A természetbarátoktól az aktivistákig

Avagy: hogyan követelik vissza a városok a természetet lakóik javára

Szombaton elaludtam a parkban miközben élveztem a nem várt napsütést. Hálás voltam ezért a kis zöld szigetért a város közepén, és látva körülöttem azt a kisebb tömeget, akik gyerekeikkel, piknikplédjeikkel, frizbijükkel szintén ott töltötték a napot, látszólag nem voltam ezzel egyedül. A legtöbb városlakó egyetért abban, hogy a természet a városban nagy érték. A fák és a parkok, folyók és tavak, madarak és lepkék – megörvendeztetik szívünket (és felnyomják az ingatlanárakat). De készek vagyunk-e lelkesedésünket tettekre váltani?

Nem minden természetszerető ember hajlandó aktivistává válni. Szerencsére a helyi önkormányzat is sokat tehet, nem csak környezeti, de társadalmi és gazdasági hasznokat is elérve. Az ökoszisztéma szolgáltatásokról és a természetalapú megoldásokról szóló kutatások bebizonyították, hogy a természet lehet számos társadalmi kihívás kezelésének alapja – egészségügy, jóllét, klímaadaptáció, élelmiszerbiztonság… Mindamellett a természet védelme, kezelése és helyreállítása nem lehet csak a szakemberek feladata.

A részvételiség és a co-creation URBACT-es szellemében a lakosság bevonása új ötleteket, forrásokat és lehetőségeket teremt. Ezt bizonyította be négy URBACT Jó Gyakorlat Város – Bologna (Olaszország) Guimarães (Portugália), Ljubljana (Szlovénia) és Strasbourg (Franciaország) – a 2017-es Tallini Városfesztivál „Természet a városban” című panelbeszélgetésén.

Egy zöldebb Bologna közösségi finanszírozásban?

Bologna bemutatta ambíciózus reziliencia stratégiáját, amellyel felkészíti a várost a klímaváltozás hatásaira. Raffaela Gueze, aki Bolognában a fenntartható fejlődésért felel, elmesélte, hogyan használták az érintettek bevonását a stratégia kialakítása során, kombinálva a hosszú távú tervezést a gyors sikereket adó kísérletekkel. A közönséget különösen érdekelte az OpenGAIA nevű kezdeményezés, egy crowd funding (közösségi finanszírozás) platform, amely lehetővé teszi a városlakóknak, hogy új fák ültetését szponzorálják.

Mindez egy kísérlet volt, folytatásaként egy korábbi kezdeményezésnek, amelyben privát cégek szponzorálták új zöldfelületek létrehozását szén-dioxid kibocsátásuk megváltásaként. Ahogy azt a hozzáértők mesélik, a crowd funding esetében nem is szükségszerűen a „funding” a fontos, hanem inkább a „crowd”, a közösség, ebben az esetben azoknak az embereknek a közössége, akik zöldebbé szeretnék tenni a várost. Jó lenne látni, vajon más városok is Bologna útjára lépnek-e abban, hogy bevonják a lakókat a városi zöld kezdeményezések finanszírozásába, és hogy ezeknek a kezdeményezéseknek mik lehetnek a hosszú távú hatásai.

Számos más város is kísérletezik a közösségi finanszírozás módszerével fenntarthatóságot szolgáló kezdeményezésekben, például Gent (Belgium), amely az önkormányzat crowd funding platformját használja klímaadaptációs projektek fejlesztésére, felajánlva, hogy a legnépszerűbb projektek finanszírozásába a város is beszáll.

Nem lehetnek azonban egyedül a polgárok a városi természet beruházói. Az új, reziliens (alkalmazkodni képes) infrastruktúra létrehozása érdekében új pénzügyi eszközökre van szükség, és Bologna ebben is példát tud mutatni. A stratégiának köszönhetően a város hozzájutott a Natural Capital Financing Facility nevű támogató szervezet forrásaihoz, amiből el tudták készíttetni a város klímareziliens infrastruktúrájának megvalósíthatósági tanulmányát.

A városlakó tudósok szuperhatalma Guimarãesben

A portugál Guimarães sikerrel épített fel a biodiverzitás védelmében egy erős partnerséget, bevonva városi hatóságokat, a privátszférát, kutatóintézeteket és – talán mindenekelőtt – a lakosságot, különös tekintettel a legfiatalabbakra. Hogyan tették ezt? Carlos Ribeiro elmondása alapján, aki a Laboratório da Paisagem ügyvezetője, a lakók bevonásának fontos eleme volt, hogy a tudástár létrehozására vonták be az embereket egy erre létrehozott app segítségével. A Biodiversity GO! lehetővé teszi mindenki számára hogy a városban megtalálható állat- és növényfajokat dokumentálja és ezáltal „tudóssá” váljon. Guimarães ezzel a városi fajok leltározását egy szórakoztató, közösségi alapú tevékenységgé változtatta.

A „citizen science”, a helyi közösség bevonása a tudományos kutatásba, nem újkeletű. Régóta használják környezetvédelmi projektekben, például vándormadarakkal kapcsolatos adatgyűjtésben vagy tengeri hulladékok nyomonkövetésében. Az utóbbi években azonban fellendült népszerűsége, elsősorban az új digitális eszközökkel, melyek új lehetőségeket nyitottak ki az adatgyűjtésre és elemzésre.

