Az állampolgár mint polgármester. Közösségi részvétel a társadalmi innováció folyamatában

Március 16-án Nantes-ban Eurocities Társadalmi Fórumot (Eurocities Social Forum) tartottak. A tárgy: állampolgári részvétel a társadalmi innováció folyamatában. A városok ma élenjárnak Európában a társadalmi innováció sokféle területén, az egészségügytől a migránsok integrációig. A konferencia üzenete az volt, hogy ha a városvezetés valóban be kívánja vonni az állampolgárokat a döntésekbe, akkor saját magát is meg kell változtatnia.

A találkozón több európai példa hangzott el, egy URBACT esettanulmány is Amersfoortról, de a legérdekesebb példa nem európai volt. Seoul világszerte elismerten élenjár a társadalmi innováció terén egy korábbi polgári aktivista, Wonsoon Park vezetésével, aki most második ciklusát tölti (lásd korábbi jelentkezésünket itt). Az 1980-as években ismerték meg nevét, mint emberi jogokkal foglalkozó ügyvédét. 2002-ben a Reménység Intézete néven szociális vállalkozást indított a városi körülmények javítása céljából. 2011-ben független jelöltként választották polgármesternek. Kampánya a közösségi média és a városházi összejövetelek kombinációja volt, melynek során az állampolgárok megtehették javaslataikat.

Mantrája, meggyőződése az, hogy az állampolgár a polgármester. Ezt számos radikális intézkedése támasztja alá, amelyek kétoldalú dialógust tettek lehetővé a városháza és a 10 millió állampolgár között. Az állampolgárok egy napra alpolgármesterek lehetnek, így belülről láthatják, hogy hogyan működik a városháza. Mikor valamilyen komoly probléma merül fel, Mr. Park a városházát az érintett városrészbe telepíti, és addig ott marad, amíg a probléma meg nem oldódik. A mobil polgármesteri irodát eddig 19 alkalommal használták, és valóban sikerült akut problémákat megoldani.   

Seoul a világ élenjáró digitális városa. Ingyenes – bár lassú – wifi kapcsolat van mindenütt a városban, az okos telefon általánosan elterjedt, és több ezer ingyenes hot spot van. Tucatnyi weboldal foglalkozik a különleges igényekkel a viharkárok miatti katasztrófavédelemtől a terrorizmusig és az új intézkedésekre vonatkozó ötletbörzéig.

A város vezetői a közösségi részvétel iránt mélységesen elkötelezettek. Véletlenszerűen kiválasztott állampolgári panel értékeli a 20millió USA dolláros éves költségvetést. 600 konferenciatermet nyitottak városban 20.000 társadalmi fórum számára. A tervek szerint 2030-ig a város CO2 emisszióját 20 millió tonnával, a porszennyezést 40 %-kal csökkentik. Zöldterületeket terveznek, köztük a New yorki High Line mintájára egy korábbi városi autópálya fölött.

A város élenjár a különböző dolgok megosztásában, kölcsönzésében is. Több száz kisléptékű polgári kezdeményezés van, így például lehet öltönyt kölcsönözni állásinterjúhoz vagy könyvet kölcsönözni az egyik toronyházban, vagy egy diák megoszthat lakást egy idős emberrel. Minden megosztási kezdeményezés kölcsönösségre irányul és a társadalmi kohéziót erősíti. Seoul lakói is szenvednek a stressztől, a magánytól és a szorongástól, akárcsak más városok lakói. Dél Koreában az öngyilkossági ráta második a világon. Időskorban a szegénység, a fiataloknál a stressz a fő ok. A megosztás, kölcsönzés a főképpen toronyházakban élő lakosok közötti kapcsolatteremtést és öngyógyító közösségek kialakulását szolgálja.

A Seoul-i közigazgatás éppen olyan merev és nehezen változtatható, mint az európai városoké. Súlyos gondot jelentenek a szervezeti egységek közötti falak, a bürokrácia, az integráció hiánya. A belső szervezeti kultúra átalakításának fókuszában a 30 szervezeti egységben dolgozó 17.000 fős állomány magatartásának megváltoztatása volt. Bevezették az új Cheong Chek módszert: a meghallgatásra épülő intézkedést.

A konferencián szó volt arról is, hogy az európai városok milyen új megoldásokat alakítanak ki. Torinóban a szociális innováció ökoszisztéma jellegű megközelítését alkalmazzák, és 2015-ben megnyílt a Nyílt Innováció Központja (Centre for Open Innovation). Nantes több jó gyakorlatot mutatott be. Köztük van a 70 főt – gyermekes családokat is – befogadó menekültközpont. Többféle szolgáltatást nyújtanak, pszichológiai segítséget is a hazájukban traumatizált emberek számára.

Kívülről befelé vagy belülről kifelé?

A konferencia után az volt az érzésem, hogy a városi vezetők legfőbb problémája, hogy miként segíthetik, vagy éppen szervezhetik szociális innovációs ökoszisztémájukat. Lehet ’kívülről befelé’, amikor a vezetés külső szervezetekre támaszkodik, hogy segítségükkel társadalmi innovációs törekvését megvalósítsa, ezért a városban levő különféle független szervezeteket bíz meg. Ezek lehetnek társ-munkahelyek, laborok, központok, inkubátorok, pénzügyi eszközök vagy az új típusú szociális innovációs gyár. Vagy lehet ’belülről kifelé’, amikor házon belül alakít ki egy innovációs központot. Seoul mindkét modellt alkalmazta: van egy belső innovációs egység, de jelentős támogatást kapnak a város társadalmi innovációs parkjának független résztvevői is. Talán a legjobb megoldás a belülről kifelé és a kívülről befelé együtt.

A konferencián bemutatott más európai példák

A brüsszeli Anderlechtben nemrég alakult a Társadalmi Innovációs Gyár, egyfajta folyamatgyorsító Flandriában. Virtuális fizetőeszközt alkalmaznak, amivel az egyenrangú résztvevők egymásnak társadalmi innovációs szolgáltatásokért fizetnek.

Az URBACT városok közül Gdansk és Párizs participatív költségvetési kurzusokat tartanak. Gdansk vezető partner, Párizs partner a Boost Inno elnevezésű új hálózatban. Genova közösségi médián keresztül tart kapcsolatot a lakosokkal, és e tárgyban vezeti az Interaktív Városok elnevezésű hálózatot. Eindhoven a triple és quadruple helix megközelítés egyik fő példája, melyben a szolgáltatás-tervezésben való közösségi részvétel módszereit vizsgálják a Change! (Változás!) elnevezésű hálózatban.

Fotó: Seoul Innovation Bureau

Peter Ramsden, 2016. április 25.