Kész vagy vállalkozni? Európa városai és a szakmai kihívások az új gazdaságban

Nyolc évvel a globális pénzügyi válság kezdete után az európai gazdaság még mindig lomhán működik, a munkahelyek száma, az üzleti élet fejlődése egyenlőtlen az EU területén. Vannak a térképen fényes pontok is, de a kép egésze elszomorító.

A fő küzdőtér most is a városokban van, ahol az üzleti élet és a munkahelyek koncentrálódtak. Azokban a térségekben, ahol a gazdaság legyengült, a városokban van a legnagyobb munkanélküliség (ez az állítás elsősorban Nyugat-Európára igaz). A dinamikus térségekben a vállalkozások bizalma és a munkahelyek számának növekedése a legintenzívebb.

Az EU mindig hangsúlyozta a városok kulcsszerepét a szakképzés és munkahelyteremtés területén. Ezt igazolja a nagypolitikai kijelentések és a politikai direktívák hosszú története is. Ezek között a legutóbbi az Európai Unió Városi Agendája keretében meghirdetett Munka és Szaktudás Partnerség (Jobs and Skills Parnership). A másik az Új Európai Szakképzési Agenda (New Skills Agenda for Europe), mely 10 pontos ajánlást ad az EU-polgárok – főleg alapfokú - képzésének fejlesztésére. 

De mit jelent ez a gyakorlatban? A tanulmány áttekintést ad azokról a kihívásokról és lehetőségekről, amelyekkel a városok a munkahely és szakképzés agendája kapcsán szembesülnek. Külön figyelmet szentel a jövőbeli fejlődésre vonatkozó feltevéseknek – aminek reménye önmagában is erősen vitatható. Ezzel kapcsolatban a tanulmány foglalkozik az új gazdaság koncepciójával és a Jeremy Rifkin által leírt harmadik ipari forradalommal (Third Industrial Revolution TIR). Ennek az előrejelzésnek a tükrében alaposan meg kell gondolnunk, hogy hogyan készítsük fel állampolgárainkat a jövőre.

Megvizsgáljuk, hogy a Munka és Szaktudás Partnerség miben segítheti a városokat a gazdaság várható változásaihoz való alkalmazkodásban. Végül, elemezzük a városok kiemelkedő szerepét ezen a téren és az URBACT Program lehetséges hozzájárulását.

A Következő Gazdaság és az Új Európai Szakképzési Agenda

Mint mindig, most is vannak előnyök és hátrányok. Az előny – Rifkin és mások szerint – hogy az Internet-technológia és a megújuló energia lehetőséget ad a több, mint száz éve működő gazdasági modell átalakítására.  Elmozdulás lesz a fosszilis tüzelőanyagtól a megújuló energiára, mely az épületeket a tiszta fűtőanyaggal előállítóivá alakítja át, ezzel jelentősen csökkentve az energiaköltségeket. Ide tartozik az Internet is, melynek segítségével mindenféle eszköz képes lesz egymással kommunikálni.

Mindezek gyökeres átalakulást hozhatnak például a logisztikai és közlekedési ágazatban. Az új energiarendszer határozza meg a forradalmi átalakulás kereteit. Ebben a rendszerben az energia az épületekben termelődik, egy része hidrogén formájában tárolható, az Internet segítségével elosztható, és egy zéró-emissziós hálózatba táplálható. A háztartások energiatermelők lesznek, és az elektromos hálózatba kapcsolódva pénzt kereshetnek. Az állampolgárok az energiának nem fogyasztói, hanem előállítói lesznek.  Lélegzetelállító lehetőségek – és lehet, hogy a játékszabályok is megváltoznak.

Mindezek mellett Rifkin és mások a commons (megosztható közjavak) mozgalom terjedését említették, mint az új gazdasági paradigma informális eszközét. Az Internet és az ingyenes letöltés elveire épülő mozgalom (a pre-kapitalista üzleti modelleket idéző) közjavak elvére épül. A digitális és közösségi média eszközei teszik lehetővé az együttműködési (kollaboratív) modellek átalakítását és a horizontális hálózatokra való átváltást. A szociális gazdaság, mely idáig Hamupipőke-álmot aludt, végre felébredt, főleg azért, mert az évezredfordulós generáció az életminőségi szempontokat fontosabbnak tartja, mint az anyagi hasznot.

