Milyen hatással lesz Donald Trump elnöksége az amerikai városokra?

A Demokraták még mindig optimisták a városok jövőjével kapcsolatban, de a pénzügyi realitások hamarosan kiderülnek.

A nagyvárosok lakói inkább szavaznak a Demokrata pártra, mint a kisvárosoké vagy a vidéki településeké. Tosics Iván írta november 15-i cikkében, hogy általában a kisebb városok támogatják Trumpot. Trump figyelemre méltó győzelme az elektori kollégiumban december 19-én megerősítette a Kelet és Nyugat nagyvárosi agglomerációin kívüli szavazók döntését.

Menedékvárosok

A legnagyobb veszélyben a 200 úgynevezett menedékváros van, amelyek menedékhelyet nyújtanak a dokumentum nélküli migránsoknak. Tizennyolc közülük máris kijelentette, hogy továbbra is gátolják a szövetségi bevándorlási hivatalok próbálkozását a dokumentum nélküli migránsok letartóztatására, és a városi tisztviselőknek is megtiltják a kiadásukat. Ilyen városok:

Seattle, Portland, San Francisco, Oakland, Los Angeles, Santa Fe, Minneapolis, Denver, Austin, Chicago, Newark, New York City, Boston, Providence, Jersey City, New Haven, Philadelphia és Washington DC. Trump erre azt válaszolta, hogy vissza fogja tartani ezeknek a városoknak a szövetségi támogatását.

Összességében a Szövetségi Kormány többet költ, mint az Államok és a helyi kormányzatok együttvéve. A Szövetségi kormány kiadása körülbelül 4,1 billió dollár, az államoké 1,6 billió, a városoké 1,8 billió. A szövetségi kormány költsége sokféle fejlesztéspolitikai területet – oktatást, népjólétet, közlekedést, egészség- és lakásügyet – érintő programon keresztül jut el a városokhoz és lakóikhoz. A szövetségi támogatások leállítása érzékenyen érintené ezeket a városokat, és lassítaná a közlekedés alacsony széndioxid tartalmú anyagokra való átállítására szóló projekteket.

Hogyan hat mindez a Lakásügyi és Városfejlesztési Minisztérium (Housing and Urban Development, HUD) munkájára?

A Lakásügyi és Városfejlesztési Minisztérium, azaz a HUD kulcsszereplő ebben a játszmában. Don Carson, a korábbi elnökjelölt kinevezése a HUD élére meghatározza a jövendő várospolitikát. Carson visszavonult gyermeksebész, minisztériuma valószínűleg tehetséges és vagyonos amatőrökből fog állni. A Trump köreibe tartozó emberekhez hasonlóan Carson sem dolgozott sohasem az államigazgatásban, és bár elnökjelölt volt, kizártnak tekintette, hogy minisztériumot vezessen. Közeli barátja, Armstrong Wilson szerint „Dr Carson úgy érzi, hogy nincsen kormányzati tapasztalata, ő sohasem vezetne szövetségi hivatalt. Nem akar olyan posztot betölteni, ami ártana az elnökségnek.” (Business Insider Magazine) Carson később, ugyanazon a napon tisztázta az álláspontját és arra utalt, hogy szükség van olyan emberekre az új államigazgatás vezetésében, akik nem politikusok, és a kívül vannak a washingtoni buborékon. Végül is őt választották ki a HUD élére.

A HUD 1965-ben, Lyndon Johnson elnöksége alatt lett állami hivatalból minisztérium, bár elődjei, a Szövetségi Lakásügyi Igazgatóságot 1934-ben, a Szövetségi Országos Jelzálog Szövetséget 1938-ban Franklin Roosevelt a New Deal keretében már ilyen szintre akarta emelni. A HUD mintegy 50 milliárt dollárt költ évente a lakásügyre, ennek része a legszegényebb 5 millió háztartás lakbértámogatása.

