Szolidáris szomszédság Újpalotán

Az Európai Unió társfinanszírozásával megvalósuló szociális városrehabilitációs projektek a fizikai és a szociális/közösségi tényezők együttes megújításával, befolyásolásával érnek el eredményeket – elvileg. A tapasztalat azonban az, hogy míg a fizikai terek, épületek megújítása olajozottan megy, az ezeket kísérő társadalmi, közösségi fejlesztések akadoznak, eredményeik gyakran megkérdőjelezhetők. Újpalotán, Budapest XV. kerületének nagy lakótelepén ennek a feladatnak a koordinációját két évig a Közösségfejlesztők Egyesülete látta el, amely több, mint 25 éve hirdeti, hogy az embereknek joguk és egyben dolguk is részt venni az őket körvevő világ alakításában, de ehhez szakmai segítséget, bátorítást is kell számukra adni.

1969-ben lerakták Újpalota, Budapest egyik meghatározó, házgyári technológiával épült nagy lakótelepének alapkövét. Tenke Tibor, a városrész elismert tervezője megpróbált elkerülni olyan hibákat, amelyek más budapesti lakótelepeknél érzékelhetők voltak, így például az egyhangúság elkerülése érdekében egymást keresztező utakkal igyekezett tagolni, „szomszédsági egységekre” osztani a telepet. A tervezők emellett változatos üzleteket és szolgáltatásokat vizionáltak az új városrészbe, elkerülendő annak alvóvárossá válását. A tervek szerint a lakóházak között egy komoly, új városközpont is elkészült volna, ez azonban csak részben valósult meg: egy kétszintes, emblematikus szolgáltatóház megépült, a kulturális funkcióra tervezett intézmények azonban nem készültek el, és ezek hiánya a mai napig érezhető.

1971-ben költözött be az első lakó. 1975-re összesen 15 400 lakást adtak át, körülbelül 60 000 beköltözőnek. A tervezők álma azonban nem vált valóra: a belvárostól, a munkahelyektől való távolság miatt egyfunkciós maradt a városrész, a lakótelepekre jellemző elidegenedettség pedig itt is láthatóvá vált. 1996-ra a lakóteleptől nem messze megnyílt Budapest egyik nagy bevásárlóközpontja, ez azonban nem tud valódi városközponti szerepet betölteni. A lakótelepre ma jellemző a népességfogyás és az elöregedés.

A 2013 elejétől 2015 közepéig tartó „Zsókavár utcai akcióterület III. ütemű fejlesztése szociális célú városrehabilitáció témában” című Európai Uniós finanszírozású projekt keretében felújítást végeztek több társasházon, köztük a szociális lakhatást biztosító „szobabérlők házán”, egy iskola épületén, valamint a lakótelep központjában elhelyezkedő szolgáltató házon. Ezenkívül a beruházás keretében megújítottak közterületeket, zöldfelületeket és térfigyelő-kamerarendszert is kiépítettek. A fizikai megújulás mellett azonban a program fontos részét képezték a helyi lakosságot mozgósító, a szociális-közösségi változásokat is előidéző „soft” elemek, amelyek kidolgozásában, végrehajtásában szerepet kapott a Közösségfejlesztők Egyesülete.

Szomszédok vagyunk!

A nagy lakótelepekre, 10, vagy annál is több szintes épületekre jellemző, hogy még az egy lépcsőházat használó lakótársak sem ismerik egymást, vagyis nem alakulnak ki helyben társas, segítő kapcsolatok. A közösségfejlesztők programjának ezért az adta a gerincét, hogy valós, funkcionális szomszédsági egységeket hozzanak létre, ahol megelevenednek a szomszédsági kapcsolatok. Ehhez a városrész 5 különböző lakónegyedében szomszédünnepeket szerveztek – azzal a feltétellel, hogy azok tartalmát a helyi közösség találja ki.

Az ismerkedésen, a társas kapcsolatok fontosságának felismerésén túl a szomszédünnepek célja volt az is, hogy konkrét közös ügyeket találjanak, amelyek érdekében megindulhat az összefogás, a lakók együttműködése. A program két éve alatt számos ilyen kezdeményezés indult el, például a bejáratok körül előkertek kialakítása, belső kommunikációs lehetőségek, társasházi levelezőlisták létrehozása, vagy érdekérvényesítés adott ügyekben (például a villamos mindenkit zavaró, hangos váltójának lecserélése).

