Nemek közötti egyenlőséget szem előtt tartó közterületek? Téralakítás és térbeli pártatlanság a nemek közötti egyenlőség szemszögéből

Mit értünk a városi területek ‘nemi egyenlőséget szem előtt tartó jellegén’? Hogyan teheti a nemek közötti egyenlőség tudatosítása biztonságosabbá és befogadóbbá a városokat? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozott az URBACT első, „Nemek közötti egyenlőséget biztosító városokra” összpontosító találkozója a múlt hónapban, Stockholmban.

Az ülés az Európai Placemaking (Téralakítás) Konferencia alakuló ülésének keretén belül került megrendezésre. Húsz ország 170 résztvevője gyűlt össze két napra, hogy megvitassák, miként nézhetnek szembe a városok, a civil társadalmak és a szakemberek a kiszorítással és a megfizethetőség elvesztésével a városi központokban Európa-szerte. Hogyan erősíthetjük mi, helyteremtők, a térbeli pártatlanságot, hogyan építhetünk városokat mindenki számára a 11. fenntartható fejlődési cél szerint? A cselekvésre irányuló felhívás - az URBACT küldetésével összhangban - a szélesebb látókör tudatosítását jelentette: hogy megértsük a város politikai, kulturális és gazdasági dinamikáját és erősítsük a kohéziót a közösségek, érdekelt felek és hangadók érdemi bevonásával.

Az URBACT új kezdeményezése, a „Nemek közötti egyenlőséget biztosító városok” azokra a módokra akar rámutatni, melyeken keresztül a városok az 5. sz fenntartható fejlődési cél, a nemek közötti egyenlőség eléréséhez szükséges változásokat előmozdíthatják. Mivel számunkra ez volt a legelső tanácskozás erről a témáról, nagy lendülettel láttunk hozzá a megbeszéléshez. A prezentációkon és beszélgetéseken keresztül számos erőteljes üzenet látott napvilágot.

• A nők erőteljesebb bevonása a várostervezés minden szakaszába
• Több figyelem szentelése minden nő véleményére annak érdekében, hogy a közterületeken biztonságban érezzék magukat
• Az ismeretbeli hiányosságok felszámolása arra vonatkozóan, hogy mitől befogadóbbak a közterületek és hogy mit szeretnének a lányok és az asszonyok
• A közterületekkel kapcsolatos, nem csupán a nemekre, hanem az életkorra, etnikumra, fogyatékosságra, társadalmi osztályra vonatkozó, lebontott adatok begyűjtése, elemzése és felhasználása
• Mind a nőbarát, mind a kizárólag nők számára fenntartott helyek integrálási módjának megértése
• Barátságos és megfelelő részvételi módszerek alkalmazása

A nemi egyenlőséget szem előtt tartó város

Először is Linda Gustafsson, a Nemek Közötti Egyenlőség felelőse, bemutatta az URBACT nemek közötti egyenlőségnek az észak-svédországi Umea városában való általános érvényesítésének bevált gyakorlatát, mely város elkötelezte magát arra, hogy minden lakost bevon az alkotásba. Hangsúlyozta, hogy:

„Fenntartható város csak mindazokkal együtt építhető, akik a városban élnek. Minden tervezésnek a nyíltság, a demokrácia és az egyenlőség elvén kell alapulnia. A várost és a közterületeket olyan módon fogjuk fejleszteni, hogy mindenki - nők és férfiak, gyermekek, fiatalok, fogyatékkal élők - egyformán kivehesse a részét a fejlesztésből. Ez egy mindenki számára élhető várost eredményez majd.”

Döntő mozzanat volt, hogy Linda ismertette azokat a tényezőket is, melyek hozzájárulnak a város nemi egyenlőséget szem előtt tartó megítéléséhez, melyek között megtalálható a szegregált munkaerőpiac, közlekedési módok, a mozgás több módja, a nemi alapú erőszak, a ki nem fizetett munkáért és gondozásért való felelősségvállalás, valamint a szabadidő felhasználása.

Ahhoz, hogy a döntéshozók megértsék a különbségeket aközött, hogy hogyan élik meg a nők és a férfiak a városi környezetet, több tájékoztatásra, tudatosságra és megbízhatóbb adatokra van szükség a konkrét kihívásokat illetően, melyek a nők és a marginalizált csoportok előtt állnak.

Cornelis Uittenbogaard, a Biztonságosabb Svédország Alapítvány egyik munkatársa, a biztonság kulcsfontosságú kérdéseivel kapcsolatos felfogásokkal és realitással foglalkozó kutatás eredményeit ismertette.

