Vegyünk egy mély levegőt (vagy inkább ne?)

Hogyan küzdenek az európai városok a levegőszennyezés ellen?

2017 novemberében az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) létrehozta az Európai Levegőminőségi Mutatót, amely valós időben mutatja, hogy az uniós állampolgárok milyen minőségű levegőt lélegeznek be. Attól függően, hogy hol élsz, lehet, hogy nem ez lesz a kedvenc térképed. A levegőszennyezés nem új probléma, és ez hátrányosan érint majdnem mindegyikünket. Van-e ok az optimizmusra?

A szennyezett levegő ára

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslései szerint a bel- és kültéri levegőszennyezés a világon összesen 6,5 millió halálesetért felelős. Ez az összes halálesetre vetítve 9-ből 1, és megfelel Belgium népessége felének. A nők, a gyermekek és az idősebb felnőttek különösen érintettek a szennyezett levegővel kapcsolatos egészségügyi problémák által. 2017 márciusában az Egészségügyi Világszervezet bejelentette, hogy globálisan az 5 év alatti gyermekek esetében 4 haláleset közül 1 a környezeti kockázatoknak tulajdonítható, amelyek közül a légszennyezés a legveszélyesebb.

Még ha a szálló finom por szennyezettség éves középértékét tekintve európai város nincs is a világ 20 legrosszabbja között (az indiai városok teszik ki a lista felét), Európában is vannak olyan helyek, ahol a levegőminőség-mutató lehet az első alkalmazás, amit a ház elhagyása előtt ellenőriznek a lakók. Az Európai Unióban is a levegőszennyezés áll az első helyen a korai halálesetek okaként, az áldozatok száma pedig eléri az évi 400 000 embert (több mint Bologna teljes lakossága).

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) becslése szerint az európai városokban élők mintegy 90%-a ki van téve egészségre ártalmas levegőszennyezésnek. Az Európai Bizottság számítása szerint ez az EU-ban 4 milliárd eurónyi egészségügyi kiadást jelent, és további 16 milliárd eurónyi veszteséget kieső munkaidőben. Hogy legyen mihez viszonyítanunk, a Horizon2020 program teljes költségvetése 80 milliárd euró.

Clean Air in Cities from TV Link Europe on Vimeo.

Az egészségügyi problémák ára nem az egyetlen, amelyet a légszennyezettség miatt fizetünk. Egyes szennyező anyagok túlzott koncentrációja káros a környezetre, negatív hatással van a vízre és a talaj minőségére. A légszennyezés összefonódik az éghajlatváltozással is, ezért olyan integrált politikákat igényel, amelyek egyszerre foglalkoznak mindkét kérdéssel (például a megújuló energiaforrással hajtott elektromos járművek bevezetése).

Harc a lélegzéshez való jogért

A szennyezett levegő problémája régóta ismert, mégis távol állunk a megoldástól. Az uniós levegőminőségi előírások valójában már több mint 20 éve érvényben vannak, mégis 130 európai város küzd még mindig a jelenlegi határértékek eléréséért. Jelenleg 30 jogsértési ügy is folyamatban van a 28 európai tagállam közül 20-ban a szennyező anyagok szintjének meghaladása miatt.

Az állampolgári csoportok fáradhatatlan erőfeszítései, mint pl. a Cracow Smog Alert, valamint egyéb szervezetek (különösen a Client Earth, amely jogi lépéseket tett számos nemzeti és helyi kormány ellen), párosulva új üzleti lehetőségek megtalálásával (például olyan versenyeken keresztül, mint a Smogathon), illetve az autóiparra vonatkozó botrányok, mint például a hírhedt Dízel-gate, lassan megváltoztatják az helyzetet. Vajon a tiszta levegőért folyó küzdelem végül megkapja az a politikai figyelmet, amelyet érdemel?

Az utóbbi hónapokban számos inspiráló kezdeményezést látott napvilágot, amiben két európai óriás, Párizs és London játszott vezető szerepet (vagy legalábbis ők kerültek reflektorfényben) és számos más város csatlakozott hozzájuk. Mind Anne Hidalgo, Párizs polgármestere, mind Sadiq Khan, londoni polgármester aláírták a C40 Fosszilis Üzemanyag-mentes Utcák Nyilatkozatát, 10 másik nagyvárossal egyetemben, köztük Koppenhága, Barcelona és Milánó. Az aláírók, tekintettel a levegőminőség és az éghajlatváltozás közötti összefüggésre, arra kötelezik magukat, hogy 2025-től csak zéró kibocsátású buszokat vásárolnak, és városuk jelentős területén biztosítják 2030-ig a nulla emissziót.