A szomszédságok munkáját, de akár egyéni problémák megoldását is segítendő a program keretében felélesztettek egy korábban is közösségi funkciót betöltő teret, létrehozva a Zsókavár Információs Irodát. Az iroda fő célja a program egyes tevékenységeivel kapcsolatos tájékoztatás lett volna, azonban hamar túllépte ezt a szerepet: közösségi térré, a fiatalokkal való foglalkozások színterévé vált.

Rajtunk múlik!

A szomszédünnepek kapcsán aktivizálódó közösségekből hamar felbukkantak azok a kulcsszereplők, akik a leginkább a cselekvések mögé álltak. Számukra Hogyan szervezkedjünk lakóhelyünkön? címmel műhelyképzést indítottak azzal a céllal, hogy a továbbiakban ezek a személyek még hatékonyabban tudjanak ebben az új szerepben cselekedni. A képzés végén felvetődött az együtt maradás igénye, így végül Újpalotai Szomszédok Társasága néven – további bekapcsolódókat is szívesen látva – megalakult egy helyi ügyeket felvállaló közösségi csoport.

A közösségfejlesztők a program „hard” és „soft” elemeinek összekapacsolását többek közt abban látták, hogy az aktivizálódó lakókat a közösségi tervezés módszertana szerint bevonják a lakótelep közterületeinek tervezési folyamatába. A közös munka során számos szükséglet és érdek felszínre került, viták alakultak ki, s ezek mind hozzájárultak a lakótelepi közösség fejlődéséhez, illetve a házak közötti területek jobb hasznosításához.

A program két éve alatt a lakótelepen 3 közösségi kert alakult. „A közösségi kert 90%-ban közösség, 10%-ban kert” – vallják a fejlesztők. Az önkormányzati támogatással létesített kertekben több, mint 80 kertészkedni vágyó család kapott parcellát. A kertek között is élénk és szolidáris kapcsolat áll fenn, amit megerősített az a 21 találkozó és kertklub, amelyet a kertvezetők szerveztek.

Színház a közösségért

„A közösségi színház az, amikor művészek egy csoportja ráveszi a társadalmat, hogy véleményt mondjon egy adott problémájáról, és abban segít, hogy ezt egy előadás keretein belül tudja megtenni.” – mondja Zrínyi Gál Vince, a XV. kerületben működő KOMA Színház vezetője. A városrehabilitációs programba bevont színtársulat Blokkoló című darabját helyi fiatalok adják elő, illetve részben tartalmilag is ők maguk szerezték, maga a produkció pedig az egyik lakótelepi ház 3. és 7. emeleti lakásában játszódik, míg a nézőknek az egyes színek között lépcsőzniük, liftezniük kell. A magyar színházi szakmában egyedülálló darab a lakótelepi fiatalok életéről szól, saját közegükben, közvetlenül, hitelesen, és nem mellesleg a fővárosi színházi körökben is komoly elismerést aratva.

A Zsókavár lakónegyed városmegújító projektjének részeként szintén a KOMA Színház indított el közösségi videós programot. „Célunk, hogy rendhagyó, izgalmas eszközökkel dolgozzuk fel a hagyományos társadalmi és szociális problémákat, melyek a helyi lakosság mindennapjait meghatározzák. Programunkban háromféle nézőpontot kutatva, három társadalmi csoportot szólítottunk meg. Márciusban helyi fiatalokkal, ősszel a hatvan év feletti lakossággal dolgoztunk. Végül a kisgyermekes szülők kezébe adtunk kamerát, hogy figyelmünket maguk irányítsák, saját meglátásaikat megmutassák hétköznapi életükről.”

Jó gyakorlat

A programot koordináló közösségfejlesztők remélik, hogy a kétéves munka során felgyűlő tapasztalatok más hazai lakótelepek fejlesztéséhez is fontos gyakorlati tudást adhatnak. A Közösségfejlesztők Egyesületének kötelékébe tartozó miskolci Dialóg Egyesület az utóbbi években negatív hírnévre szert tett Avasi lakótelepen dolgozik, s az ő tapasztalataik szintén ezt a tudástárat gyarapítják. De ide sorolhatjuk a Budapest 18. kerületében, a Havanna lakótelepen megvalósított Re-Block URBACT projektet is. Ezeknek köszönhetően talán pár év múlva egyetlen magyar városnak sem fog problémát okozni a szociális célú beavatkozások, fejlesztési programok közösségi elemeinek megtervezése, kivitelezése.

Képek: Wikipédia, http://www.zsokavar3.hu/

További olvasnivaló: Párbeszéd a szociális szomszédságért c. összefoglaló kiadvány

Írta: Sain Mátyás