Az egyszerű a legokosabb: a menekültválság tanulságai

„A menekültek nem egyszerűen különböző országokba, hanem városokba jönnek” írja B. McKenzy, a Brookings Institute kutatója. Akár egyetértünk ezzel a jó fordulattal, akár nem, kétség sem fér ahhoz, hogy a városi adminisztráció és a városi polgárok azok, akik elsősorban a beáramló menekültekkel találkoznak.

Az URBACT városai közül nem mindegyiket érinti közvetlenül a menekültválság, de a következő években várospolitikai szinten előbb-utóbb szembekerülnek a migránsok fogadásának és integrálásának kérdéseivel. A haladó polgárok és közigazgatási szervek különféleképpen készülnek erre: újítanak, vagy előveszik a korábbi tapasztalataikat, hogy biztonságos válaszokat adjanak a közvetlen igényekre, mialatt felkészítik a környezetet a társadalmi integrációra. „Mi nem voltunk igazán felkészülve erre, de a dolog jó oldala, hogy spontán együttműködés alakult ki a kormányzat, a civil társadalom, a korábbi és a pillanatok alatt újonnan szerveződő szociális szervezetek között” – mondta Arnd Boekhoff, a Hanseatic Help (Hanza Segélyszervezet) alapítója.

Egyre nagyobb jelentősége van a problémák megoldásában a városoknak – polgári kezdeményezéseikkel, független és vallásos csoportjaikkal, civil szervezeteikkel, helyi önkormányzatokkal. A városból induló akciók nemzetközi méreteket öltenek, és olyan szolidaritásra épülő kapcsolatok alakulnak ki, mint például az EUROCITIES által is támogatott szolidaritás városok kezdeményezés.

A menekültválság kezelését célzó hivatalos kezdeményezések mellett az önkéntes szervezetek is jó példaként szolgálnak. A múlt évben nagyon sok alulról építkező kezdeményezés született. Ilyen például az „Újítás a menekültekért” MIT Arab Verseny, melynek során több mint 1600 team nyújtotta be technológiai elgondolását. Mindeközben polgári megoldások is születtek hordozható hajlékoktól a munkahelyteremtésen keresztül az utcai ételosztásig. 

Néhány évvel ezelőtt, PhD időszakomban a közösségszervezéssel foglalkozó Center for Reflective and Community Practice-ben találkoztam Natasha Freidus-szal, a kiváló MIT kutatóval és aktivistával. Az MIT-nél a feladatunk az önkéntes szervezetek támogatása és érdekképviselete volt, a városi életkörnyezettel kapcsolatos problémáikat a média és a technológia segítségével kellett közvetítenünk. Tasha most Franciaországban él, a NeedsList alapítója. Ez a platform a menekültek segélyezésének alternatív megoldását képviseli. Ugyancsak egyik alapítója a Prosper Community-nek (Jólét Közösség), ami egy, a migráns ügyekkel foglalkozó kezdeményezések nyilvános adatbázisát kiépítő konzorcium.

Jól ismeri az aktivista mozgalmakat, az IKT-t és a városfejlesztést. Megkértem ezért, hogy beszéljen tapasztalatairól az URBACT közösségnek. A következőkben Tasha véleményét közvetítem arról, hogy az európai menekültválságra adott önkéntes kezdeményezésekből milyen tanulság fogalmazható meg az URBACT városok jó gyakorlatainak mérlegeléséhez. Elmondja azt is, hogy hogyan lehet olyan innováció-barát környezetet alakítani, amelyik az emberek tényleges szükségleteire épít.

Egyes számú tanulság: tedd a feladatodat

Innováció. Együttműködés. Követés.  Ezek azok a divatszavak, amelyek a menekültválságra való technológiai válaszokból szűrődtek le az elmúlt kilenc hónap alatt. És van egy még inkább divatos szó: a duplikálás.

Gondoljunk csak Berlinre, ahol legalább nyolc mobil applikáció készült az újonnan jöttek navigálására a városban. Közben más európai városokban hasonló applikációkat fejlesztettek ki.

Izgalmasnak és inspirálónak tűnik a jóakaratnak ez a magas szintje. Az igazság azonban az, hogy stratégiai együttműködés hiányában ezek rövidesen versenyezni kezdenek egymással a támogatásért és a vásárlókért.