A közterületeket nem ítélik meg egyformán a férfiak és a nők még egy olyan országban sem, mint Svédország, amely élen jár az egyenlőség tekintetében. Az áldozattá válástól való félelem általában 10-15 százalékponttal magasabb a nők esetében, mint a férfiaknál, és a nők 50%-a vallotta azt, hogy a „veszélyeztetett területeken” nem érzi magát biztonságban. A nemi alapú erőszak nem csak a nőket érinti: a valóság az, hogy a férfiak gyakrabban válnak erőszak és rablás áldozatává közterületen, viszont a nők 540%-al gyakrabban válnak nemi erőszak áldozataivá. Ezen különbségek egyik magyarázata abban rejlik, ahogyan a nők belső félelmei kihatással vannak arra, ahogy a közterületekre tekintenek és ahogy a közterületeken viselkednek. 

Mind Cornelis, mind Linda elemzéséből kitűnik, hogy számos egyenlőtlenség abból a tényből fakad, hogy a közterületeket gyakran férfiak uralják és férfiak tervezik: nem feltétlenül elérhetőek mindenki számára, nem rendelkeznek megfelelő utcai élettel és hatékony világítással sem. Az egyszerű megoldás – amit könnyebb mondani, mint elérni – a jó várostervezés, mely magában foglalja az aktivitás áramlását, a funkciók vegyítését és a pezsgő életet. 
A résztvevők által is osztott, alább ismertetett példák és nézetek segítenek a helyes irányba terelni minket.

Feminista várostervezés

Svédországban a feminista várostervezés koncepciója rohamosan többségi gyakorlattá fejlődik. Umea nemek közötti egyenlőségi stratégiájának egyik eleme egy buszos városnézés, amely a látogatóknak és a lakosoknak a várost új szemszögből, a nemek közötti különbségek szemszögéből mutatja be. Azt figyelik például, hogy miként használják a sportlétesítményeket, ki használ tömegközlekedési eszközöket, hol találhatók parkolók a foglalkoztatási csomópontok és a kórház közelében, valamint hogy a város mely részei tűnnek barátságtalannak, illetve nincsenek kellőképpen kivilágítva. Az ilyenfajta városnézés tudatosságnövelő eszköz és egyben a jobb politikák és gyakorlatok kidolgozásának eszköze is, a nemi egyenlőséget szem előtt tartó város rendszeres megvizsgálása által.  

A svédországi Husby városában a helyi nők, akik nem érezték magukat biztonságban és úgy látták, a közterületeket férfiak uralják és irányítják, elindítottak egy kezdeményezést. Svenska Bostäder, egy Stockholm város tulajdonában lévő lakásépítő társaság, feminista szemmel építette ki a központi területet. Az új intézkedések között szerepelnek nőknek kedvező társadalmi tevékenységek, a megvilágítás, a metróhoz való hozzáférés, egy új kávéház a régi helyett, amelyet csak férfiak látogattak, egy játszótér, több kereskedelem és egy piac.

Egyetemes dizájn, területek mindenki számára és területek nők számára

A megfelelő tervezés és az egyetemes dizájn elve, amin a legtöbb városfejlesztési ág alapul – de talán nem kap kellő hangsúlyt, illetve visszhangot – segíthet olyan helyeket létrehozni, melyeket a társadalom minden életkorú, nemű, vallású, társadalmi/gazdasági osztályú és etnikumú tagja egyaránt szeret és használ. Jacqueline Bleicher, a Globális Várostervezéstől emlékeztetett arra, hogy "A valóban befogadó, egyetemes helyeken a nők biztonságban érzik magunkat, a gyerekek futkároznak és játszadoznak, az idősek ücsörögnek és beszélgetnek, a fiatalok a barátaikkal csevegnek, és az egyedülállók zavartalanul olvasgathatnak. Mindenki saját maga lehet, biztonságban érezheti magát és békében élhet a szomszédaival." Ha ezeket az elveket helyezzük a folyamat középpontjába, olyan területeket hozhatunk létre, melyek a nemek közötti egyenlőséget tartják szem előtt.

Minouche Besters a STIPO-tól annak szükségességéről beszélt, hogy a városban legyenek különböző típusú helyek a befogadás általános szempontjából, és Hollandiából sorolt fel példákat. Az „univerzális” megközelítés olyan tevékenység vagy hely, amely mindenki számára egyformán elérhető, mint például a Debuurt Park Kemping: olcsó, helyi, kölcsönözhető berendezéseket is biztosít és nem árusít alkoholt a kulturális értékek tiszteletben tartása miatt. Az „egyedi megoldás” személyre szabottabb, az egyik nemet célzó kezdeményezéseket jelöl, melyek célja a biztonság és a bizalom megteremtése. Jó példák erre az uszodák, melyek bizonyos időpontokban csak hölgyeket fogadnak, akik ilyenkor nyugodtan úszkálhatnak akár burkiniben is.

