A város élhető és szerethető is legyen – a "placemaking" (téralkotás) szerepe a közös munkában az életteli városokért

A placemaking olyan közös munkát jelent, amikor együttesen tervezik és élettel töltik meg a közterületeket, fellendítik a város kulturális és társadalmi életét. Jan Gehl, a híres dán várostervező az „épületek közti életről” írt. Arról, hogy a közterületek minősége köti az embereket ahhoz a térhez, amelyet közösen használnak, jó minősége fokozza boldogságukat, egészségüket, jólétüket. A téralakításhoz szükség van a hardware javítására, parkosításra, közvilágításra, növényzet telepítésére, utcai művészetre és software-re, az akciók, rendezvények szervezésére, hogy az emberek kötődjenek a területhez és keltsék életre a környezetet.

A nemzetközi Placemaking Hét helyszíne a múlt hónapban az a város volt, amelyik híres arról, hogy a közterek minősége kiváló és nyitott mindenki számára. 42 országból, minden kontinensről több mint 400 résztvevő gyűlt össze Amsterdamban, hogy megosszák egymással konkrét stratégiájukat és tapasztalataikat a helyi és globális téralakító törekvések előrehaladásáról. A rendezvény szomorúan kezdődött, a népszerű Eberhard van der Iaan polgármester halála miatt. Az ő munkásságának köszönhető, hogy Amsterdam ilyen vendégszerető és érdekes város lett a lakosok és az idelátogatók örömére.

A Hét rendezvényei bepillantást engedtek a téralkotás különféle módszereibe és abba, hogy mindebben milyen szerepet töltenek be a városi közhivatalok és az URBACT helyi csoportjai.

Mitől jó egy hely?

Fred Kent, a Közösségi terek projekt (Project for Public Spaces) ügyvezető elnöke, a Placemaking Hét egyik vendéglátója tanácsait több éves, a közösségekkel világszerte folytatott munkáján szerzett tapasztalatai alapján fogalmazta meg. Alapvető összetevők az étel, a víz és az ülőhely. Semmit nem kell túlságosan rögzíteni. A legjobb a rugalmas környezet, amely lehetőséget ad az improvizálásra, áttekintést ad a téren levő történésekről és hagyja azokat maguktól alakulni. Indíts egyszerűen, biztosítsd az alapvető feltételeket és nézd, hogy mit tesznek az emberek.

Példaképpen említett egy drágán létesített, de rosszul tervezett és egészen üres játszóteret és ezzel ellentétben egy parkot, ahol csak sár és néhány fatönk található és sok-sok gyerek, a szülők együtt üldögélnek, mászkálnak és ásnak. A Paris Plage  mutatott egy kitűnő példát a Szajna-parti kedélyes, népszerű területekről, amelyek évről évre változnak, növekednek, ahol nyáron nemcsak homok, padok és kávézók vannak, hanem könyvtárak, úszómedencék és rendezvények is. Az egyik résztvevő említette, hogy úgy ismerünk fel egy jó helyet, hogy ráérzünk. „20%-ot nyomnak a környezet adottságai, a többi 80% arról szól, hogy hogyan érezzük benne magunkat.” Néhány városban úgy tűnik, hogy a téralakítás „lágy és ködös”folyamat, nem lehet mérni. Gehl szerint a sikert az mutatja, hogy az emberek kezdenek úgy viselkedni a köztéren, mint otthon. A cipőt leveszik, mindent megfognak, nevetnek.

Ha az önkormányzatok közterületek alakítására és téralkotásra vállalkoznak, akkor  hatékony, pozitív célra irányuló tervezésre van szükség. Több intézmény dolgozott ki placemaking eszközöket, a Project for Public Space ezeket Hasznos Helydiagram (helpful Place Diagram) szerint kódolta. A Philadelphia-i Egyetemi Városból érkezett Nate Hommel beszélt egy tanulmányukról,  amelyben értékelték a városrész kicsi parkjait élhetőség és üzleti haszon szerint – időszakos  ülőhelyek ezek, amelyek a parkolóterületet üldögélő, pihenő, evő és az utcai életet élvező hellyé alakítják át. Mérték a használatot, a lépésszámot és a helyi üzletek nyereségét. A tanulmány eredményei arra indították a kis kereskedéseket, hogy mind több kicsi park kialakítását támogassák. Az URBACT RetaiLink hálózat is hasonló elemzéseket végzett a középvárosok központjainak felélesztésére irányuló fejlesztésekről. Az elemzések indikátorai között volt a kereskedelmi forgalom növekedése, a polgári elégedettség mértéke és a látogatók száma.

Mi a városi közigazgatás szerepe?

