Ideiglenes hasznosítással a jövő városfunkcióinak kikísérletezésére

Nantes három évtizedet felölelő szisztematikus városfejlesztési történetét a REFILL projektben tártuk fel. E cikkben a nantes-i sikertörténet főbb jellemzőit mutatom be röviden.

Mit várna egy olyan posztindusztriális területen, amely egy növekvő város központjában található, és tele van az egykor domináns hajóipar maradványaival? Igen… az ipari épületek nagy részének elbontását, luxus lakóházak építését a vízparton, némi irodai és oktatási fejlesztést.

De a dolgokat másként is meg lehet közelíteni, mint ahogy ezt Ile de Nantes esete mutatja. Az URBACT REFILL projektben is részt vevő Nantes-ben tett ’deep-dive’ látogatás során megismertük a közel három évtizedes különleges munkát.

A központi elhelyezkedésű Ile de Nantes sziget mindig is ipari hasznosítás alatt állt. A problémák 1987-ben kezdődtek – mint sok európai városban – a hajógyár és a kikötő bezárásával. A szigetet elzárták a látogatók elől, miközben a magánbefektetők egyre több projektötlettel álltak elő: új hotel, nemzetközi kongresszusi központ, luxuslakások… 1989-ben azonban az újonnan megválasztott polgármester, Jean-Marc Ayrault, aki 2014-ig hivatalban maradt, leállította a projekttervezést, és arra kért mindenkit, hogy gondolják újra a szigetet a szélesebb Nantes térség lehetséges központjaként.

Miután megszületett a gondolat, hogy az ipari örökséget meg kell tartani, de új funkciókkal megtöltve, 2002-ben egy önkormányzati céget alapítottak (SAMOA). Az első projekt egy hatalmas, mozgatható… elefánt építése volt, amely a korábbi hajógyári szakmunkásoknak is munkát adott. Ez egyben vonzerő volt a város lakói számára, hogy a teljesen elhagyatottá vált szigetre látogassanak hétvégente. Ezekben az időkben senki nem akart a szigeten építkezni, ezért egy másik kezdeményezésként felépítették a területen az Igazságügyi Palotát.

A sziget több, mint 80 hektár, és az önkormányzatnak elővásárlási joga van minden ingatlanra. A SAMOA pedig területet vásárol, átalakítja, és konkrét projektötletekkel, meghatározott feltételekkel újra értékesíti. Ebben az értelemben a modell egyfajta önkormányzati ingatlanfejlesztési stratégiának tekinthető értéknövelő adózással – ahol a fő cél a sziget felértékelése a közcélok mentén.

A következő két fotón egy olyan épület látható, amely 1989-ben egy privát cég tulajdona volt, raktárként használták, majd go-kart versenypályaként. Olcsón lehetett megvásárolni, hiszen ipari rozsdaövezet vette körül. Pedig igen értékes terület, a sziget közepén, gyönyörű kilátással. Egy „normális” piaci folyamatban már valószínűleg beépítették volna, mint ahogy a város legtöbb vízparti telkét. De Nantes másképp csinálja: ahelyett, hogy elsőként és véglegesen beépítették volna, ez lesz a rehabilitáció utolsó területe.

Az ipari csarnokot megtartották és ideiglenes használatba vették. Először is apró, 12, 24, 36 négyzetméteres, olcsón bérelhető helyeket alakítottak ki innovatív, kreatív és kulturális cégek számára. A szomszédos épületben ugyanezt kínálták társadalmi és szolidáris vállalkozásoknak, egy harmadikban pedig médiacégeknek. A hely 2012-ben nyitott meg, és 12 éves használatra szánták. Ez is része a fokozatos városfejlesztési modellnek: időre van szükség ahhoz, hogy kiderüljön, mi a terület legjobb hasznosítása. A SAMOA jelenleg 180 kisebb cégnek biztosít ideiglenes irodát, de várólista is van – vagyis a projekt sikeres.

A Nantes-i megközelítés (amelyet itt sok képpel ismerhetünk meg) stabil politikai vezetésen és a célt szolgáló intézményi háttéren alapul. Ez a háttér elég időt ad ahhoz, hogy „megérezhessék” a szigetet, a fejlesztési ötleteket, elkerülve az adott pillanat igényei által támasztott ’tabula rasa’ megoldásokat. Az alapelvekkel kapcsolatos egyetértés azonban nem zárja ki, hogy időről-időre megváltozzon az irány. Az első néhány évben a legfontosabb volt a helyről kialakult kép megváltoztatása. A második szakaszban néhány terület fejlesztése és összekötése állt a középpontban, ma pedig a fókusz az innovációs gazdaság kihívásainak megválaszolásán van. Ennek megfelelően a legújabb elképzelés az, hogy a folyó mentén egy nagy parkokkal tagolt innovatív körzet alakuljon ki.

Ennek a megközelítésnek fontos aspektusa az ideiglenes használat stratégiai szerepe. A város felismerte, hogy a köztulajdonban lévő üres épületek hatalmas erőforrást jelentenek a kreativitás lendületének megtartásában. A SAMOA jelenleg is felvásárol elhagyott területeket a szigeten, nem azért, hogy megtisztítsa azokat, hanem hogy ezeken keresztül is területet tudjon felajánlani új innovatív cégeknek.

Nem minden város van olyan unikális helyzetben, mint Ile de Nantes, és még kevesebb rendelkezik olyan stabil politikai és intézményi háttérrel évtizedeken keresztül. Mégis, Nantes példája megmutatja, hogy milyen fontos a megfelelő rugalmassággal párosuló hosszú távú gondolkodás ahhoz, hogy a közjót szolgáló stratégiai célokat érhessünk el.

Írta: Tosics Iván, URBACT programszakértő

Eredeti cikk: http://urbact.eu/creating-temporary-space-experimentation-about-future-activities