A Prosper Community konzorcium keretében egyet visszaléptünk az innovációtól, és fáradságos munkával fogtunk a nyitott adatbázis kiépítéséhez. Gondoljunk csak a Code of Europe adatbázisra, és ha ez sem elég átfogó, akkor alakítsunk ki a megoldásokról egy saját adatbázist. Tehát mielőtt hozzáfogunk a fenntartható városfejlődést szolgáló újításra, tanuljunk inkább azoktól, akik megpróbálták és sikerült, és azoktól is, akiknek nem sikerült. A városi megoldásokról szóló tájékoztatás olvasható az URBACT Data Driven Cities (adathordozó városok) blogban.

Kettes számú tanulság: az elsőbbség az embereké

„Mikor emberek között vagyunk, a segítőkészség nem jó gyakorlat, hanem a legfontosabb.” Amanda Levinson írta ezt a “Making an app to help refugees, read this first”  (Ha menekülteket segítő applikációt akarsz kifejleszteni, előbb olvasd el ezt) című munkájában.

A közrészvétel nem új a várostervezésben. Tudjuk, hogy a városok javára válik, ha a lakóknak van lehetőségük, hogy beleszóljanak az őket érintő döntésekbe. De néha, amikor technikai kérdésekről van szó, ráhagyjuk a dolgot a szakemberre és nem gondolunk arra, hogy a másik oldalon emberek vannak.

Az Európába érkező menekültek számára a közlekedés például nagy probléma. Több száz applikáció készült ezért segítségül a menekülteknek, hogy biztonságos útmutatáshoz, támogatáshoz és tájékoztatáshoz jussanak. De egy sem készült a végső felhasználó bevonásával. Persze a menekültek úton vannak, nem fognak megállni ezért. A fejlesztők azért találhatnának partnereket.

Az együttműködés egyre több példáját tapasztaljuk, olyant is, ahol a fejlesztők és a menekültek között közvetítők, tolmácsok, segélyezők vannak, és közösen, iteratív módon jutnak megoldáshoz. A felhasználóbarát tervezés hosszabb ideig tart, de útközben jó kapcsolatok és hálózatok szövődnek, amelyek jó megoldáshoz vezetnek.

Hármas számú tanulság. át kell látni a probléma komplexitását

A migráció – csak úgy, mint a városfejlődés – sorarcú, és bonyolítják a geopolitikai, magatartás-pszichológiai és gazdasági tényezők. A megoldások tervezésénél figyelembe kell venni a probléma alapvető okait és a korlátokat.

Miután az elmúlt évben több száz lakhatással kapcsolatos megoldás született a menekültválság megoldására, ideje megkérdeznünk, hogy miért van szükségük lakásra.

A tervezett lakóhely hivatalos táborokban levő, regisztrált menekülteknek készül? Vagy olyan menedékkérők számára, akik még nem kaptak menekült státust és erre várnak? Nézzük például  a CALM (Comme a la maison – Olyan mint otthon) programot, melyet a SINGA cég dolgozott ki Franciaországban, s melynek keretében a  szabad hellyel rendelkezők fogadhatnak be rászoruló menekülteket.  2015 őszén több ezer ember ajánlott fel lakást szerte az országban a CALM platformon keresztül. Amit a felhasználók nem tudtak, és talán a platform fejlesztői sem, hogy a CALM adatbázis csak a menekült státusúakat szolgálta ki, miközben rengeteg menedékkérő és újonnan érkezett aludt a szabad ég alatt Párizs és más nagyvárosok utcáin, mialatt sok felajánlott szállás kihasználatlanul állt. A SINGA nemrég felújította a CALM rendszert, és most már pontosan meghatározza, hogy ki kaphat lakást a platformon keresztül. Valójában viszont a menekült státusúak már jogosultak mindenféle szolgáltatásra, állami lakásra is. Közben Franciaországban még mindig több ezer migráns hajléktalan van, különösen mióta a Calais-i és a párizsi táborokat kiürítették.

Ahhoz, hogy megfelelő megoldásokat dolgozzunk ki egy olyan jelentős városi problémára, mint a menekültválság, alapos vizsgálat szükséges a probléma természetének tisztázásához. Azt is át kell gondolnunk, hogy valamilyen megoldást miért nem javasolt senki korábban vagy ha igen, miért nem járt sikerrel.