A HUD polgárjogi politikájának lényeges része az 1968. évi igazságos lakásügyről szóló törvény, amelyik védi a lakásvásárlók és lakásbérlők jogait a lakástulajdonosok faj, bőrszín, vallás, nem, családi állapot és nemzetiség szerinti megkülönböztetésétől. 1973-ban az akkor 27 éves Trumpot és apját megvádolták az igazságos lakásügyről szóló törvény megsértése miatt. Akkor 15.000, alacsony jövedelműek számára épült lakás tulajdonosai voltak New York területén, csak később váltottak át luxuslakások építésére. Az ügy bíróságon kívüli megállapodással rendeződött, de Trump a médián keresztül folytatta az ügyet, és 100 millió dollár kártérítést követelve vádat emelt a kormány ellen. Nem valószínű, hogy a megválasztott elnök támogatja az igazságos lakásügyről szóló törvényt, a kérdés az, hogy megpróbálja-e törölni, vagy Carson jelenti az eszközt a jogszabály semlegesítésére. Az előző republikánus adminisztrációk nem akartak a HUD eltörlésével harcba szállni a szenátussal, de valószínűsíthető, hogy a Trump adminisztráció, amely mindkét házban többséggel rendelkezik, megpróbálja majd megnyirbálni a szervezetet; különösen azokon a területeken, amelyeken a HUD ellenzi a dzsentrifikációt.

2015-ben a HUD az igazságos lakásügy megerősítéséről szóló jogszabályt bocsátott ki, ez a HUD számára lehetővé tette, hogy még határozottabban lépjen fel a szegregáció ellen és kövesse nyomon a diszkrimináció-ellenes folyamatot, és vonja vissza a szövetségi támogatást ott, ahol nincs előrelépés ezen a téren. A republikánusok hajlamosak megvetni a szociálpolitikai megoldásokat, főleg, ha azok beavatkoznak a lakáspiaci folyamatokba. Különösen vonatkozik ez olyan intézkedésekre, amelyek lehetővé teszik az alacsony jövedelműek számára, hogy a vagyonosok közelében lakjanak. Sok amerikai gondolja valóban úgy, hogy anyagi helyzete által joga van az exkluzív feltételek közötti életre.

Porter és a belső városrészek

Volt már szó arról, hogy a republikánusoknak mi a véleménye a belső városrészekről.  Korábban a vállalkozási övezeteken volt a hangsúly, amelyek általában felhagyott ipari területek, ahol a vállalkozásokat adókedvezménnyel – általában az államok szintjén kezelt ÁFA kedvezménnyel – ösztönzik a letelepedésre. Carson az támogatja, hogy az amerikai cégek által hazahozott – jelenleg külföldön lévő – mintegy 2 billió dollárnyi ún. repatriációs profit egy részére kellene adómentességet adni, amennyiben ilyen vállalkozási övezetekben az beruházzák.

A várospolitika alakulásáról szóló feltételezésekre lehet következtetni az előző, George W. Bush elnöksége alatti republikánus adminisztráció intézkedéseiből. Michael Porter harvardi közgazdász javasolt egy piacorientált modellt a belső városrészek átalakítására. A klaszterekre épülő versenyképességi és stratégiai modellt a komplex területfejlesztési politikára terjesztette ki, és ennek keretében foglalkozik a belső városrészek gazdasági kérdéseivel. 1995-ben írt egy nagyhatású tanulmányt az egyetemi lapba, a Harvard Business Review-ba a belső városrészek versenyelőnyeiről. Ezután egy Versenyképes Belváros (Competitive Inner City ICIC) kezdeményezést indított egy bostoni civilszervezet keretében, és ez vezetett az Inner City 100-hoz, ami száz, hátrányos helyzetű városrészekben működő, gyorsan növekvő céget sorol fel. Azzal érvel, hogy fontosak a szociális programok, de a belső városrészek megújulása csak gazdasági eszközökkel lehetséges, mégpedig úgy, hogy hangsúlyt kapnak a területek versenyelőnyei, mint a jó elhelyezkedés, olcsó ingatlan, a regionális klaszterekkel és az emberi erőforrásokkal való integráció. Számba veszi a kisebbségi csoportok potenciális vállalkozó kedvét is. Az ICIC szakértői tanácsadást vállal a helyi klaszterekre épülő városmegújítás lehetőségeivel kapcsolatban.