Eddig minden rendben van. Viszont Európa számos részén mindezek tudományos fantasztikus regénybe illenek. Valójában a legfejlettebb városaink lakóinak jelentős része sem készült fel arra, ami ránk vár, és arra sem, ami most történik. Vonatkozik ez az oktatási rendszerre, mely az Internet és a korlátlan digitális gazdaság bekövetkezte óta próbál alkalmazkodni. Gyerekeink több információhoz jutnak a tabletjükön keresztül egy óra alatt, mint amit egy nap alatt tanulnak az iskolában.

A demográfiai skála másik végén ott vannak a munkaerőpiacon egyre nagyobb számban levő idős emberek. Ez a javuló egészségi színvonal jó eredménye. Viszont a másik oldalon az alacsony nyugdíjak miatt az idős emberek is kénytelenek munkát vállalni. Közben a jobb élet reményében jönnek Európa városaiba a bevándorlók. Bizakodnak, tele vannak energiával, munkabírással, és a kihívás az, hogy hogy találunk számukra lehetőséget a hasznos munkára.

Dióhéjban ez a helyzet. Egyik oldalon az új korszak izgalmas gazdasága. A másik oldalon az európai realitás, ahol a lakosság nagy hányada annyira képzetlen, hogy alig van jövője.  Az EU legutóbbi adatai szerint 5 felnőtt közül 1 nehezen ír-olvas, 4 közül 1 nem jól számol és 5 közül 2-nek nincs digitális alapismerete. Ugyanakkor 5 vállalat közül 2 nehezen talál megfelelően képzett munkaerőt.

Video az Új Európai Szakképzési Agendáról

Világos tehát a kihívás: hogyan alakítsuk át az oktatást és képzést úgy, hogy Európa is kihasználhassa az izgalmas lehetőségeket?

Hogy válaszolnak erre Európa városai?

Szeptember végén az Eurocities égisze alatt Rotterdamban volt egy összejövetel, ahol ezt a kérdést részletesen tárgyalták. Rotterdamon kívül Gent, Bécs, München, Malmö, Nantes és Birmingham is tevékenyen részt vett az őszinte és részletekbe menő vitában. Rajtuk kívül ott voltak a munkaerőképzésben érdekelt szervezetek, mint az Európai Bizottság (Munkaügyi, szociálpolitikai és kohéziós igazgatóság, DG Employment, Social Affairs and Inclusion) és az OECD valamint a magánszektor, például a Randstad Csoport képviselői is.

Sok közös témára került sor a városok hozzászólásai és a viták során. Az egyik átfogó téma volt, hogy jobban össze kell hangolni az oktatási és szakképzési kínálatot a fejlett gazdaság drámai gyorsasággal változó igényeivel. Az OECD és a Randstad példákkal illusztrálta az eltéréseket és a növekvő problémákat. Rotterdam és a Hága nagyvárosi régió idézett a World Economic Forumnak (WEF, Világgazdasági Fórum) a legfontosabb készségek alakulásáról szóló kutatásából. Eszerint 2020-ig a három legfontosabb kompetencia a „komplex problémamegoldás”, a „kritikus gondolkodás” és a „kreativitás” lesz. Az alábbi táblázatban foglaltak szerint a „kreativitás” fontossága változik a leginkább.

 Forrás: A munkahelyek jövője, tanulmány, Világgazdasági Fórum

Fontos üzenetek ezek az oktatás számára, mert a fenti kompetenciákkal az iskolák mindeddig változó sikerrel foglalkoztak. A tanterv jelentős korszerűsítésére van szükség, hogy a gyerekeink megszerezzék azokat a készségeket, amelyekre a jövőben szükségük van. Például nagyobb hangsúllyal kell kezelni a vállalkozókészséget, kreativitást és az érzelmi intelligenciát.

