelentőségét, másrészt azt is, hogy a vertikális integráció, kommunikáció kapcsán vannak még hiányosságaink. A LEADER típusú együttműködést egyértelműen pozitív példaként említette a helyi szintű integrációra. A Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat főépítésze, Pappné Kett Adrienn a megyei szintet bemutatva közelítette meg a kérdést. Győr-Moson-Sopron megyében az agglomerációs együttműködések kapcsán válik különösen élessé a vertikális és horizontális integráció kérdése. A szakember az ideális együtt gondolkodásra a hosszú távú összehangolt fejlesztéseket, integrált térségi szemléletet említette, ajánlásai között a települések módszertani támogatása és a megyék koordinációs szerepéhez szükséges erőforrások biztosítása szerepeltek. A területfejlesztés és -rendezés feladataival kapcsolatban megemlítette a Lechner Tudásközpontban készülő online Területi és Települési Tervezést Támogató Rendszert (4TR) övező várakozást, mivel ez az eszköz jelentősen megkönnyíti majd a tervezésben résztvevő felek kommunikációját, egyeztetési folyamatba vonását.

A rendezvény második részében a munkájukat záró URBACT akciótervezési hálózatokban résztvevő magyar városok mutatták be eredményeiket.

A XIII. kerület részvételét a VitalCities projektben Gábor Péter, a TechTown nyíregyházi eredményeit Kézy Béla, az InteractiveCities debreceni munkáját dr. Kovács István, a MAPS hálózat szombathelyi eredményeit pedig Polgár Tibor ismertette. A négy beszámolóból számos tanulságos történetet megismertünk, amelyek mutatják, hogy az URBACT program másfél évtized alatt kiérlelt módszertana hogyan segíti a települési szintű integrációt, együttműködést. Angyalföldön különösen jól működtek az ún. „deep dive” találkozók, ahol két partnerváros látogat meg egy harmadikat, és mélyül el a helyi kihívásokban, lehetőségekben, és egyfajta külső szemként néz rá a helyzetre. Az önkormányzat több csatornán is igyekezett bevonni a helyi lakosokat és civileket; tanulságos, hogy időbe telt, míg a civil szervezetek megértették, hogy az önkormányzat által felajánlott közös gondolkodás érték és lehetőség számukra is. A nemzetközi példákból inspirációt merítve végül számos innovatív projektötlet született, amelyekhez a kerület civil szervezetei is csatlakozni tudtak.

Alkalmazkodj, vagy lemaradsz! – Ezzel a jelmondattal vezette be a digitális gazdaság témájával foglalkozó prezentációját Kézy Béla, URBACT szakértő. A digitális technológia életünk, gazdaságunk jelentős tényezőjévé vált, akár akarjuk, akár nem. A felmérések szerint e lehetőségek integrálásában európai viszonylatban sajnos a sereghajtók közé tartozunk, nem kétséges tehát, hogy ez a terület még sok energiabefektetését igényli. A közepes, vagy kisebb városok, települések esetében különösen éles a verseny.  Az együttműködések fontosságát mutatja, hogy a digitális gazdaság fejlesztése nem egyes infrastruktúrák vagy szolgáltatások kiépítését jelenti, hanem egy helyi digitális ökoszisztéma kialakítását – iskolákkal, civilekkel, vállalkozásokkal és persze megfelelő önkormányzati háttérrel. Ennek során tudatosítanunk kell a lehetőségeket, meg kell tartanunk és be kell vonzanunk tehetségeket, fejlesztenünk kell a digitális ismereteket és végül hálózatokat kell kialakítanunk.

Az Interactive Cities projektek keretében Debrecen a közösségi média használatának lehetőségeit kutatta a település vállalkozásfejlesztési céljainak elérésében. A vállalkozókkal és civilekkel közösen kialakított stratégiának – és az ennek kapcsán létrejövő beszélgetéseknek – köszönhetően számos kis lépést megtettek a projekt résztvevői; a változást jól mutatja például, hogy Debrecen városa azóta is nagy hangsúlyt helyez Facebook profiljának folyamatos frissítésére, a közérthető nyelvezetre, a gyors reagálásra.

Szombathelyen a város történelmében meghatározó laktanya 21 hektáros területének felhasználása, visszaintegrálása a városi szövetbe volt a projekt tétje. Bár a terület és a hozzá kapcsolódó kihívások nagysága miatt a város régóta halogatja, hogy kezdjen valamit ezzel az értékkel, a projekt időtartama alatt összekovácsolódott egy olyan helyi szakértői csoport, amely elköteleződött a tervezés iránt. Polgár Tibor egyfajta Tom Sawyer-i élményként írta le az együttműködést: elég volt kiállni a kerítés elé a festékesvödörrel… elég volt megnyitni egy szobát a beszélgetések számára, a többi szinte magától történt. Előkerültek azok a személyek, akik korábban foglalkoztak már az üggyel, és jót tett a folyamatnak az is, hogy egy meghatározott időkereten belül kellett eredményeket letenni az asztalra.

A rendezvény harmadik témája a „Hogyan tovább kohéziós politika?” címet kapta. Dr. Balogh Zoltán az Európai Bizottság programmenedzsere, Dr. Tosics Iván URBACT programszakértő, Jusztin Valéria, a Pénzügyminisztérium osztályvezetője és Pámer Zoltán MTA-KRTK-RKI-DTO tudományos segédmunkatárs segítettek értelmezni a lehetséges forgatókönyveket Ongjerth Richárd moderálásával.

