HÁRMAS SPIRÁL – Hol állnak Európa városai?

Az egyetem-ipar-kormányzat ’hármas spirál’ (3S) együttműködése az utóbbi évtizedek legnépszerűbb innovációs modellje. Mi ennek a jelentősége a városok számára? Hogyan fejleszthetik gazdaságukat a hármas spirál megközelítéssel? Mit tanulhatunk az európai és az URBACT példákból?

Akkor beszélünk hármas spirálról, ha a kormányzat (önkormányzat) és a vállalkozások együttműködnek tudásközpontokkal (egyetemekkel, kutatóintézetekkel). A DNS-ről mintázott spirál azt szimbolizálja, hogy e szereplők között sokkal komplexebb kapcsolatok állnak fenn, mintsem azt egy egyszerű háromszöggel ábrázolhatnánk. Az elmélet az, hogy a gazdasági szereplők, az akadémiai szektor és a kormányzat ugyan továbbra is betöltik hagyományos szerepeiket, de emellett dinamikus együttműködést is kialakítanak. Mindezt nem csak ad-hoc vagy projekt alapon, hanem strukturált, intézményesített és stratégiai módon. Időnként egymás szerepét is átvehetik új, nem hagyományos funkciókban: például cégek bekapcsolódhatnak az oktatásba, vagy az egyetemek kiléphetnek a piacra. A hármas spirál modellben a tudás nem csupán egy irányban áramlik, a tudásközpontok felől a gazdaságba; ehelyett számos kapcsolódás áll fenn, áramlás és visszaáramlás a partnerek között, ami végül a köz-, a magán és az akadémiai szereplők komplex szövetét hozza létre.

Újabban terjed a négyes spirál fogalma is, amelyben a negyedik szálat a civil szektor képviseli, miáltal a végső kedvezményezett (legyen az a lakosság, a vásárló, a beteg, helyzettől függően) belép az egyenletbe, és közvetlenül érintett lesz az innovációs folyamatban is. A négyes spirál elmélete – a szükségletek megkérdőjelezésével – az innováció megközelítését elmozdítja a szűk technokrata megoldásoktól a társadalmi fókusz felé.

A hármas spirál segít felgyorsítani az ipari innovációt

Számos város és térség fektet prioritást arra, hogy optimalizálja a fent leírt működésmódot. Emellett valamennyi európai térségnek ki kell dolgoznia egy „Smart Specialisation”, azaz okos specializálódás stratégiát operatív programjaik ex-ante feltételeként.

Okkal feltételezzük, hogy egy jól kitalált hármas spirál együttműködés segít az erősebb és innovatívabb városi vagy térségi gazdaság kiépítésében, ami persze végül több munkahelyet, nagyobb prosperitást és adóbevételt hoz magával. Amikor egyetemek és cégek egyesítik erőiket, a tudás gyorsabban hasznosul, a kutatás és fejlesztés kevésbé aprózódik el, a kutatási területek jobban találkoznak a gazdaság szükségleteivel, a startupok életképesebbek, és végül az egész térség markánsabb profilt tud felmutatni. A hármas spirál partnerség nem utolsó sorban segít kommercializálni a tudományos eredményeket (van Winden et al., 2014).

Ez utóbbira jó példa a németországi Heidelberg esete. A 3S partnerek 2011-ben megalapították az ‘InnovationLab’ elvezetésű szerveződést, amelyben mintegy 100 egyetemi kutató dolgozik együtt jelentős térségi cégekkel (BASF, Merck) a nyomtatott és organikus elektronika K+F területén. Ezzel a tágabb térség egy jól körvonalazható üzleti profilt nyert, és az együttműködésnek köszönhetően az ebben részt vevő cégek a világ élvonalában tudnak maradni ezen az igen versenyérzékeny területen. „A közös infrastruktúra segít minket abban, hogy lerövidítsük a fejlesztésekre szánt időt. A térségi partnerségben megvalósuló K+F felgyorsítja a tudás felhasználását eladható termékek létrehozásában, ami ideális alapja a növekedésnek” – mondja az egyik vállalkozás vezetője. Az InnovationLab létrehozásában a Rhein-Neckar várostérség kezdeményező szerepet vállalt, összehozva a partnereket, facilitálva a szervezet létrehozását, helyszínt biztosítva. A kezdeményezés jelentős anyagi támogatást is kap a régiótól és az államtól is.

