Készen állsz a jövőre? Városi reziliencia a gyakorlatban

Reziliencia: rugalmas ellenállás

A város-reziliencia a városrendszerek, közösségek, egyének, szervezetek és cégek képessége sokkhatás, a stressz következményeinek leküzdésére, a gyógyulásra, funkciójuk fenntartására és megerősödésre függetlenül a sokk vagy a stressz hatásától, gyakoriságától és nagyságától.

Ha egy humán vagy ökológiai rendszer elveszíti rezilienciáját, akkor még sebezhetőbbé válik olyan káros behatásokra, amelyeket korábban elviselt. Például ugyanolyan mennyiségű eső más hatást gyakorol az egymással szomszédos városokra, ha az egyik korábban beépítette zöldfelületeit, függetlenül azok vízmegtartó képességétől.

A Reziliens Európa az egyik Urbact Akciótervezési Hálózat, tagja 11 európai, a városi reziliencia iránt elkötelezett város. A Reziliens Európa hálózat városai azt vizsgálják, hogy mit jelent a rezilienciára való áttérés különféle helyi kontextusokban, és hogy tehető ez kollektív folyamattá.

A munkát Rotterdam városa koordinálja és Niki Frantzeskaki, a Rotterdami Erasmus Egyetem Holland Átalakulás-kutató Intézetének (Dutch Research Institute for Transitions, DRIFT) docense vállalta, hogy segíti ezt az ambiciózus törekvést.

A Reziliens Európa partnerei szerint a városi reziliencia az európai városok jövőjére ösztönzően ható irányelv.  A hálózat négy fő területre fókuszál:

• Városi táj és ökoszisztémák
• Infrastruktúra és szolgáltatások
• Emberek, közösségek
• Intézmények, kormányzás.

Reziliencia és integrált városfejlesztés

Bár sok komplex szociál-ökológiai rendszer rezilienciáját vizsgálták már, a fogalom városi kontextusú elemzése újkeletű. A reziliencia hasznos fogalom az integrált városfejlesztés területén, mert a várost összefüggő, sokdimenziós rendszernek tekinti. A város-rendszerek rezilienciájának elemzéséhez vizsgálni kell a társadalmi, gazdasági, ökológiai szempontokat, valamint a technológiai, kulturális és intézményi struktúrákat.

A reziliencia is a folyamatra fókuszál, ezért közel áll az integrált városfejlesztéshez. A „reziliens város” nem védjegy, amit ki lehet érdemelni és aztán máshova tovább lépni, hanem a gondolkodás és cselekvés módja. A reziliens város kollektív törekvés eredménye, gondolkodásmód és infrastruktúra, melynek kapacitását a jövőre tekintő terv szerint kell meghatározni, és amelyben a tanulás és alkalmazkodás alapvető fontosságú.

Kormányzás a reziliencia irányába

A Reziliens Európa városai próbálják megérteni a város sérülékeny pontjait, a várostervezésnél ezekhez alkalmazkodnak, együttműködést ösztönöznek több léptékben és bevonják az érdekelteket az változási folyamatba. A városok újból megpróbálják összekapcsolni a társadalmi és ökológiai rendszereket a közigazgatási határok figyelembe vétele nélkül, hogy erősítsék az adaptív és transzformatív kapacitást.

A reziliencia és az átmenetben való gondolkodás kihívást jelent a városi kormányzás és tervezés számára, mert tudjuk, hogy mást jelent elhatározni egy változást, mint előrelátni, megtapasztalni azt és kihasználni az előnyeit. Egyszerűen szólva, a reziliencia perspektívája ellentétben van azzal az elképzeléssel, hogy a valóság majd vár addig, amíg megvalósul a terv.  Igen, a hagyományos várostervezés a jövő évtizedre vagy három évtizeddel későbbi időszakra szóló stratégiákat készít, és a tervezők gyakran feledkeznek meg arról, hogy a város nem várhat addig.

Biztonságra játszani kockázatos választás

Nagy ára van annak, ha erre nem figyelünk. Ha a városok nem látják előre a jövőben bekövetkező válságot, akkor adott esetben kényszerátalakuláson mennek majd keresztül elfogadhatatlan társadalmi, gazdasági és ökológiai áron. Például, ha egy város ma is fosszilis energiahordozóval működő infrastruktúrába ruház be, akkor nagyobb távon nehézségekbe ütközik, miközben a helyben előállított, megújuló energiával működő decentralizált rendszerek jobban illenek a jövő feltételeihez.

A másik gyakori hiba a ragaszkodás a meglevő megoldásokhoz, ahelyett, hogy kritikusan megvizsgálnánk azok hatékonyságát. A „még többet a meglévőből” helyzet növeli a bezárkózás veszélyét: a városrendszer képtelen változni, ragaszkodik a meglevő infrastruktúrához, mert így szokta meg, így olcsóbb, erre van meg az infrastruktúra, vagy erre szorítanak a meglévő intézmények. A biztonságra játszás gyakori példája a közúti kapacitás növelése a forgalmi problémák megoldására vagy új, magasabb gátak építése az árvíz megelőzésére.

A városokat érő stresszhatás

A városok érzékenyek a sokkhatásra és a stresszre, mely aláássa a meglevő társadalmi, gazdasági vagy műszaki struktúrákat. A sokk hirtelen, nagy hatású esemény, mint az árvíz, a földrengés vagy tűz, valamint az ember okozta krízis (például egy terrortámadás). A stressz hosszú távú, mely gyengíti a város társadalmi-gazdasági és fizikai állományát; ilyen a magas munkanélküliség, a korrupció vagy a nem megfelelő hulladékkezelés.