Az Európai Unió kohéziós politikájának alakulását számos tényező formálja: a Brexit által lecsökkenő bevétel, a különféle pénzügyi és menekültügyi válságok, amihez társul a tagországok igénye a pénzek szabadabb felhasználására. Európának biztosan nem érdeke a megnövekedett keletről nyugatra vándorlás, a keleti régió kiüresedése tehát kohéziós politikára bizonyosan szükség van. Ezzel szemben a területi kohézió fontosságának látszólagos csökkenése és a jelentős mértékben csökkenő támogatási források mellett a változások az URBACT programot is érinthetik: az adminisztratív egyszerűsítés jegyében egy nagyobb, bizottsági irányítású European Urban Initiative részévé válhat. A fenntartható városfejlesztésre fordítható ERFA forrás összességében kissé növekszik 5-ről 6%-ra. A vélemények többsége szerint a hatékonyság, egyszerűsítés, rugalmasság üdvözlendő, azonban fontos hogy a most működő programok tapasztalatai, hosszú idő alatt kialakult, bevált módszerei továbbra is fennmaradjanak. Az előadók szerint a tervezett változások jelentős részével szemben vannak fenntartások és a hazai szakemberek is aggodalommal figyelik, hogy melyik forgatókönyv kerül előtérbe. Egy hozzászóló a hallgatóságból ugyanakkor megjegyezte, hogy a források felelős és okos felhasználása csak rajtunk múlik, és ennek a jelentősége talán nagyobb, minthogy éppen milyen változások lesznek.

A hazai fejlesztéspolitika eredményeit tekintve kiemelendő hogy a 2014-ben elfogadott Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció nem csak tartalmában, hanem küldetésében is újdonság volt, amely nem csak a területfejlesztés, de a teljes hazai fejlesztéspolitika összefoglaló dokumentuma lett, mely kijelöli Magyarország fejlődésének főbb irányait. Egyben ez az első olyan dokumentum, amely az ágazati és területi célrendszereket közös stratégiába rendezi. Az integrált területi programok időközi végrehajtási tapasztalata, hogy a területi szereplők érdemi lehetőséget kaptak integrált stratégiáik megvalósítására, a vidék felzárkóztatásának elősegítésére, a gazdaság és versenyképesség erősítésére, azonban a biztos forrás tudatában kényelmes, elhúzódó a megvalósítás és a projektek előkészítettsége sem megfelelő. Mindamellett a városok és megyék szakember és kapacitás hiánnyal küzdenek. Pozitívum a városokra szabott helyi közösség által vezérelt fejlesztések (CLLD) elindítása, amellyel kapcsolatban szintén le kell vonni a következtetéseket, hogy a következő időszakban a végrehajtás ne húzódjon el ilyen nagy mértékben és a forrásvesztés kockázata minimális legyen.

A panelbeszélgetésen a kohéziós politika aktualitása mellett ismét szóba került a többszintű kormányzás kérdése és ezzel együtt a hazai középszint – megye, régió, települési társulás – helyzete. Abban valamennyi hozzászóló egyetértett, hogy szükség van egy jól működő, szakértői kapacitásokkal rendelkező középszintre, hiszen ez a kormányzási szint képes a területi szempontokat maximálisan figyelembe véve, de a helyi erőviszonyok befolyásától mentesen hatni a területi folyamatokra, és egyben a kormányzati szint felé is kapcsolatot teremteni. Hogy a jelenlegi megyei önkormányzati berendezkedés erre mennyiben alkalmas, az vita tárgyát képezte, és az is világossá vált, hogy megye és megye között is jelentős eltérések tapasztalhatók. Nem segíti az agglomerációs együttműködéseket az sem hogy a mostani időszakban a megyei jogú városok külön programba kerültek. Többen felvetették, hogy a korábbi, bevált többcélú kistérségi társulási modell is sok tekintetben hiányzik a meglévő szintek közül, szintúgy az önkéntes, társulási alapon működő város-vidék kapcsolatokat erősítő várostérségek. Hazai városhálózatunk sajátosságait, monocentrikusságát, kisvárosi központú mikrotérségeit, kiüresedő vidéki és leszakadó térségeinket is figyelembe véve feladatunk, hogy a kohéziós politika adta lehetőségeket saját adottságainkhoz adaptálva hatékonyan használjuk föl, az ESZA alap területi megközelítését jóval nagyobb mértékben alkalmazzuk.

Európai kitekintésben a területi kormányzási és területi tervezési rendszerek, főbb változások bemutatása volt a célja az ESPON COMPASS projektnek, amely megállapítja, hogy a területi kormányzás és területi tervezés komoly kapacitásokkal rendelkezik és meghonosodott szerte Európában, növekvő stakeholder bevonással. A kohéziós politika hatékonyabb és integrálóbb eszköze lehet a területi tervezésnek, ehhez a területi fókuszú beavatkozásokhoz bizonyos kritériumok teljesülése esetén magasabb támogatási intenzitás szükséges, illetve a meglévő eszközök (ITI, CLLD, LEADER) erőteljesebb használatát kellene szorgalmazni, szociális elemekkel, kapacitásfejlesztéssel, tudásmegosztással és segítségnyújtással együtt nemcsak a helyi szereplők hanem a településvezetők, önkormányzatok képviselői, szakpolitikai szereplők részére is.

Az ilyen és ehhez hasonló találkozók reményt adhatnak, hogy az érintettek, területi szereplők meghallgatása, tanulságok, tapasztalatok megbeszélése és értékelése után a magyar szabályozás gyengeségei is megváltoztathatóak, a nemzetstratégiai szempontok kielégítése megvalósítható a 2020 utáni időszakban.

Az előadások és a rendezvényen készült fotók itt megtekinthetők. A fotókat készítette Kis Ádám és Sain Mátyás / Lechner Tudásközpont