Mi köze ehhez a művészetnek? 4 ok, amiért a fenntartható városokban szükség van művészekre és kulturális intézményekre

Az egész két évvel ezelőtt történt egy napos vasárnap délelőtt. Több mint 65 ezer ember állt a Bristol Park Street mentén és nézte, ahogy a szerencsés 360 kiválasztott először megy le a 90 méteres csúszdán. Luke Jerram brit művész installációját tömeges finanszírozási kampány támogatta és azonnal média siker lett, 500 millió embert ért el világszerte. Fontosabb talán, hogy Bristol lakói játszótérként használhatták a várost, és ezzel Jerram feltette a kérdést a város jogairól, a köztér értékéről, a városközpont funkciójáról.

Nem voltam Bristolban azon a napon, de mindenütt erről lehetett hallani. Meghökkentem, és ez csak a kezdet volt. Egyik riporttól a másikig, egyik konferenciától a másikig éltem, és most izgatottan kezdtem kutatni, hogy a művész és a művészet milyen szerepet tölthet be városaink jövőjének alakításában. Most megosztom önökkel azt a 4 okot, amiért a művészek és a kulturális intézmények értékes szövetségesek lehetnek városaink fenntarthatóbbá tételében. Ez felhívás az URBACT városok felé is: Helyi Támogató Csoportjaik kialakításánál gondoskodjanak arról, hogy legyen a művészetnek és a kulturális intézményeknek is képviselete.

A művészet megfoghatóvá teszi a jövőt

  Eve Mosher a NYC parkban ismerteti a Magas Vízszint projektet

Vegyük például a  Magas Vízszint nevű projektet. Eve Mosher, amerikai előadóművész úgy mutatta be a klímaváltozás hatásait, hogy az árvízzel veszélyeztetett területet egy 112 km hosszú vonallal ábrázolta és közben beszélgetett az emberekkel.

A  New Yorker-ben megjelent interjúban mondta:

„Egy érdekes vizuális jelet akartam hagyni és teret adtam a beszélgetésnek. A projekt másik része az volt, hogy beszélgetést erőltettem kormányzati szinten is.”

Majdnem 6 évvel később a vonallal megjelölt területet elárasztotta a Sandy hurrikán. Ami egy nő türelmes krétarajzával kezdődött Brooklynban, az a klímaváltozáshoz való közösségi alkalmazkodás nemzetközi kampányává fejlődött.

A továbbiakban a Magas Vízszint projekt keretében ingyenes útmutató készült olyan közösségek számára, akik fokozni akarják társadalmi és környezeti adaptálódásukat.  Egy naponta használt parkon vagy járdán végig húzott vonal láttatja és érthetőbbé teszi az emberek számára az éghajlat változás elvont fogalmát, és közel hozza a helyi valósághoz. A jövőbeli hatások láthatóvá tétele a közterületen gondolkodásra és cselekvésre ösztönzi az embereket.

A művészet visszavezet az emberi tapasztalathoz

Olvasták a Párizsi Egyezmény szövegét, a COP21, az ENSZ klímaváltozásról szóló konferenciájának záródokumentumát? 32 oldalas, nagyon hivatalos nyelven írt anyag, a bonyolult nemzetközi egyeztetések terméke. Hosszasan vitáztak egyik vagy másik szó alkalmazásáról, szinte elfelejtették, hogy korunk legsürgetőbb globális kihívásáról volt szó.

Azért lépett közre az  ArtCOP21, hogy a klímaváltozás ügyét a hatalom folyosóiról lehozza az utcára. A művészeknek és kulturális intézményeknek ez a különleges csoportja 550 rendezvényt és demonstrációt szervezett a világ 54 országában, a polgárok millióit mobilizálta és erőteljes politikai üzenetet küldött az éghajlatváltozás fontosságáról.

Voltak installációk és koncertek, kiállítások és színházi előadások, a művészvilág mindent megtett, hogy hangot adjon a globális klímaváltozásról szóló diskurzusban. Az egyik, különösen megható kezdeményezés szó szerint ez volt: a legsebezhetőbb tájakról érkező költők és a beszéd művészei jelentek meg egy előadással Párizsban.