Az Egyesült Királyság kormánya is dolgozott az ICIC-vel és támogatott egy UK Inner City 100 kezdeményezést (például Competitive Inner City), melyet a szomorú sorsú RBS bank támogatott, és szerződött az ICIC-vel négy városrész fejlesztési stratégiájának kidolgozására. Beruházási alapból támogatták a halmozottan hátrányos helyzet indexe szerinti legrosszabb helyzetű városrészek területén beruházó KKV-kat.

Néhány kedvező elhelyezkedésű városi terület helyzetének javulása látszólag igazolja Porter megállapítását. A Harlem Manhattenben, Williamsburg Brooklynban, Mission San Franciscoban átalakult az utóbbi két évtizedben és új számítástechnikai vállalkozások indultak be a területükön. A városrészek átalakulása azonban kevéssé segített a szegény lakosok helyzetén, akik kénytelenek voltak kiköltözni a magasabb lakásköltségek miatt, és nem tudták kihasználni az új vállalkozások adta előnyöket.  Hasonló helyzet alakult ki az európai városokban is, főleg a nagyvárosokban, mint London (Shoreditch), Amsterdam, Barcelona, Berlin és Párizs. A lakosságcsere, a dzsentrifikáció a városi megújulás erőteljes mozgatója, de a helyi közösségek számára kétes előnyökkel jár.

Építs, építs, építs

Trump szíve szerint ingatlanberuházó, és szerinte minden probléma megoldható építéssel. Az elnökséget elfogadó beszédében azt mondta: „Rendbe hozzuk a belső városrészeket, átépítjük az utakat, a hidakat, az alagutakat, a repülőtereket, az iskolákat és a kórházakat. Felújítjuk az infrastruktúrát és ezzel az emberek millióinak adunk munkát. „Kétségtelen, hogy Amerika infrastruktúrája rossz állapotban van: 65.000 híd vár felújításra és sok közműhálózatot kell korszerűsíteni (az Amerikai Mérnökkamara becslése szerint mintegy 3,6 billió dolláros költséggel). Nagy kérdés, hogy mi legyen a prioritás és miből lehet kifizetni. Trump szerint a nagy infrastruktúra beruházást bevétel-semlegessé lehet tenni.

Trump infrastruktúra-forradalmának megvalósítására még nincs terv. Sokat emlegetik, hogy jobban kell támaszkodni a magánszektorra, talán adókedvezményekkel és talán az építési engedélyezési eljárás gyorsításával segítve. A lakásügyet illetően lehet, hogy kikerüli a HUD-ot, és egyenesen a nagyvárosi kormányzatokhoz fordul, mivel ezek, főleg a menedék városok igen éhesek a támogatásra. Lehet, hogy számba veszi a szövetségi tulajdonban levő kihasználatlan ingatlanokat, ahol gyorsan megy a beruházás. Nyilván nem akarja használni a szűkös szövetségi pénzforrásokat, kivéve, ha nincs alternatíva. A probléma, hogy az oktatás, az egészségügy, a lakásügy és a közlekedés területén a magánszektor számára előnyös beruházás nem az, amire a közösségnek szüksége van. Viszonylag könnyű magántőkét mobilizálni fizető útszakaszok és hidak modernizálására, ahol megtérül a befektetés. Nehezebb jó minőségű köztereket létesíteni, hogy javuljon az életminőség és visszaszoruljon a járványos elhízás.

Írta: Peter Ramsden, URBACT vezetőszakértő

Az eredeti, angol nyelvű cikk itt olvasható.