Migrációs válság: mire kötelezi Európát és a Városi Agendát?

A megfizethető lakásokról szóló cikkhez kapcsolódva folytatjuk a Városi Agenda európai partnerségről szóló sorozatot. Ebben a hónapban a menekültek és migránsok befogadásával foglalkozunk. Együtt olvasandó Eddy Adams cikkével: Migráns válság – mi újat tanulhatnak a városok a szolgáltatás tervezésről?

Az európai Város Agenda most a második világháború utáni legnagyobb migrációs hullámmal és ennek a városokra való hatásával foglalkozik. Hogyan alakíthatjuk a kihívásra adandó válaszunkat a politikai és humanitárius feszültségek labirintusában?

Városok és a migráció

Képzeljünk el egy átlagos méretű európai várost, melynek lakos száma kereken 80.000, többségben nők és gyerekek. Ugyanennyi ember érkezett csónakon Európába 2016 első hat hetében (ENSz Menekült Hivatal UNHCR).

Adjunk ehhez egy 46.000 lakosú középvárost, ahol az ellátás és infrastruktúra szegényes (egyedül az Idomeni-i táborba mintegy 11 ezer migráns érkezett): ez jött létre a menekülttáborokkal teli görög szigeteken (UNCHR 2016). A migránsok elakadtak Görögországban, mert Macedónia elzárta a balkáni útvonalat a görög határnál.

Ezen kívül  2015-ben Líbián és a Közel-keleten keresztül Afrikából is érkezett nagyjából a Brüsszeli Régió népességével azonos nagyságrendű migráns tömeg Európába. Ma már nyilvánvaló, hogy drámai módon nő azoknak a kétségbeesett embereknek a száma, akik kénytelenek gyerekeivel vállalni az életveszélyes utat.

Ezek az események aláásták az európai szolidaritás gyökereit. A tagállamok egyetértenek, vagy nem értenek egyet a quota alapú áttelepítési módszerrel, Európának nem sikerül megkötni az igazságtalan egyezményt Törökországgal, ahonnan visszaküldik a menekülteket, akik „nem jogosultak nemzetközi védelemre” egy diktatúrával sújtott országban. A megállapodás ellen komolyan tiltakoztak civil szervezetek, független önkéntesek és nemzetközi emberbarát szervezetek (ECRE, UNHCR, Amnesty International és sok más), elítélték az alapvető emberi jogok tiszteletben nem tartását. Az EU menedékjogi szabályai (1) lehetővé teszik, hogy a tagállamok „elutasítsák a menekültek kérelmét alapos vizsgálat nélkül” (például skóciai német városok, vagy Bécs). Ilyen zűrzavaros feltételek között küszködnek kétségbeesett emberek azért, hogy az ellentmondásos és igazságtalan szabályok labirintusában utat találjanak a jobb élet felé.(2)

Az európai városi közigazgatás helyi válaszai

Számos európai önkormányzat talál alkalmas megoldást, és biztosít a migránsoknak védelmet, hajlékot és támogatást. A megoldások sokfélék, mert helyi kezdeményezések során születnek. Egy közelmúltban, 17 EU ország és Norvégia 34 városának vizsgálata nyomán készült jelentés (Eurocities report) számol be arról, hogyan fogadják az európai városok az újonnan jötteket. Több városi hatóság lép fel együtt és cserél tapasztalatot Európa szerte, függetlenül a központi kormányok korlátozó intézkedéseitől.

Múlt évben Ada Coleu polgármester indította el a ’Barcelona, menekültek városa’ (Barcelona Ciutat Refugi), majd később a ’városi rugalmasság hete’ (urban resilience week) elnevezésű programot Barcelona, Athén és Tiassalé (Elefántcsontpart) polgármestereivel és az Egyesült Városok és Önkormányzatok (United Cities and Local Governments) főtitkárával, és tájékoztatták egymást a migránsok fogadásának helyi tapasztalatairól. A városok közötti együttműködés oda vezetett, hogy Barcelona és Athén között megállapodás született 100 menekült áthelyezéséről Barcelonába.  Az EU fővárosai április 21-i, az EU Városi Agendájáról és a menekültválságról szóló nyilatkozatukban koordinált akciókat határoztak el. Az Európai Városok és Régiók Konferenciája (CEMR) hasonló kezdeményezéseket (related initiatives) tett.

Az URBACT támogatja a Fogadó városok projekt (Arrival Cities network) munkáját, amelynek során közösen készítenek akciótervet a migránsok integrációjára. A résztvevő városok: Amadora, Patra, Messina, Riga, Oldenburg stb. Helyi civil szervezetekkel, független szomszédsági kezdeményezésekkel, helyi intézményekkel és kutatóhelyekkel együtt dolgoznak ki oktatási, kulturális integrációs, foglalkoztatási és közszolgáltatási programokat. Más URBACT hálózatok is dolgoztak korábban hasonló témában (ilyen a MILE hálózat), és újak is alakulnak az új pályázati kiírás keretében.

