Közbeszerzéssel a közjóért. Nagykálló részvétele a Procure projektben

Hogyan lehet a közpénzek átgondolt költésével, a közbeszerzési kiírások finomhangolásával a helyi gazdaságot erősíteni, munkahelyeket teremteni? Ez volt a témája a Procure URBACT projektnek, amely az angol Preston város sikereiből kiindulva kereste a lehetőségeket a hálózathoz csatlakozó városokban. Nagykálló képviseletében Papp Bencét kérdeztük a projekt által felvetett izgalmas lehetőségekről.

A közbeszerzés nem egy népszerű eljárás… miért döntött úgy Nagykálló, hogy pont ezzel a témával száll be az URBACT programba?

2015 szeptemberében Magyarországon is megtörtént az EU-s közbeszerzési törvényre valló átállás. Ebben a társadalmi és szociális tényező is megjelent mint értékelési szempont, azonban nem igazán tudtuk, a gyakorlatban hogyan is fog ez kinézni. Ekkor indította el az angol Preston város a Procure projektet, amelybe saját sikeres közbeszerzési modelljét hozta. Ez nekünk kapóra jött.

Mi a lényege a prestoni modellnek?

A brit kormány 2012-ben életbe léptette az ún. Social Value Act („társadalmi érték”) törvényt, amely kimondja, hogy lehetőleg minden közbeszerzési eljárásnak hozzá kell járulnia a térség társadalmi, gazdasági és környezeti jólétéhez. Emellett a szigetországban terjed a „Local Wealth Building” elnevezésű mozgalom, amely felteszi azokat az alapvető kérdéseket, hogy kinél vannak a források, ki befolyásolja a pénzáramlás irányát és ki profitál ebből. E kérdések mentén a hagyományos, beruházó-függő gazdasági fejlesztési modell helyett egy olyan szemléletet közvetít, amelyben a helyi gazdaság élénkítése kerül előtérbe a helyi önkormányzatok és közintézmények költései, a pénzek helyben tartása által.

A gazdasági válság hatására Preston 2008 és 2011 között az Egyesült Királyság egyik legrosszabb helyzetű városává vált, ahol hiába költöttek el jelentős fejlesztési pénzeket, azok eredménye alig látszott meg. A fenti modellek alapján a város átalakította a közbeszerzési és költségvetési szabályait, ami által 2011 és 2015 között 18 millió fontot tudott a városban tartani! Az átalakítás hatására több nagy cég otthagyta ugyan a várost, ugyanakkor a kis, helyi cégek helyzetbe kerültek. A siker nagyon látványos lett: Európában egyedülálló módon jelenleg Prestonban egy munkaképes főre 1,02 munkahely jut.

Magyarországon megvalósíthatónak látjátok ezt a modellt?

A közbeszerzések törvényi keretei hasonlóak, így jogi akadálya nincs a modell átvételének. Leginkább a szemléletváltás, a lehetőségek felismerése hiányzik. Nagykálló vezetése nyitott volt a tanulásra, a változtatásra, viszont tapasztalnunk kellett, hogy mindez rengeteg munkával jár.

Az első lépés, hogy egy nagyon alapos költség-analízist kell végezni. Ennek során nem csak azt kell megvizsgálni minden egyes költségvetési tételre, hogy az helyi vagy nem helyi gazdasági szereplő felé történő kifizetést jelentett-e, hanem ennél sokkal mélyebbre kell menni. Gondoljunk bele, ha egy helyi céget bízunk meg, amely azonban továbbszerződi az összeget, vagy annak egy részét, akkor nem igazán értük el a célunkat. Az is kérdés, hogy az adott cég helyi munkavállalókkal dolgozik-e, helyben szerzi-e be az alapanyagokat. Sőt, egy igazán alapos vizsgálatnak még arra is ki kell terjednie, hogy az alkalmazottak hol költik el a fizetésüket. Nagykállóban például valós probléma, hogy az emberek Nyíregyházára járnak vásárolni, mert ott pár forinttal talán olcsóbban kapnak meg árucikkeket, ugyanakkor az utazás költségeit esetleg nem tudatosítják.