Emmo Meijer professzor, az Unilever és a DSM korábbi K+F igazgatója nagy jelentőséget tulajdonít a példának. Egy nemrégiben tartott előadásában kiemelte, hogy a hármas spirál együttműködések megvalósításának legmegfelelőbb szintje a várostérség (sokkal inkább, mintsem a város vagy az állam). Azok a térségek, amelyek erős 3S hálózatot alakítanak ki, olyan attraktív kutatási környezetet biztosítanak, amely vonzza a legtehetségesebb kutatókat és fejlesztőket.

A bemutatott modell ugyanakkor felvet különböző kérdéseket is. Az államilag támogatott 3S együttműködés, vagy az állami egyetemek bevonása a kutatás-fejlesztésbe nem jelenti-e azt, hogy a nagy, globális vállalatokat támogatjuk az adófizetők pénzéből? A 3S együttműködések hatására nem szól-e bele az üzleti szféra túlságosan az akadémiai intézmények kutatási terveibe? Ezek jogos kérdések, amelyekkel kapcsolatban Loet Leydesdorf, a 3S elmélet egyik megalkotója hangsúlyozza, hogy az együttműködés során minden résztvevő szervezetnek meg kell őriznie az önállóságát, és ki kell állnia a saját küldetése mellett. Ennek ellenére fennállhatnak ezek a veszélyek, különösen akkor, amikor a cégek túl nagy beleszólást kapnak a kutatási programokba. Lehet-e, kell-e kutatási programokat, kutatási kérdéseket megfogalmazni külső szükségletek alapján? A tudásszükségletek megfogalmazása segít a fókuszt a „hogyan” kérdéséről a „mit” és miért” kérdésekre terelni, amelyek elősegítik a kutatást, míg a „hogyan” kérdés gyakran csak egy folyamat megtervezésévé degradálódik.

Releváns-e a hármas spirál megközelítés valamennyi város számára?

Heidelberg példája reprezentálja Európa „bajnokok ligáját” a tudásgazdaság terén: multinacionális cégek hatalmas K+F kapacitásokkal, állami támogatással megsegítve összeállnak a legjobb egyetemekkel, egy olyan térségben, amely régóta innovációiról híres. Ez szép, de vajon a kevésbé fejlett, periférikus térségek számára is a gazdaságfejlesztés lehetőségét rejti-e ez a modell?

Elsőször is, a 3S megközelítés bárhol a világon a felsőoktatás és a helyi vállalkozói szféra igényeinek jobb illeszkedését hozza magával. Ez különösen fontos Közép- és Dél-Európa egyes részein, ahol a felsőoktatás általában véve még mindig nagyon teoretikus, és kevés kapcsolatot tart fenn a térség gazdasági szereplőivel. A lehetséges változásra jó példa Kolozsvár, ahol a térség növekvő IT-iparát képviselő cégek felvették ugyan a helyi egyetemekről kikerülő diplomásokat, ugyanakkor kifejezték elégedetlenségüket a képzést illetően. Az érintett felsőoktatási intézmények rektorai nyitottak voltak e hangokra (fontos tényező!), de azt kérték, hogy ne egyenként kelljen a cégek igényeivel foglalkoziuk. Innen jött az ötlet, hogy strukturáltabb módon folyjék az egyeztetés. Az egyetemek a helyi IT cégekkel és egyéb közszereplőkkel megalapították a Cluj IT Clustert, aminek jelenleg 32 cég, 3 térségi egyetem és 8 egyéb szervezet (fejlesztési ügynökségek, városi tanács stb.) a tagja. A klaszter olyan platformmá nőtte ki magát, ahol a 3S szereplői találkoznak, megvitatják a közös kihívásokat, közös tevékenységeket és projekteket azonosítanak, gyakornoki programot indítottak. A város itt is a facilitátor és a hálózatépítő szerepét vette fel.