A kihívás a kormányzásra is vonatkozik.  Mit tegyenek a városok, hogy hatékonyan alkalmazkodjon a közoktatás az igényekhez? A Rotterdam csoport bemutatta, hogy városi szinten hogyan adnak erre választ a Következő Oktatási Csoport működésével. Három szerepkört (oktatás, szociális gazdaság/innováció és üzleti szektor) képviselve dolgoztak együtt az érdekeltek az új munkamodellek és struktúrák közös kidolgozásában.

A közeli Gent is proaktív módon kezelte a kihívásokat. Készült egy vizsgálat arról, hogy a város jövőbeli gazdasága milyen készségeket és szakismeretet igényel. Kiváló emberi erőforrás szakértőket kértek fel, és kiderült, hogy az automatizálás és újítások eredményeképpen csökkenni fog az alacsonyan képzett munkaerő iránti igény. A szakemberigény alakulásának előrebecslése érdekében bonyolult előrejelző modellek alkalmazására és intelligens együttműködésre lesz szükség a várostérségekben. A megállapított feltételrendszer fő komponensei az üzleti élettel való együttműködés, a rugalmasság és ellenálló képesség erősítése, okos (digitális) specializáció különös tekintettel a körkörös (újrahasznosító) és szociális gazdaságra, a helyi gazdaság támogatása.

A szakképzés és készségfejlesztés jövőbeni igényei mellett szó volt a jelenleg munkában álló felnőttek szakképesítéséről. Az alapvető képzettségi hiányosságokat mutató EU adatok elgondolkodtatóak.  Az álláshalmozás világában az emberek rutinszerűen váltanak egyik tevékenységből a másikba és állandóan tovább kell képezniük magukat. Az élethosszig tartó tanulás lesz a norma minden európai számára, hogy lépést tudjon tartani a munka változó világában.

A továbbképzés minden szakmában és minden magasabb szinten szükséges lesz. A Következő Gazdaság mindenütt változást hoz. Az automatizálás és a technológiai változás már érezhető. A Gig Gazdaság (az alkalmi munkák gazdasága), az Uber, az Airbnb és a hasonló cégek ellentmondásos növekedése átalakítja a közlekedési és vendéglátási ágazatot. Még az olyan biztonságos ágazatokban is, mint a gyógyászat, az oktatás, a pénzügy és a jogszolgálat, veszélyben vannak a munkahelyek minden szinten.

De új lehetőségek is feltárulnak. Növekszik a kereslet némely ágazatban és szolgáltatásban, ahol nem lehet kiszervezni vagy technológiával felváltani a munkaerőt. Az öregedő európai társadalom például nagy lehetőséget tár fel az idősgondozás terén. Az EU Skills Panorama például több mint 104 millió új munkahely létesítésével számol 2013 és 2025 között a gyógyászati és gondozó ágazatban. Jelentős része ennek a házigondozás, idős emberek segítése a független, otthoni életben.

Az európai városokban a jövőben is lesznek álláslehetőségek minden szinten. Az egyenjogúsági agenda fontos komponense, hogy mindenki számára legyen út a fizetett foglalkoztatás felé, és így csökkenjen az egyenlőtlenség fokozódásának kockázata városainkban. Ahmed Abaoutaleb, Rotterdam polgármestere érzékletesen világított rá erre a problémára. Példája egy szomáliai nő volt, aki két gyermekével a háborús országból veszélyek közepette vándorolt Közel-keleten és Törökországon át. Végül Hollandiában azt mondták neki, hogy nincs megfelelő szakmája, és legfeljebb szociális segélyen élhet, nyilvánvaló ellenállóképessége és problémamegoldó készsége ellenére, amit idejövetelével bizonyított. A polgármester szerint városainknak példát kell mutatniuk abban, hogy segítik az átállást a harmadik világ tagjai számára, és így hasznosíthatjuk azt a potenciális tehetséget, amit magukkal hoznak.