Párizs és London: sok répa, néhány bot

Párizsban a fenti kötelezettségvállalások teljesítése azt jelentené, hogy 21 nappal nő lakosainak átlagos várható élettartama, illetve évente 400 idő előtti haláleset előzhető meg. Nem csoda, hogy a város szívesen cselekszik, számos intézkedés már létezik. Az egyik legérdekesebb közülük az Utilib, egy autómegosztási szolgáltatás hivatásos közlekedők számára (pl. kisvállalkozások tulajdonosai, szolgáltatók, szállítási szolgáltatók stb.) egy 100 darabos, egyenként 250 kg teherkapacitású elektromos kezdő flottával. Más intézkedések a gyalogos területek arányának növelésére fókuszálnak (például a Szajna partjain). Céljuk a gyaloglás és a kerékpározás infrastruktúrájának javítása, valamint a leginkább szennyező járművek tiltása. Az autózás utáni város (legalábbis a magántulajdonú, fosszilis üzemanyaggal működő autók vonatkozásában) megteremtésének ambícióját dédelgető Anne Hidalgo azt állítja, hogy "az olyan páratlan kihívások, mint a levegőszennyezés, példátlan fellépést igényelnek; ezek a politikák mind az egészségügyi válság, mind az éghajlati válság sürgősségén alapulnak”, és hozzáteszi, hogy az eredmények önmagukért beszélnek, és folyamatos politikai támogatást eredményeznek.

London a 2017-ben bevezetett számos ambiciózus intézkedésével és újabb tervezeteivel kerül reflektorfénybe. A leginkább figyelemre méltóak a legjobban szennyező járművekre vonatkozó szabályok, először külön díjak, majd korlátozások bevezetésével. Az 2017 októberében bevezetett ún. T-díj egy fizetendő pótdíj az Euro 4 szabványoknak meg nem felelő gépjárművekre, a London központjába belépő összes járműre vonatkozó dugódíj fölött. A T-díj az első olyan lépés, amely a 2019 áprilisáig tervezett ultra alacsony emissziós zóna (ULEZ) bevezetésére irányul, amely bezárja London központját minden olyan jármű előtt, amely nem felel meg az elfogadott szabványoknak, beleértve a mentő- és tűzoltó autókat, vagy a hulladékgyűjtő járműveket. A város jelenleg konzultációkat folytat az ULEZ által lefedett terület kiterjesztésével kapcsolatban, és szigorúbb szabványokat vezet be a város többi alacsony kibocsátási zónájára. Az URBACT FreightTAILS hálózat részeként London arra is törekszik, hogy korlátozza a teherforgalom környezeti hatásait, például a helyi vállalkozások számára ingyenes online eszközt kínál a szállítások hatékonyságának támogatására

Párizs és London egyesítette erőit a járművek kibocsátásának nyomon követését segítő új rendszer kialakításában is, erős kritikaként a meglévő uniós mérési rendszerekkel szemben, amelyek nem nyújtanak valós adatokat. Khan szerint "ez az új rendszer a korábbiakkal ellentétben lehetővé teszi a londoniak és a párizsiak számára, hogy valós, pontos és független értékelést kapjanan az útjainkat ellepő járművek emissziójával kapcsolatban."

Tudjuk jobban csinálni?

A legtöbb környezetvédelmi ügyben a kérdés az, hogy mi a „botok és répák”, vagyis a tiltások és az ösztönzők megfelelő keveréke. A legszennyezőbb járművekre vagy fűtőberendezésekre vonatkozó tilalmak bevezetése népszerű igény, de ha elhamarkodva, kiegészítő támogatások és intézkedések nélkül vezetjük be, akkor visszavághat, mivel a gazdaságilag leginkább veszélyeztetett csoportokra hárít aránytalanul nagy terhet. A gyalogos területek bővítése tiltakozást válthat ki a polgárok és a vállalkozások tulajdonosai részéről, ha ezt a folyamat korai szakaszában nem kísérik jól szervezett konzultációk. Ezek csak helyi kérdések, de persze a probléma sokkal bonyolultabb, nemzeti és európai szabályozással, pénzügyi mechanizmusokkal, erős érdekeltségekkel (például az autóiparban vagy az energiaszektorban), és - végül, de nem utolsósorban - a mindennapi választásainkkal. Érdekes lenne, ha több olyan részvételi irányítási folyamatot látnánk, amelyek a levegőminőségi megoldásokra irányulnak, például az állampolgári panel módszertanát követve, mint a Gdansk esetében.

A levegőminőség kérdésével az Európai Unió Urban Agendája keretében a Hollandia által vezetett tematikus partnerség is foglalkozik. Az URBACT megfigyelőként csatlakozott a partnerséghez, erős fókusszal az állampolgári szerepvállalásra és az integrált megközelítésre. 2017 novemberében az Air Quality Partnership közzétette cselekvési tervét, amely hat, a szabályozást és a végrehajtást, a finanszírozást és a tudást érintő együttműködési akciót tartalmaz. Minden város felkérést kap arra, hogy kapcsolatot tartson a partnerséggel és járuljon hozzá tapasztalataihoz, különös tekintettel a finanszírozással, az állampolgárok bevonásával és a többszintű kormányzással kapcsolatos kihívásokra és bevált gyakorlatokra.

Ezek alapján vajon a légszűrő maszk lesz a 2018-as év legnépszerűbb divatkelléke, vagy találunk jobb módot arra, hogy egészségesek maradjunk?

Írta Ania Rok URBACT programszakértő

Eredeti, angol nyelvű cikk