Másodszor, a hármas spirál együttműködés kedvező lehet azoknak a kis és közepes vállalkozásoknak, amelyek tipikusan kevésbé innovatívak, hiszen kevesebb erőforrásuk van K+F tevékenységekre vagy technológiatranszferre. Az ilyen cégek könnyen veszíthetnek versenyképességükből, ugyanakkor nincs meg az a kapacitásuk, hogy egyetemekkel működjenek együtt, még ha szeretnének is. Hogyan lehet létrehozni ezt a hiányzó kapcsolatot? Az URBACT program EUniverCities hálózata több példát is talált. A német Aachen városában az egyetemi oktatók és a KKV-k kapcsolatának erősítésére találták ki a „professzorok úton” elnevezésű akciót: egyetemi professzorok látogatnak meg KKV-kat a térségben, megismerkednek kutatásaikkal, és aktívan keresik az együttműködés lehetőségeit, ami a gyakornoki programoktól a hosszú távú innovációs projektekig terjedhet. A finn Tamperében, amely szintén az EUniverCities hálózatának partnere, a műszaki egyetem úgynevezett „problémapéntekeket” rendez 2014 óta. A KKV-kat aktívan megszólítják, meghívják ezekre az alkalmakra, ahol az egyetem szakembereivel beszélhetnek, feltehetnek vagy vitára bocsáthatnak kérdéseket. A találkozóra szánt óra végére egyértelművé kell válnia, van-e tere bármiféle együttműködésnek, és ha igen, mi a következő lépés.

Mit tehetnek a városok a hármas spirál érdekében?

A városok általában nincsenek közvetlen befolyással a területükön működő egyetemekre, a nemzeti kormányokkal ellentétben K+F támogatási forrásaik sincsenek, emellett értelemszerűen nem szólhatnak bele, hogy a cégek és az egyetemek között milyen együttműködések valósuljanak meg. Így aztán a hármas spirál együttműködések fejlesztésére leginkább indirekt módszerekkel hathatnak, és ilyenkor sok múlik a vezetőkön, a vállalkozások és az akadémiai intézetek proaktív hozzáállásán, elkötelezettségén.

Ennek ellenére fenntartjuk, hogy a városok nagyon sokat tehetnek a hármas spirál együttműködésekért. Először is bevonhatják az egyetemeket és a diákokat a helyi gazdaság fejlesztésébe. San Sebastian példája inspiráló lehet: Fomento, a város gazdaságfejlesztési ügynöksége bevonta az egyetemi diákokat és oktatóikat új szörf-termékek (deszkák és egyéb kiegészítők) kifejlesztésébe. A program nagy siker volt; a diákok több, mint 100 ötlettel álltak elő, amelyekből a legjobb 8-at prototípusként meg is valósították. A nyertesek támogatást kaptak saját vállalkozásuk indításához, hozzáférést startup támogatásokhoz, valamint lehetőséget nagyobb cégekkel való szoros együttműködésre.