A 11 Reziliens Európa projektpartner város megjelölt néhány közös stresszhatást, amelyet a projekt folyamán kezelnek. A stresszhatások természete társadalmi és kulturális, mint a munkanélküliség és a városi szegénység, vagy társadalmi-technológiai (például a digitális kiközösítés), vagy társadalmi-ökológiai, mint a klímaváltozás vagy a légszennyezés miatti egészségkárosodás. Néhány közülük a globális folyamat helyi szintű megnyilvánulása, mint a poszt-indusztrializáció vagy a kapitalizmus válsága. A kihívás az, hogyan ismerjük fel a különféle stresszek közötti összefüggéseket, és hogyan kezeljük az egyiket úgy, hogy a másikra is pozitív legyen a hatása.  

A városi reziliencia építőkövei

A városi reziliencia velejárója a kiemelt figyelem az integrációra és az összefüggésekre. Reziliensebb állapotra alakuláshoz a városnak több dimenzióban kell cselekednie, erősítenie kell a társadalmi, a természeti, a fizikai rendszereket és az intézményrendszert.

• Társadalmi (emberi) reziliencia az, amit általában „erős közösségnek” nevezünk, azaz az emberek képessége az önszervezésre és tudásuk, készségeik mobilizálására, valamint a szolidaritásra.
• A helyek rezilienciája a város természeti és épített közegeire vonatkozik: az egészséges ökoszisztémákra valamint a robusztus, adaptív infrastruktúrára.
• Intézményi vonatkozásban a városi reziliencia feltétele a közösségi szektor új típusú irányítása, ezen belül a készség a bizalomra épülő partnerségek létrehozására, az ágazati és vertikális szintbeli határokon átívelő gondolkodás valamint a készség az új megoldásokkal való kísérletezésre.

Élő városi laboratóriumok: a változás közös előmozdítása?

Hogyan lehet előrelépni olyan komplex fogalom esetében, mint a városi reziliencia? A Reziliens Európa partnervárosai élő városi laboratóriumokkal kezdik. Ezek helyi kísérletek, amelyek során különböző érdekelteket hoznak össze egy közös témában. Az élő városi laboratóriumok abban különböznek a kormányzati beavatkozás más típusaitól, hogy nyitott végű tanulási és innovációs folyamatot jelentenek, amelyben lehetőség van a meglevő feltevések, hierarchiák és gyakorlatok megkérdőjelezésére. Az alábbi példák mutatják, hogy hogyan érvényesül mindez konkrét helyi feltételek között.

Antwerpen: Klíma-reziliens Sint Andries

Antwerpen (Belgium) városában a városi reziliencia keretében integrálják a társadalmi és területi szempontokat a klíma-adaptációs politika kialakítása folyamán. A Resiliens Európa projekt részeként és a StadsLab 2050, Antwerpen co-creation platformájak következő szakaszaként a városvezetés élő városi laboratóriumot létesített Sint-Andries városrészben. A klíma-reziliens Sint-Andries teret ad a városi kezdeményezéseknek és ifjúsági szervezeteknek, hogy a helyi kormányzati képviselőket is bevonva együtt gondolkodjanak, tervezzenek, kísérletezzenek. Reinhilde Schimit, Sind-Andries projekt menedzsere már készül az élő városi laboratórium beindítására, és beismeri: „Mi, városi tisztviselők egyedül nem tudjuk megvalósítani a szükséges akciókat a klímastressz csökkentésére. Szükségünk van a városi közösség segítségére, és reméljük, hogy rá tudjuk beszélni a lakókat és a többi partnert is a közös cselekvésre.”

Ide kattintva megismerheti Antwerpen zöld lakótér kísérletét.

Thessaloniki: kerékpárhálózat kiépítése

Thessaloniki önkormányzata keresi, hogyan lehetne növelni a kerékpárhasználatot, ezzel a környezeti stressz csökkentését és egészségesebb, élhetőbb város létrejöttét. Annak ellenére, hogy szinte az egész évben jó az idő, a görögök a kerékpárt mégsem tekintik közlekedési eszköznek. Thessaloniki elhatározta, hogy változtat ezen: a helyi érdekeltekkel együttműködve próbál változtatni a mentalitáson és új kerékpáros infrastruktúrát igyekszik kiépíteni. A város arra is gondol, hogy az új infrastruktúrával új vállalkozások is kialakulnának: kerékpárkölcsönzés és megosztás, elektromos kerékpár és áruelosztás a városközpontban. George Dimarelos, a közlekedésért és parkolásért felelős városi tanácsos szerint ennek megvalósítása közérdek. „Az emberek szeretnék látni, hogy van politikai akarat a megvalósításra, hogy nemcsak napirendi pont, amiről beszélgetünk.”

Kattintson ide, hogy többet megtudjon Thessaloniki kezdeményezéséről a városi bicikli forgalom javítására  

A Resiliens Európa hálózat 2015. szeptember 15-én indult és 2018. májusig tart. Vezetője Rotterdam városa, támogatója Niki Frantzeskaki egyetemi docens (Governance of Sustainability Transitions), DRIFT, Rotterdami Erasmus Egyetem. A projekt előrehaladásáról tájékozódhat, ha rendszeresen meglátogatja a Resilient Europe weboldalt vagy követi @resilienteurope-t a Twitteren.

A cikk Niki Frantzeskaki: “Urban Resilience: A concept for co-creating cities of the future” („Városi Reziliencia: a városok közös alakítása a jövő számára”) című írása alapján készült.

Benyújtotta: Ania Rok

Eredeti, angol nyelvű cikk itt.