Interszekcionalitás

Ez a következő kérdéshez vezetett: „Hogyan lehetne a marginalizált, a diszkrimináció több formájával is küzdő nők szükségleteit szem előtt tartani és bevonni őket a közterületek tervezésébe és életébe?” Példákat osztottak meg olyan kezdeményezésekről, melyek a bevándorolt nők vállalkozó szellemét és a kultúrájuk iránt érzett büszkeségüket aknázzák ki. 

Rozina Spinnoy, a BIDS Belgium igazgatója beszámolt egy olyan brüsszeli projektről, melyet török nők alapítottak a helyi parkban egy fesztivál működtetése céljából. A flamand kormány közösségi finanszírozás formájában 17.000 euróval segített létrehozni egy helyi közösségi nyári kávézót/bárt társadalmi és kulturális összejövetelek céljából, mellyel a marokkói, török és más származású vállalkozó nők inkluzív tevékenységét ösztönözte. Ezek az események a „biztonság” és a befogadás érzését növelik, és a kávéház körüli közterületen folynak nyári esténként. Dániában a helyi latin-amerikai nők létrehoztak egy filmklubot a lakókörnyezetükben, részben az által vezérelve, hogy a gyermekeik megismerjék a gyökereiket. A marginalizált nők bevonása sokat jelenthet számukra és hasznukra válhat, többek között jobb hozzáférést biztosíthat számukra a helyi hatóságok személyzetéhez és szolgáltatásaihoz.

Ismerethiány

Az asszonyok és lányok hiánya a várostervezési folyamatban ismerethiányt eredményez, ami viszont kirekesztő közterületekhez vezet. A White Architect „Helyek lányok részére” nevű kutatási projektje azt a feladatot tűzte ki célul, hogy megtalálja annak módját, hogyan lehet jobb helyeket teremteni a lányok számára a városban. Művészeti projektként egy multidiszciplináris csapat – melynek tagjai voltak a stockholmi ifjúsági tanácsban működő lányok is – azon dolgozott együtt, hogy megválaszolja az identitást és a méltányosságot övező kérdéseket. Az egyik konkrét eredmény az volt, hogy a megkérdezett fiatal nők egyértelműen olyan közterületi ülésrendet részesítenek előnyben, melyben egymással szemben ülnek, nem pedig a megszokott, egypados, egy irányba néző megoldást, amivel azt sugallják: “Egymás szemébe akarunk nézni.” 

Részvételi folyamatok

Az inkluzívabb tervezés kulcsát elsősorban a jobb részvételi dialógusok és folyamatok jelentik. Rebecca Rubin a White Architect’s-től beszámolt arról, hogyan tudták meg a stúdiójukba látogató lányoktól, hogy együttműködő, nem pedig egymással versenyző munkát részesítenek előnyben. A tizenéves lányok meghallgatása által a szakmabeliek feltételezései megkérdőjeleződtek, melynek eredményeként javultak a közös tervezési módszerek.

A párbeszéd felerősítése

Az URBACT első „Nemek Közötti Egyenlőséget Biztosító Városokra” összpontosító találkozója erős egyetértéssel ért véget arra vonatkozóan, hogy az oktatás és a tudatosság létfontosságú kérdések. Elsősorban párbeszédre van szükség a nemek közötti különbségeket figyelembe vevő tervezésről a hagyományosan férfiak által uralt területeken, például az ingatlanok, a közlekedés és az építészet területén ahhoz, hogy a nők a változás követeivé váljanak férfitársaik mellett. Célunk a helyi érdekelt felek és a nők összehozása, nem csupán egyszer, hanem hosszútávon, hogy olyan tudatosságot hozzunk létre, mely jobban tervezett, nemek közötti egyenlőséget szem előtt tartó városokat eredményez. A nemek közötti egyenlőséget szem előtt tartó város mindenki felelőssége és mindenki érdeke. Valódi változást érhetünk el, ha olyan nagyszerű helyekért küzdünk, melyek fokozott figyelmet szentelnek a nemek konkrét szükségleteinek és a mindenkit célzó közös tervezésnek.

Írta: Sally Kneeshaw, az URBACT program szakértője 

Eredeti cikk: http://www.urbact.eu/gender-sensitive-public-space-placemaking-and-spatial-justice-through-perspective-gender