Ha tehát rengeteg munkával sikerül elkészíteni egy költségelemzést, akkor valamiféle képet kapunk arról, hogy egy adott évben az elköltött közpénzek hány százaléka forgott vissza a helyi gazdaságba. Természetesen számos dolgot – például áramot, technológiát – nem lehet helyben beszerezni. Ha a fenti arány 50% alatti, akkor szinte biztos, hogy van mit tenni. Prestonban jelenleg körülbelül 63%-nál tartanak.

Az költséganalízis eredményeit látva, Nagykálló a projekt keretében elkészített és elfogadott egy olyan közbeszerzési stratégiát, amely elősegíti a fent említett előnyös változásokat. A közpénzek útja mellett vizsgáltuk az újrahasznosítható anyagok felhasználásának körét, vagy például a helyi oktatási intézményekkel meglévő kapcsolatainkat, a gyakornoki programjainkat is.

Kik voltak a helyi URBACT csoport tagjai, kikkel sikerült együttműködni helyben?

A csoportba helyi közbeszerzési szakértőket, ügyvédeket és vállalkozásokat hívtunk meg, és persze az önkormányzat kötelékébe tartozó munkatársakat. Talán a vállalkozói szférát volt a legnehezebb bevonnunk, mert korábban alig volt ehhez hasonló, közvetlen kommunikáció az önkormányzat és a vállalkozók között. Igyekeztünk a partnertalálkozókra is elvinni külsősöket, hogy közvetlen tapasztalatot is szerezzennek arról, hogy ez a modell működik és számukra is jelentős előnyöket tartogat.

A szavaidból úgy tűnik, hogy sokat kaptatok az URBACT programtól. Tényleg így volt? Mitől működött jól ez a tanulási folyamat?

Először is szeretném megemlíteni, hogy mind a vezető partner, azaz Preston város munkatársai, mind a Procure projekt vezető szakértője ­­– Matthew Jackson – rendkívül felkészülten és elkötelezetten segítette a hálózatban résztvevő városok munkáját. A látogatások során elmélyült munkakapcsolatba kerültünk a partnervárosok képviselőivel is. Több olyan hozadéka is lett a programban való részvételnek, amelyre nem is számítottunk. A spanyol Albacete városban például megismertünk egy olyan, remekül működő inkubátorházat, ami ugyan nem tartozott a projekt fókuszában, számunkra viszont nagyon értékes tapasztalatot jelentett a saját hasonló elképzeléseink megvalósításához. A jó kapcsolat természetesen a projekt lezárulta után is fennmarad, így van kihez fordulnunk szakmai kérdéseinkkel. A projektnek köszönhetően mélyült a partnerség Nagykálló és Szatmárnémeti között, ami a határon átnyúló térségi együttműködési lehetőségek megalapozásának fontos lépése lehet.

Továbbá elmondhatom, hogy személyesen is sokat profitáltam az együttműködésből, hiszen a vezető szakértő felajánlott számomra egy háromhetes gyakornoki lehetőséget, amivel boldogan éltem. A Centre for Local Economic Strategies nevű intézményben konkrét élményeket szerezhettem arról, hogy milyen munkamódszerrel, milyen feladatokon dolgoznak a brit kollégák.

Mit ajánlasz a Nagykállóhoz hasonló helyzetű, méretű magyar városoknak?

Egyrészt mindenkinek tudom javasolni, hogy ismerkedjen meg a prestoni modellel, annak eredményeivel, és ha meggyőződött róla, hogy tényleg komoly lehetőségek rejlenek benne, készítse el saját költségvetésének elemzését, és gondolja át, hogyan tudná a helyi gazdasági szereplőket helyzetbe hozni, a közpénzeket helyben tartani.

Másrészt érdemes követni az URBACT program aktualitásait, olvasni a szakmai beszámolókat, és ha olyan témák kerülnek projektek fókuszába, amely az adott városnak fontos és aktuális, akkor felvenni a kapcsolatot és lehetőség szerint becsatlakozni az európai tapasztalatcserébe, tudásátadásba.

Itt olvashat bővebben (angolul) a Local Wealth Building fogalmáról, részleteiről.

Leírta: Sain Mátyás