A helyi stratégiák megvalósítása feszültségekbe ütközik. A helyi politika néhol ellentétben van a magasabb szintű elhatározásokkal, és az integrációs politika a központi kormány hatáskörébe tartozik. Az EU támogatás nem mindig ér célba, és az eltérő jogi státusú embereken, különösen a dokumentáció nélkül az európai városokba érkező migránsokon nehéz segíteni. (3) A városi dimenzió fontossága általánosan elismert, ennek ellenére a városok nem jutnak szóhoz a politikai viták során.

Többszintes kormányzás az európai Városi Agendában

„A migránsok és menekültek befogadására” alakuló partnerkapcsolat elvben jó lehetőség a kormányzati szintek és a civil társadalom akcióinak koordinálására, amikor közös asztalnál ülnek a különféle tudás és tapasztalat birtokosai. Az európai Városi Agenda törekvése „ a városi területek életére ható európai és az országos politikák és szabályozás integrált megközelítése”. Az európai Városi Agenda keretében alakuló partnerkapcsolatok során akcióterv készül és konkrét EU, nemzeti és helyi szintű akciók valósulnak meg, és útmutatást dolgoznak ki a következő témákban: 1. Az európai jogszabályok továbbfejlesztése; 2. Az EU támogatásokhoz való hozzáférés javítása; 3. Az ismeret és tapasztalatcsere és a városok közötti együttműködés javítása.

A migránsok és menekültek ügyével foglalkozó partnerségnek eddig két találkozója volt, ahol önkéntes partnerek folytattak tapasztalatcserét (pl. helyi stratégia a migránsok fogadására –  elhelyezés, szolgáltatások – Berlinben, Barcelonában és Athénben). A partnerek között volt az Európai Bizottság lakásügyi és foglalkoztatási igazgatósága, három tagország (Olaszország, Portugália, Görögország) kormánya, városi önkormányzatok (Athén, Helsinki, Barcelona, Berlin és Amszterdam) valamint nemzetközi szervezetek (az URBACT, CEMR, ECRE és EUROCITIES) és más, tematikai szempontból érintett szervezet (UN, PICUM, EUKN stb.) képviselői. A szabályozásokról részletes felmérést készítenek és ajánlást dolgoznak ki az európai igazgatóságok jobb koordinációjára. A tudásbázis témájában áttekintik az eddigi gyakorlatot, esettanulmányt készítenek a városi irányítással folyó integrációs kezdeményezésekről. Lesznek akciók az EU támogatási alapok, a városi fenntarthatósági stratégiák (kb. 15 mrd Euro), a társadalmi befogadás (kb. 21 mrd Euro) célját szolgáló alapok koordinálására a helyi önkormányzatok és az országos és regionális irányító hatóságok közötti kooperáció javítása érdekében. Az első eredmények, a Városi Innovatív Akciók előrelépést jeleznek (50 javaslat a migráció-menekültügy témakörben összesen 80 millió Euro költségvetéssel). További lépés lesz egy ad hoc szeminárium szervezése lakásügyi (a Megfizethető Lakás partnerség bevonásával), foglalkoztatási, oktatási és közösség-építés témakörben.

A városok szerepe a migrációs válságban

Fontos, hogy az európai Városi Agenda a migránsok városi integrációjának kérdésében az Európai Bizottság, a tagországok, a városok és a civil társadalom állandó politikai dialógusával működjön. Folytatni kell a város-város közötti partnerséget az eddigiekhez hasonló direkt együttműködés formájában a sürgető gondok (mint az áttelepítés megoldása) érdekében, és tájékoztatni kell a valós helyzet és az európai hivatalokban hozott döntések közötti ellentmondásokról.

Mint ahogyan máshol is szó volt róla, a civil szervezetek még mindig kis szerepet kapnak a Városi Agenda gyakorlatában, pedig a nemzetközi szervezetek, társadalmi mozgalmak és független civil kezdeményezések óriási munkát végeznek. A hálózatépítés nem az üres a szavak számának növeléséhez kell, hanem azért, hogy bővüljön a szövetségesek köre európai, nemzeti és helyi szinten, mert a civil társadalom új lehetőségeket tár fel.

Európa léte is veszélyben van, megmaradása nagyban függ attól, hogy milyen választ ad a migrációs válságra. A kérdés az, hogy hogyan lehet elkerülni a biztonság és a szolidaritás közötti hamis dichotómiát, mert az csak az „Európa erőd” abszurd eszméjét szolgálja a globális változások világában. A tömeges migráció nem egyedi esemény, és a fő feladat az egyenlőtlenségek létrejöttének végiggondolása. Zygmunt Bauman mondta:

Nem hiszek a mai menekültügy gyors megoldásában. Az emberiség van válságban – és nincs más kiút ebből, csak a szolidaritás.

(1) Directive 2013/32/EU az Európai Parlament és Tanács direktívája a Közös Európai Menekült Rendszer szerinti menedékjog megadásáról és visszavonásáról

(2) Lásd: a Beziers-I család történetét, mint az elavult szabályzás példáját  The Guardian-ban

(3) A nem dokumentált migránsok EU szintű támogatása éhezés elleni élelmiszerre és a visszautazási költségek térítésére korlátozódik.

Fotók: flick (The Weekly Bull)

Benyújtotta: Laura Colini, május 26.