Beszélnünk kell a SMART specializációról!

Miért kell a városoknak erősebb szerepet kapniuk a smart specializációban ahhoz, hogy a Kohéziós Politikákba innovációt vigyenek?

A kohéziós politika innovációja nagy utat tett meg az 1994-es négy pilot projekttől odáig, hogy a 2014-2020-as előírásokban ex ante (=előzetes) feltételként szerepel. Ez annyit jelent, hogy a szélről a politika központjába került. Valószínű, hogy ebben a programidőszakban több pénzt szánnak innovációra, mint a 2006-13-ban előirányzott 85 milliárd Euró, a Strukturális Alapok 25 %-a.

Az ERFA szabályozás csak érinti, a smart specializáció útmutatója definiálja: „a Smart specializáció stratégiája nemzeti és regionális innovációs stratégia, mely prioritásokat rögzít versenyelőnyök biztosításához a kutatás és innováció fejlesztésével és a saját erőforrásokhoz és az üzleti igényekhez való illesztésével, és így felkészít a felmerülő lehetőségek és piaci fejlesztések kihasználására koherens, átlátható módon, a törekvések duplikálásának és szétaprózásának elkerülésével… Smart specializációs stratégiát az országos és regionális irányító hatóságok és más érdekeltek, mint az egyetemek és más nagy oktatási intézmények, ipari és szociális partnerek bevonásával kell készíteni ’vállalkozói kutatási’ folyamat keretében.”

Nyilvánvaló, hogy a városok, különösen a nagyvárosi térségek a smart specializáció közösségi motorjai. A városokban képződik az európai GDP kétharmada. A városokban van a kutatóintézetek és egyetemek zöme, a nem mezőgazdasági kkv-k többsége. A városokban a fő fejlesztések inkubátorokban, kutatáshoz kapcsolódó vállalkozásokban és kezdő, sikeres vállalkozásoknál történnek. A városok adják a legnagyobb teret a smart specializációs stratégiában rögzített és a Strukturális Alapokból támogatott lehetőségek kihasználására. De a városrégiós (agglomerációs) kormányzás még mindig szedett-vedett Európában, és a szállóige: ’21. századi gazdaság, 20. századi közigazgatás és 19. századi lehatárolás’ sok helyen még mindig érvényes.

Nem-fraktál régiók és városok

Ha egy régió fraktál volna, olyan matematikai halmaz, amely minden léptékben újra megismétlődő szerkezetet alkot, akkor a városi hierarchia minden szintjén ugyanannyi szektor és ugyanolyan kulcstechnológia és partner fordulna elő.

A városok azonban nem régiójuk fraktál tükröződései. Minden városnak saját specializációja van, mely vagy egyezik, vagy nem a regionális szinten meghatározottal. Ez kis és nagy régiókra, kis és nagy városokra egyaránt vonatkozik. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a regionális szinten meghatározott klaszterek nem feltétlenül érvényesek egy-egy városra. A város helyi gazdaságának fő helyi klaszterelemei nem felelnek meg a regionális szinttel. Ez a különbözőség hátrányos a városi gazdaságra, mert korlátozza a strukturális alapokból történő, a régió szintű klaszterek szerint rendezett támogatáshoz való hozzáférést. Pedig ezek a városok igényelnék leginkább a kohéziós politika támogatását, hogy helyi gazdaságukat jobb irányba tereljék.

1. ábra: Minél mélyebbre lépsz egy fraktálban, annál inkább marad ugyanaz – Mandelbrot halmaz. Forrás: Wikipédia

Alfred Marshall volt az egyik első közgazdász, aki 1919-ben ipari körzetekről írt. Hangsúlyozta, hogy ilyen körzetekben, ahol a vállalatok kölcsönösen függnek egymástól, fontos az együttműködés. Kimutatta, hogy a városi irányítás munkamegosztás keretében működő cégekkel és egységes támogató infrastruktúrával operál. A várost fal nélküli gyárhoz hasonlította, ahol egy-egy termék előállítása, mint például a sheffieldi késé, több egymással szomszédos gyáron megy keresztül, amíg becsomagolják és eladják. A modern gazdaságban a viszonyok megváltoztak, bár a fizikai közelség most is a vállalati ökoszisztémák egyik tényezője, és az európai start-up-ok színterét áttekintve látható, hogy néhány város egy-egy részén ugyanolyan jellegű start-up-ok működnek. Kevés kutatás jelent meg az ilyen klaszterek mikro-léptékű földrajzáról, de feltételezhető, hogy kialakulásokban a közelség és a társadalmi kapcsolatok meghatározóak.

Más tényezők is előfordulhatnak. A kreatív fiatalok számára új lehetőséget nyújthat, ha a város valamelyik részén felhagyják működésüket vagy elköltöznek a régi gyárak. Ahova a kreatívok mennek, oda mennek az informatikusok és más start-up-ok is, mert élvezik is az ilyen átmeneti területek csiszolatlanságát. Idővel azonban az ingatlanárak megnőnek, és a középosztály betelepedése kiszorítja a vállalkozásokat. Mindez a változás általában a tervezési folyamaton kívül, vagy annak ellenére történik.  