Ahogy a crowd funding nem csak a pénzről szól, Guimarães  szerint a „citizen science” is sokkal több, mint információk megszerzése. Közösségfejlesztő hatása mellett az applikációk használói a biodiverzitás abszrakt fogalmán túl személyes élményekkel gazdagodnak a helyi állat- és növényvilággal kapcsolatban. Mindez ráadásul egy okos válasz korunk digitális függőségében: nem csak panaszkodunk, hogy a gyerekeink mindenféle képernyőket néznek egész nap, hanem megmutatjuk a telefon rejtett szuperképességeit…

A crowd sourcing (magyarul körülbelül: közösségi erőforrás-megosztás) előnye, hogy az adminisztrációs és az akadémiai szektoron túlról is képes tudást gyűjteni. A sheffieldi (UK), URBACT Jó Gyakorlatként is elismert Városi Vízi Utak Stratégia és Akcióterv készítői például kihangsúlyozták annak fontosságát, hogy a kajakosok, evezősök, a vízi utak használói milyen nagy mértékben hozzájárultak a sikeres stratégia kialakításához.

Ljubljana: a méhek fővárosa

Ljubljanai lakosainak mindennapos élménye a természettel való találkozás, mióta 2006-ban városuk Európa Zöld Fővárosa lett. A természet közelsége a szlovén főváros egyik nagy erőssége. A város területének 2/3-a vidékies, helyet adva 826 aktív farmnak. Ennek a speciális adottságnak megfelelve a város – talál egyedüliként – külön vidékfejlesztési szakembert is foglalkoztat Maruška Markovcic személyében – aki Tallinban velünk is volt. A projekt, amelyet bemutatott nekünk, a Méhösvény, kiváló példája annak, hogy a természetvédelem hogyan válhat a közösségi kohézió, az oktatás, az élelmiszerbiztonság, a gazdasági fejlődés, az idegenforgalom – vagy akár a várostervezés – szolgálatába.

A projekt kezdőötlete egyszerű volt: védjük a méheket a biodiverzitás fenntartása érdekében. A méhészeti kultúráért elkötelezett városban, ahol körülbelül 300 aktív méhész dolgozik (!), a kezdeményezés hamar elterjedt. Az önkormányzat által indított, egyre terebélyesedő partnerség tagjai méhészek, civil szervezetek, egyetemek és kutatóintézetek, cégek, iskolák, kulturális intézmények és magánszemélyek is.

Hogyan lehet múzeumokat bevonni a biodiverzitás megőrzésébe, a méhészetet idegenforgalmi vonzerővé tenni, vagy rávenni építészeket open source méhkasok tervezésére? A kulcs ebben a kérdésben az, hogy miközben fenntartjuk a méhészeti kultúra megőrzésének közös célját, tekintettel vagyunk minden partner sajátos igényeire is. A Méhösvény nem arról szól, hogy bevonunk másokat egy önkormányzati vagy szakértők által meghatározott terv megvalósításába. Éppen ellenkezőleg: mindenkit arra bíztatnak, hogy saját ötleteivel és akcióival járuljon hozzá a közösen megfogalmazott cél eléréséhez. A nyitottság, amely az önkormányzat részéről persze az átlagosnál több facilitációs kapacitást igényel, fantasztikus új ötleteket hoz be a folyamatba.

A megfelelő zászlót lengetve Strasbourgban

Kulcsfontosságú tehát az a kérdés, hogyan tudunk egy közös cél érdekében mozgósítani és minél több partner támogatását elnyerni. Hogyan győzzünk meg szervezeteket, embereket, sokszor közeli munkatársakat például arról, hogy a természet védelme segíthet az ő céljuk elérésében is, legyen az társadalmi kohézió, városarculat vagy gazdaságfejlesztés?

Jó példa az “All united for biodiversity” Karta, amelyet az EurometropolisStrasbourg (FR) kezdeményezett 2012-ben és jelenleg 75 aláírója van, főként a privát szektorból. Felidézve a kezdeti nehézségeket: hamar kiderült, hogy a biodiverzitás megőrzése nem szerepelt túl magasan a strasbourgi gazdasági cégek prioritásaiban, és így nehéz volt meggyőzni őket arra, hogy írják alá a kartát. Hamar kiderült azonban, hogy minden olyan tevékenység érdekli ezeket a vállalatokat, amelyet csapatépítésre lehet használni, és innen nézve a faültetés vagy a méhészet is sokkal vonzóbbnak tűnt fel. Mára az aláíró cégek 88%-a részt vesz a munkatársaival különböző biodiverzitás-megőrzési akciókban, amelynek hatására természetesen ezek az emberek a természetbarát megoldások iránt is elkötelezettebbé váltak.

A kartát nem csak cégek, hanem közintézmények is aláírták. Strasbourg egyik futó projektje például az, hogy a börtönökkel együttműködve kertészkedési lehetőséget biztosítson női elítélteknek, amivel új készségeket sajátíthatnak el, javul lelki és testi egészségük, és hozzájárulnak a város zöldfelületeinek fejlődéséhez is. Ez is azt illusztrálja, hogy mennyi haszna és haszonélvezője lehet a városok zöldfelületeinek, természetes területeinek.

Mindhárom példa segít abban, hogy más perspektívából nézzük a városi természetet a technikai megoldásokon, a környezeti hatásvizsgálatokon és a fenntarthatósági indikátorokon túl. Ezek is fontosak természetesen, de ha a témát egyedül a környezeti szakértőkre bízzuk, talán sok fantasztikus lehetőségtől elesünk.

Írta: Ania Rok

A fordítása alapjául szolgáló cikk: http://urbact.eu/nature-lovers-nature-activists