Re-Block tanulságok – életminőség javítása az európai lakótelepeken

Mára többé-kevésbé egyértelmű, hogy a nagyszabású lakótelepek építése 30-60 évvel ezelőtt a városépítészet egyik zsákutcája volt. A lakótelepek tervezői hittek abban, hogy "... az építészet a társadalmi reformok egyik eszköze ... amikor is mindenki szívesen élne olcsó, előregyártott, lapostetős társasházakban – s ez maga a földi mennyország." (Philip Johnson amerikai építész). Álmaik részben igazzá váltak: sok család, amely nem rendelkezett megfelelő lakhatással, valóban örömmel beköltözött az ipari technológiával készülő toronyházakba. A szegény (és sok esetben migráns) háztartások koncentrációja azonban elkerülhetetlenül vezetett különféle problémákhoz a lakótelepek többségénél.

Az EU15 országokban megközelítőleg 50-60 millió ember (a népesség 14% -a), az EU13 országokban pedig további 30-40 millió ember (34%) él ma lakótelepeken. Mit lehet tenni, hogy javítsuk életminőségüket? Ez volt a Re-Block hálózat alapkérdése, amely február végén Iasiban, Romániában tartotta záró konferenciáját.

A helyzet összetettségét jól mutatja a 10 városból álló hálózat 4 konkrét helyzete.

Södertäljéban (65 ezres lakosú, növekvő város Stockholmtól 30 km-re) az 1100 lakást és 4000 lakost jelentő Fornhöjden lakótelep 1965-1975 között épült a "millió program" időszakban. A lakótelep, amely ugyan a városközponthoz aránylag közel, viszont egy domb tetején lévő erdő közepén fekszik, nagymértékben szegregáltnak tekinthető, mivel lakosainak 60% külföldi gyökerekkel rendelkezik. A növekvő társadalmi problémák nem láthatóak első ránézésre, mivel a lakótelep fizikai környezetét megfelelően karbantartják (emellett a szemetelésre és a grafitizésre a zéró tolerancia politikája van érvényben) azért, hogy megakadályozzák a városrész imázsának további romlását.

Malagában (580 ezer fő lakosú, de növekvő város Dél-Spanyolország) 2400 lakásával és 11500 lakosával a La Palma lakótelep vált a város legproblémásabb területévé. A negatív helyzetért nem elsősorban a gyenge várostervezés okolható; a munkanélküliség elérte a 75-80%-ot (a fiatalok körében 90%), a lakosok 50%-a él a szegénységi küszöb alatti jövedelemből. Az oktatás gyenge és a korai iskolaelhagyók aránya nagyon magas. A terület közbiztonsága hírhedt, gyakorlatilag törvények nélküli városrészként tekintenek rá. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy egyes épületek lapos tetőin még illegális kakas-viadalokkal is találkozhatunk.

Magdeburgban (zsugorodó város 230 ezer lakossal Németország poszt-szocialista részén) a Neu Olvenstedt lakótelep 1990-ben fejeződött be 13 ezer lakással, 31 ezer beköltözővel. Az elmúlt években 6000 lakást le kellett bontani, mert a népesség drasztikusan lecsökkent 10 ezer főre. Annak ellenére, hogy nagyon jó infrastruktúrával (villamos a városközpontba) és a jó iskolákkal rendelkezik a környék, további lakosságcsökkenés várható. A bontásoknak köszönhetően a blokkok között hatalmas üres területek és zöld mezők találhatók, emellett az egykori bevásárlóközpont is megszűnt.

Budapest 18. kerületében (ahol a főváros 1,7 milliós lakosságából 98 ezren élnek) a Havanna lakótelep 1983-ban készült el 6200 lakással 17000 fő részére. A kertvárosi közegben izoláltnak tekinthető lakótelepnek aránylag rossz az imázsa, az ingatlanok értéke pedig nagyon alacsony Budapest más részeihez képest. Ennek következtében sokan vallják, hogy a Havanna csak egy 2-3 évre szóló átmeneti lakóhely számukra. Az épületek alacsony energiaszabványúak. Mindezen problémák ellenére a lakótelepen nincsenek nyilvánvaló jelei a leromlásnak.