Négyes számú tanulság: nyilvánossá kell tenni a megoldást

Értelmezzük tágan a nyilvánossá tételt. Gyakran előfordul, hogy egy-egy szabadon használhatónak mondott applikáció letöltéséhez annyi köztelezettség szükséges, hogy szinte lezáródnak a lehetőségek.

Európa befogadja a migránsokat, de nézzünk kelet felé, és látjuk, milyen a belépés első állomása.  A segélynyújtás például a hot spot-ok, forró pontok körül a legnehezebb. Görögországban Marha Car a kevés program egyike. Önkéntes koordinátorai szerte a világban távmunkában dolgoznak, így irányítják a gépkocsivezetőket oda, ahol gyors segítség szükséges. Ebben nemcsak a technológia innovatív, az is – Whatsupp applikáción keresztül kommunikálnak – , hanem a koordináció és az applikáció szociális célú, új kontextusban való használata. Érdemes volna jóval több kommunikációs lehetőséget hasznosítani a szociális szférában. Partnereink, az ImpactOn és a Switxboard szociális célra – migráns ügyekre, városfejlesztésre – használnak adatbázis megoldásokat. Nagyon sok lehetőség van. Az ImpactOn manifesztója szerint: „…a projektek elérhetővé tétele azt jelenti, hogy hatékony, kipróbált modelleket kínálunk, amelyeket az emberek saját feltételeikhez igazíthatnak bárhol a világon.”

Ötös számú tanulság: az egyszerű a legújabb okos technológia

Nemrég beszéltem valakivel, aki évig dolgozott a Sintropher-nél – annál az uniós kezdeményezésnél, amelynek célja okos közlekedés használatával európai régiók összekapcsolása. A kezdeményezés egyik fő tapasztalata, hogy rendkívül nehéz a finanszírozás, mert sokba kerül a beruházás és a kereslet sem elég nagy. Mint mondta, „olyan megoldásokra van szükségünk, amelyek nem kerülnek sokba, és amelyeket könnyű megvalósítani és adminisztrálni”.

Mindez vonatkozik a menekültüggyel kapcsolatos technológiára is. A menekültek, bár nagyon innovatívak, ragaszkodnak az SMS-hez és a kipróbált, jó technológiákhoz, és a civil szektor sem híres arról, hogy hamar kipróbál új dolgokat.

A NeedsList keretében mi is próbálunk egyszerű módon működni úgy, hogy az adományozók és az önkéntesek könnyen bekapcsolódhassanak. Nézzük például a közlekedést. Ahelyett, hogy bonyolult módon szállítanánk a rászorulókat A-tól B-be, egyszerűbb, ha az adományozó egy csomag jegyet küld az érintett migránsnak elektronikus úton. Ezzel az infrastruktúra terhelése is csökken, és gyors kapcsolat épül az adományozó és a rászoruló között. Ez esetben is igaz: nem a technológia innovatív, hanem az a mód, ahogyan és amire felhasználjuk.

Nemrég egy riport számolt be arról, hogy Lesbos-ban az International Rescue Committee (Nemzetközi mentő bizottság) szektorközi együttműködést és  kreatív gondolkodást javasol a migránsoknak a város területére való érkezésekor. „A városi problémákon dolgozó humanitárius munkát végzőknek törekedniük kell a hatékony koordinációra a helyi kormányzatokkal, helyi civil szervezetekkel, a közösségekkel és az önkéntesekkel.”

A mostani történelmi időszakban majdnem minden elképzelhető problémára van megoldás. A trükk az, hogy meg kell találni, azonosítani, adaptálni, javítani és alkalmazni kell ezeket. És meg kell találni azokat az embereket, akik segítenek abban, hogy ez megtörténjen. Szerencsére, ha városban él az ember, akkor a segítség csak néhány háztömbnyire van.

Tasha Freidus és Laura Colini

További források:

Planetizen - Innovating the Planning Process Through Community-Centered Design

International Rescue Committee - Learning from Lesbos: Lessons from the IRC's emergency response in the urban areas of Lesbos

Írta: Laura Colini

Az eredeti, angol nyelvű cikk itt olvasható.