Másodszor a városok kezdeményezhetnek és támogathatnak olyan „közvetítő” szervezeteket, amelyek híd szerepet tölthetnek be a vállalkozások/emberek és az oktatás között. A klasszikus példa Demola, a finn Tamperében, amely alapvetően egy együttműködési intézmény a város, az egyetemek és több más helyi szereplő között. A Demola szervezet kutatási kérdéseket és megoldandó kihívásokat gyűjt Tampere számos intézményétől (cégektől, kórházaktól, kormányzati szervektől, civilektől stb.), majd ezeket közzéteszi egy honlapon, feltüntetve, hogy milyen szakterületek bevonása látszik szükségesnek. A város egyetemein tanuló diákok jelentkezhetnek ezekre a projektekre, majd az így kialakuló diák csapatokat a város különböző támogatásokban és képzésekben részesíti. A diákok ezen keresztül konkrét gyakorlati tapasztalatokra tesznek szert, és kapcsolatba kerülnek a várossal, annak szereplőivel. Demola ezzel a módszertannal egy nemzetközileg elismert jó példa, amelyet számos város átvett már.

Harmadszor a városoknak lehetőségük van arra, hogy egyfajta élő laboratóriumot, tesztüzemet hozzanak létre, ahol a kutatók és/vagy a helyi vállalkozások kipróbálhatnak új technológiákat, termékeket vagy szolgáltatásokat együttműködésben a várossal. Ami ezen a téren könnyűnek hangzik, az éppen a túlszabályozottság miatt gyakran nehezen megvalósítható, ezért szükség van arra, hogy a városok teret adjanak egyfajta technológiai (vagy ’smart’) pilotoknak, kísérleti projekteknek, minél több partner és szereplő bevonása mellett.

Végül a városoknak kulcsszerepe lehet abban, hogy közreműködjön egyfajta tudás ’hotspotok’ megvalósulásában: tudásparkok, kampuszok vagy hasonló fejlesztések segíthetik az üzleti szereplők és az akadémiai intézmények együttműködését. Az URBACT REDIS hálózat erre a témára is fókuszált, és számos jó példát dokumentált.

Mibe kerül? Fel vannak-e készülve erre a városok? Néhány kérdés…

A hármas spirál, mint bemutattuk, az egyetemek, a cégek és a kormányzat intézményesített, strukturált együttműködésén alapul. Mennyire ismerik és értik a város döntéshozói a jelenlegi felsőoktatási és vállalkozói világot? Az együttműködés csak akkor jöhet létre, ha az abban részt vevő szereplők bíznak egymásban, és felkészültek arra is, hogy egymás szerepeit is átvegyék, ha szükséges. Vajon a várost a helyi vállalkozások és egyetemek megbízható partnereként tartják számon? A városi önkormányzatokat és hivatalokat gyakran merev, bürokratikus intézményeknek érzékeljük.  A hármas spirál elve vállalkozóbb, innovatívabb, a szereplőkre nyitottabb orientációjú helyi kormányzást vár el. Tudjuk-e, hogy melyik az egyetem legnyitottabb, legvállalkozóbb része? Tudunk-e teret adni ambícióiknak? Rendelkezik-e a város olyan motivált és kompetens alkalmazottakkal, akik egy együttműködés mögé tudnak állni?

A kohéziós politikákban kirajzolódó térségfejlesztés ’smart’ specializációs megközelítésének egyik pillére a hármas spirál módszertan. A városoknak komoly lehetősége van abban, hogy vezető szerepbe pozícionálják magukat a spirálban. Ugyanakkor, mint mindig, az ördög a részletekben lakik. Azok a városok váltak sikeressé, amelyek hidat tudtak verni a három – hagyományosan elválasztott – fő városi szféra között. Hármas spirálnak nevezni magunkat nem elég; valóban azzá kell válnunk.

Szerzők: Willem van Winden és Luis de Carvalho

Fotók forrása: Dublinked and Freepik

További olvasnivaló:

New Urban Economies: How can cities foster economic development and develop 'new urban economies' - URBACT kiadvány

New Urban Economies - Videó

The Open Data economy: promoting digital innovation in Dublin - URBACT kiadvány

New style cluster policy: riding the waves of San Sebastian's surf economy - URBACT kiadvány

Eredeti cikk: http://urbact.eu/triple-helix-3h-where-are-europe%E2%80%99s-cities-standing