A városi közigazgatás szerepe és a helyi téralkotókkal való kapcsolata termékeny lehet. Az Amsterdamban résztvevő placemakerek többsége helyi közösségi csoportból, étkezdékből, kulturális szervezetekből és helyi civil szervezetekből jött, és többségük szerint az önkormányzat érdektelen sőt, akadályozza a törekvéseiket.  Amikor például a lakosok egy-egy rendezvény miatt szeretnék kérni az utcák lezárását a forgalom elől, vagy segítséget kérnek valamelyik épület műemléki védettségének és megfelelő, javaslatuk szerinti használatának biztosítására, az ilyen megkeresések gyakran ellentétben vannak a biztonsági előírásokkal és a város rehabilitációs és más terveivel.

A város és a téralakítók közötti együttműködés elősegítéséről adott elő az Utcatervezési Munkaközösség (Street Plans Collaborative); kiadványuk a Taktikus Várostervezésről szóló kézikönyv. San Francisco Tervezési osztályával is volt közös projektjük a különféle engedélyek beszerzésének felhasználó barát módszereiről. Kidolgoztak erről egy folyamatábrát, amelyet más városokban is jól hasznosítanak.

Eva de Klerk, az Amsterdam északi kerületében levő hajógyári NDSM projekt kezdeményezője és társ-alapítója a városi rehabilitáció történetét mesélte el. Ez ma már a legnagyobb önellátó kreatív és művészeti munkaterület.  Beszélt a terület felújításának rengeteg kihívásáról, arról, hogy hogyan kerestek befektetőt, hogyan igyekeztek megtartani a tulajdonjogot, a kevert területhasználat lehetőségét és a bérlőket. Egy hatásos jelzőt használt a feszültségek érzékeltetésére: „A téralakító csókja”. „ A város visszacsókol?” „És ez milyen csók lesz? Egy kedves ölelés” „Vagy esetleg halálos csók?”

Lényegében hasonló folyamatokat tapasztalnak az URBACT városhálózatok is, amikor a témájuk a reziliencia, a közlekedés, az ideiglenes ingatlan használat, a lakosok bevonása, az innováció, az étel vagy a kultúra. Az Urbact Helyi Csoport lehet az a fórum, amely összehozza a különböző célokat, ahol vizsgálni és esetleg oldani lehet az érdekkonfliktusokat, ahol bizalmat lehet építeni, és ahol jobb lehetőség van a gyakorlati megoldásokra vagy kompromisszumokra. Akcióterveinkben a téralakítás a városközpontok emberszabású átalakítását, az innováció új területeit, a városi gyalogos és kerékpárutakat, szabadtéri vásárokat, koncerteket és élénk piacokat jelenti, ahol közösségi kapcsolatok szövődnek és erősödik a helyi identitás és elkötelezettség.

Ethen Kent, a Project for Public Space, PPS képviselője hangsúlyozta:  „A téralkotást nem uralhatja egyik ágazat sem, mert a sikeres téralkotás folyamata egyensúlyba hozza a különféle érdekeket és célokat. A vezető szerep helyet kap minden ágazatban és a kormányzat mindenféle területén, a cégeknél, a civil társadalomban és természetesen a településekben is. A projekt ezért sajnos sokszor arról szól, hogy melyik szektor hogyan szolgáltat a városnak, és nem arról, hogy együtt hogyan teremtik meg a jövőt.”

A Placemaking Hetén a az URBACT-ot a City Centre Doctor hálózat képviselte. Egy panel beszélgetésen arról számoltak be, hogy a városok közötti tapasztalatcsere, az integrált, részvételi módszer hogyan segítette a téralakítási törekvéseket. Példákat mutattak be Heerlen (Hollandia) és Petrinja (Horvátország) városokból. Yvette Petit-Theuws és Marko Zlonoga szólt a kisvárosi központok rehabilitációjáról és ebben a Helyi Csoportok szerepéről. Yvette beszélt az URBACT Jó Gyakorlat díjat nyert Park Urbana-ról és az utcaművészet közreműködéséről. Marko elmondta, hogy Petrinja Akcióterve a „Zöld Szív”-re fókuszált, melyben 10 városi zöldterület kapcsolódik össze. Beszélt arról is, hogy a részvételi módszer hogyan erősítette a lakosok és az önkormányzat közötti bizalom építését, egy olyan országban, ahol még mindig érződnek a politikai konfliktus hatásai.

Ezek a példák mutatják, hogy az URBACT hálózatokban való részvétel időt, teret és segítséget nyújt a városi szakértőknek az együttműködés alakítása és szervezése új módszereinek kipróbálására és ezzel a „placemaking csókjának” kedvező fogadására.

Szerző: Sally Kneeshaw URBACT program szakértő