Mit tehet ebben az EU Városi Agenda és a Munka és Szaktudás Partnerség?

Ahmed Aboutaleb polgármester példája jól mutatja, hogy a városok milyen fontos szerepet játszanak az Új Európai Szakképzési Agendában.  Ezt erősítette meg idén az Eurocities válasza a Bizottság tízpontos tervére. Bizonyos pontok esetében – mint az alapképzésre vonatkozó Skills Gurantee (Garantált Készségek) és a Skills Profile Tool for Third Country Nationals (Harmadik országból érkezők készség-felmérési módszere) – a városi hatóságok szerepe nyilvánvaló. A nagyvárosi körzetekben él a harmadik világból érkezők többsége, itt a legnagyobb a képzettség hiánya, és ugyanitt él a felsőfokon képzettek jelentős hányada is.

Az Új Európai Szakképzési Agenda nem valósítható meg a vezető európai városok hathatós segítsége nélkül. Ugyanez vonatkozik Európa Városi Agendája keretében nemrég meghirdetett Munka és Szaktudás Partnerségre. Mint a már meglevő többi partnerség, ez is fontos tapasztalatokra épül. Akkor lesz hatékony, ha új és innovatív módon működik. Európa városai konkrét tapasztalatot igényelnek arról, hogy az új kihívások hogyan kezelhetők, és nem még egy elemzést arról, hogy mekkora és milyen jellegű a probléma.

Jó, hogy Rotterdam is részt vesz ebben a munkában főleg azért, mert nemrég jóváhagyott Városi Innovatív Akciók projektje ugyanezekkel a kérdésekkel foglalkozik. Biztos, hogy több más URBACT város is be tud mutatni hasonló elgondolást.

Az URBACT részvétele a vitában

Mindemellett az URBACT program szerepe is jelentős lehet. Már van tapasztalat a kormányzás, munkahelyek és szakképzés témakörben. A szociális innovációról, ebben a városok és a fiatalok foglalkoztatásáról szóló indító workstream report a helyi hatóságok változó szerepéről szól. Ezt követően a Jobs Generation for a Jobless Generation (Munkahely generálás munkanélküli generáció számára) a helyi kormányzat munkahely-teremtési lehetőségeit és programját taglalta. A sorozat következő tagja a jövő lehetőségeit vázolja új városi gazdaságok címen. Mindegyik anyag az URBACT európai városokat összefogó tapasztalatcsere-platformok, hálózatok tapasztalataira épül.

Az URBACT II program keretében a My Generation, My Generation at Work, EUniversities és ESIMEC című projektek már fontos tapasztalatokat hoztak ebben a fejlesztéspolitikai témában. A munka folytatódik az URBACT IIII program keretében, melyben a hálózatok új generációi veszik át a stafétabotot. Közöttük van a Rotterdam által vezetett Resilient Europe (Rugalmasan ellenállóképes, reziliens Európa), a Barnsley vezette TechTown és a Gen Y City (Y generációs város) Poznan vezetésével.

Az URBACT tehát kapcsolatot teremt a Next Economy Jobs and Skills témákban magas szinten folytatott eszmecserék és a megoldáskeresés és munkamódszer tesztelés mindennapi valósága között. Az év végén a program jó gyakorlatok példáinak összegyűjtésére ír ki pályázatot. Ez majd további információt eredményez, emellett az URBACT új transzfer hálózatok kialakítását is kezdeményezi. Mindezek mellett folytatja a készségfejlesztést, ezzel segíti a városi érdekelteket az új lehetőségek jó kihasználásához szükséges ismeretek és készségek megszerzésében.

Az URBACT együtt haladva a többi fontos programmal, mint az Eurocities és az Urban Innovative Actions Programme (Innovatív városi akciók programja) igyekszik gondoskodni arról, hogy az új Munkahelyek és Készségek Partnerség a gyakorlati tapasztalatokra épüljön és összpontosítson a városok igényeire. 

Írta: Eddy Adams

Eredeti, angol nyelvű cikk.