A fenti négy rövid helyzetkép jól illusztrálja az egyes városok és azok lakótelepei közötti óriási különbségeket. Södertalje és Malaga növekvő városok; Magdeburg zsugorodik, míg Budapest és a Havanna lakótelep stagnálnak. Södertaljeban és Malagában a lakótelepeket társadalmi problémák jellemzik. Magdeburg a kiürülő, felhagyott terekkel küzd, Budapesten pedig az energiahatékonyság területén jelentkezik a legnagyobb probléma. Nagy különbségek mutatkoznak a tulajdonviszonyok tekintetében is: a Budapesti ingatlanok 95%-a tulajdonos által lakott, Malaga helyzete vegyes, míg Magdeburgban és Södertaljéban a lakásszövetkezeti tulajdon dominál.

Hasonlóan nagy különbségek vannak a felsorolt városok pénzügyi lehetőségeit tekintve, amely kihat arra, hogy mennyit tudnak költeni a problémás területekre: Södertalje és Magdeburg pénzügyileg igen erős, lakásonként legalább 15-20 ezer eurót költött fejlesztésekre (vagy bontásra). Ehhez képest Malaga és Budapest jelentéktelen pénzügyi forrásokkal rendelkezik.

Nem csoda, hogy a célok és törekvések vonatkozásában is eltéréseket találunk: Södertalje szeretné a lakótelepet egy magas minőségű lakónegyed ökológiai modelljévé tenni; Malaga arra törekszik, hogy a negyedet a város egyik normális részévé formálja; Magdeburg megoldást keres az üres területekre, miközben Budapest célja, hogy az energiahatékonysági problémával foglalkozzon, részint annak érdekében, hogy növelje az ingatlanok értékét.

A projektlátogatások során a RE-Block hálózat partnerei a problémák kezelésére számos megközelítést ismerhettek meg: bérlő egyesületek, szomszédsági menedzsment, helyi újság, a lakosoknak szóló vonzó, alacsony költségű programok, jobb tömegközlekedési kapcsolatok kiépítését célzó erőfeszítések, részvételi tervezés. Ezekből a gazdagabb városok olyan olcsó és egyszerű megoldásokat tanulhatnak, amelyeket a szegényebb városokban alkalmaznak, míg az utóbbiak a költségesebb beavatkozások előnyeit és hátrányait tudják mérlegelni.

A sok vita és beszélgetés során kikristályosodott a megfelelő városi kormányzás fontossága. A hátrányos helyzetű térségekben a problémákat nem lehet megoldani a kisebbségek és a hátrányos helyzetű csoportok döntéshozatalba való bevonása nélkül. A hierarchikus, top-down attitűdöktől a befogadó, képessé tévő megközelítés felé való elmozdulás szimbólumaként a PPPP (public-private-people partnership, vagyis a köz-, a magánszféra és az emberek partnersége) merült fel, különösen a szolgáltatások nyújtását tekintve. A programban résztvevő városok megértették, hogy meg kell találniuk azt a fajta kormányzási modellt és innovációt, amely a legjobban megfelel lakótelepeik sajátosságainak.

Fontos tanulságok:

• a szociális problémák a fizikai problémáknál is gyorsabban vezethetnek az elértéktelenedéshez, a lakótelep leromláshoz;
• extrém szegregáció esetén a lakóépületek (akár jó minőségű épületek) bontása is elkerülhetetlenné válhat;
• a bontás ennek ellenére nem mindig megfelelő (különösen, ha ezzel az átmeneti lakhatási lehetőségek szűkülnek), és nem mindig könnyít a problémákon;
• a problémák egy adott koncentrációja felett a helyi megoldások már nem elegendőek: magasabb közigazgatási szintet is be kell vonni a helyzet kezelésére.

Az egyes projektek helyi cselekvési terveinek vázlatos átnézése után a partnerek a végrehajtás lehetőségeit keresték. Konkrét elképzelések merültek fel a társadalmi kérdéseket illetően (olcsó megoldások feltárása önkormányzati szinten), valamint az energiahatékonysági kérdéseket és a fizikai környezetet tekintve (az imázs és a lakókörnyezet javítása, új közlekedési kapcsolatok stb.) A következő 6-7 év fogja megmutatni, hogy a felhozott lehetőségekből mit lehet megvalósítani, elsősorban uniós források bevonásával.

A Re-Block projekt segített bebizonyítani, hogy még olyan városok partnerségében is lehetséges az egymástól való tanulás, amelyek egészen más problémákkal néznek szembe, és eltérő jogszabályi keretek és finanszírozási feltételek között működnek.

Szerző: Tosics Iván, URBACT vezető szakértő

Fő kép: Malaga Municipality; Többi fotó: Benkő Melinda, 2014; Re-Block Baseline Study; Tosics Ivan, 2014