Videó: https://youtu.be/UT-V0V5Uaac

Isabella Borgeson győztes, Yolanda Winds című versét mondja a párizsi metróban

A művészet teret ad a kísérletezés számára

Pár évvel ezelőtt meglátogattam egyik barátomat, aki akkor költözött új lakásba. Az ajtónál egy egyszerű fakeretből csomó drót nyúlt ki, alatta egy kis nyomtatott címkén ez állt: „kompozíció drótokkal, 2014”. Zavartan ismerem be, hogy időbe telt, míg rájöttem, hogy ez csak vicc, a felújítást fejezték így be, és nem műalkotásról volt szó.  Vagy mégis?

Gondoljuk át ugyanezt városi léptékben.

Miközben a várostervezőket kötik a szabályok, hierarchiák és határidők, a művészek szabadon játszhatnak, és legalábbis időszakosan felfüggesztik a szabályokat. A művészet szimbólumokat képez arról, ami lehetséges, és felvet olyan kérdéseket, amilyent még nem tettek fel.

A művészeti cselekvés kiterjedhet az egész városra (mint például a Stockholmi Kísérlet (the Experiment Stockholm ) projekt vagy a város egyik területére, például azUFO  projekt Varsóban. Az ilyen művészeti projekt gyakran lesz bizonyos témák feltárásának laboratóriuma, mint a  Critical Concrete kezdeményezés Portóban, ahol művészek és építészek együtt keresnek új megoldásokat a szociális lakásépítés és a fenntartható építkezés témájában.

Az ilyen városi laboratóriumok igen hasznos gondolatokat nyújtanak a tervezők és a politikusok számára, ha képesek azok nyitottan és kíváncsian fogadni a felvetéseket.

  Váratlan szökőkútfoglalás Unexpected Fountain Occupation (UFO) nyáron, Varsóban

A művészet is hagy széndioxid lábnyomot

   „Az előadást folytatni kell” Julie’s Bicycle

Végül, ne felejtsük el, hogy a kulturális intézmények is hagynak maguk után káros környezeti hatást. Múzeumok és mozik, koncert fesztiválok és művészeti iskolák – ha komolyan vesszük a karbonmentes várost, akkor ezekről is kell szólni.

A zenei fesztiválok sokszor felkarolják a zöld kezdeményezéseket (ezt mutatja a 2007 óta osztott Zöld Fesztivál Díj), és a fenntarthatóság iránti elkötelezettséget – legalább is az Egyesült Királyságban – magasabb szinten is gyakorolják. A 2015 novemberében készült, Az előadást folytatni kell („The Show Must Go On”) című jelentés az EK fesztivál-ipar környezeti hatáselemzését tartalmazza és azt az ígéretet is, hogy 2025-ig 50 %-kal csökken az üvegházhatású gáz emisszió.

Hogy lehet ezt az elkötelezettséget helyi akcióvá formálni?

Szerencsére a Julie’s Bicycle és a Creative Carbon Scotland című útmutatók sokféle módszert javasolnak a kulturális intézményeknek káros környezeti hatásaik mérséklésére. Kedvencem, a Zöld Zenekarok Útmutatója (Green Orchestras Guide), a környezetszennyezés csökkentéséről szóló webes szemináriumok, kiállítások, a vízgazdálkodásra vonatkozó, az épületekben kifüggesztett gyakorlati tanácsok, az energiagazdálkodásról szóló esettanulmányok, szabadtéri rendezvények egész sora nyújt tájékoztatást.

Ha a művészvilág és a kulturális intézmények részt vehetnek a fenntarthatóságra irányuló törekvéseinkben, nemcsak értékes szövetségesre lelünk, hanem olyan hatásos pozitív példák is születnek, amelyeket mások is szívesen követnek.

Ez persze csak a kezdet. Biztosan még sok ötlet és rengeteg jó példa található a terepen.

Ania Rok, Urbact Program szakértő