Az európai innovációs tevékenység a városi hierarchia felső szintjein koncentrálódik, illetve a „Kék Banán” térségre, mely a London- Manchester- Birmingham tengelytől nyúlik el Milano-Torinó térségig. Különösen vonatkozik ez az EU Keretprogram valamennyi generációjából finanszírozott kutatási projektekre. A két évtizedes kohéziós politika támogatásai ellenére nehéz az innovációs kultúrát a „Kék Banán” európai magterületen kívüli városokban, különösen a ritkábban lakott térségek kisebb városaiban meghonosítani.

A sikeres innovációs politika alapfeltétele mind a városok, mind a régiók számára a hármas vagy négyes spirál elv.

Sikeres hármas (tripla) spirál a kis és közepes vállalkozások és a térségben levő kutatási infrastruktúra sűrű interakciója. Ezt teszi lehetővé és segíti a kormányzati szektor azzal, hogy a közelben fejlesztési ügynökséget hoz létre, mint például a Brainportot Eindhovenben. Ő az URBACT CHANGE városhálózat vezető partnere. A négyes (kvadripla) spirál tovább megy egy lépéssel: a civil társadalom szereplőit vonja be, bízza meg új termékek és folyamatok fejlesztésével. Ez lehetővé teszi az új termékek tesztelését és a közös gyártást, közös tervezést, valamint új szolgáltatások közös létrehozását. Mindez erősen egybevág a Living Lab (élő laboratórium) mozgalommal, ahol a városok és közösségek új fejlesztéseiket próbálhatják ki. Az URBACT sokat foglalkozott a vállalati kutatási kapcsolatokkal, mint amilyen például a Magdeburg által vezetett REDIS projekt és a Delft által vezetett eUniversities projekt. A hármas (tripla) spirál sikeres eseteit mutatta be Eindhoven, Dublin és San Sebastian példáján az URBACT Új Városi Gazdaságok című publikáció.

2. ábra: Az európai Kék Banán. Forrás: Reclus 1989

Smart specializáció: városok és az URBACT

Az új Strukturális Alapból finanszírozott Operatív Programok smart specializációra fókuszáló prioritásaihoz (1) jelentős erőforrás tartozott, de az URBACT In Focus városhálózat tíz városra (2) vonatkozó tapasztalata  szerint a városok ki voltak zárva a megbeszélésekből. Emiatt még nagyobb lehet az ellentmondás a regionális stratégiák és a városok tényleges helyzete között. A ’vállalkozói kutatás’ folyamatának célja lenne a tájékoztatás, de a fejlesztési irányokról és technológiákról szóló megbeszélés legtöbbször felületes volt, és Miguel Rivas, a hálózat vezető szakértője szerint a városi szereplőket nem vonták be. Emiatt a smart specializáció stratégiáinak zöme a könyvespolcon várakozik, és várja a városokat, hogy felélesszék.

Az In Focus olyan kérdéseket feszeget, mint hogy hogyan hasznosítják és adaptálják a városok a regionális smart specializációs stratégiákat és javasolnak klaszterekről, vállalkozásokról, új terekről, márkákról, vonzóhatásról szóló altémákat. A hálózathoz modern iparvárosok tartoznak, mint Bilbao, Porto, Bordeaux, Grenoble, Torino és Frankfurt. Mindegyik esetében van sokféle klaszter a frankfurti pénzügyi szolgáltatásoktól a Bordeaux-i optikai elektronikáig. A hálózatban vannak olyan régiókból való városok is, ahol törekszenek az innovációra, de nincs sok lehetőség, emellett kevésbé fejlett régiók városai is, mint Plasencia Extre Madura régióból, Bielsko Biala Lengyelországból vagy Bukarest egyik városrésze.

A Smart Impact elnevezésű URBACT projekt Manchester vezetésével a bimbózó smart városokon belüli smart városrészek fejlesztését vizsgálja. Általában ezekben a városrészekben bontakozik ki az ipar és a kutatás új együttműködése, ezek válnak az új termékek és szolgáltatások tesztelésének terepévé.

Európa városai megtanulhatják, hogyan lehet jobban bekapcsolódni a smart specializációs folyamatba. Még ha ki is maradtak a stratégiaírás éppen futó köréből, lesz még lehetőség a későbbiek során. A legfontosabb, hogy meg kell érteni a stratégiaalkotás folyamatát és a stratégia által támasztott lehetőségeket. Minden városvezetésnek el kell olvasnia a régió smart specializációs stratégiáját és operatív programját, kapcsolatba kell lépnie az Irányító Hatósággal, és helyi tervet kell készítenie az innovációt segítő projektekhez. Az URBACT ad tájékoztatót a városoknak arról, hogyan lehetnek innovatívak („smart”-ok) és specializáltak, hogyan tárgyaljanak, hogyan építsék ki módszereiket.

3. ábra: A DNA négyszeres (kvadripla) spirál. Forrás: Huffington Post

Köszönetnyilvánítás: Ez a cikk Miguel Rivas URBACT vezető szakértő alaptanulmányára épül, melyet a Bilbao által vezetett IN FOCUS városhálózat számára készített. A tanulmány júliusban jelenik meg. A megjegyzéseket a szerző készítette.

Írta: Peter Ramsden

(1)    Jellegzetesen az ERFA Innováció első tematikus célkitűzése

(2)    Lásd: Miguel Rivas 2016 In Focus: Smart specializáció városi szinten. Megalapozó tanulmány, URBACT, megjelenés alatt

Eredeti cikk: http://urbact.eu/we-need-talk-about-smart-specialisation