Tervezés és a városok terjeszkedése

A legtöbb tervező és várospolitikus egyetért abban, hogy a városok terjeszkedése veszélyezteti a városfejlesztés fenntarthatóságát. Egyértelmű a konfliktus azon kevesek, akiknek a kertvárosi részekbe költözés magasabb életminőséget biztosít és aközött a többség között, akiknek életminőségét negatívan befolyásolják a városi terjeszkedés externáliái (a területhasználat környezeti következményei és a növekvő forgalom).

Az alábbi cikk célja először is, hogy feltárja, mi is az a városi terjeszkedés, azután megvitat néhányat a Use-Act hálózat megközelítései közül, végül részletesen megvizsgálja egy konkrét város (Riga) esetét.

1) Mit jelent a városok terjeszkedése?

A fenti kép Madrid fölött készült, földet érés előtt. Az ilyen terjeszkedő városi területeket (sprawling area) könnyű felfedezni a légifotókról, ugyanakkor nem mindig egyszerű térképekről és adatokból feltárni a létezésüket.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2014 februárjában Brüsszelben tartott 7. műhelymunkája az Európai Integrált Városi Monitoringról (IUME) a városi terjeszkedés olyan definiálását tűzte ki célul, amely lehetővé teszi annak pontos mérését.

Jaeger és Schwick (2012, 2014) meghatározása szerint a terjeszkedés mértéke nagyobb, ha több terület épül be, az épületek szórtabban helyezkednek el a tájban és a beépített terület kihasználási intenzitása alacsonyabb (pl. a lakosonkénti vagy munkahelyenkénti területfelhasználás magasabb). Mindezeket a tényezőket összesíti a városi terjeszkedést mérő Súlyozott Városi Proliferációs (terjeszkedési) index (WUP).

A számítások módszertanát Jaeger-Schwick 2014-es publikációja részletezi. A Svájcra vonatkozó eredmény drámai képet mutat. A növekvő városi terjeszkedés veszélyét Svájcban már a '60-as évek elején említik, és azóta számos tájelemzés megerősítette a figyelmeztetéseket. Most, hogy a városok terjeszkedése első alkalommal számszerűsíthető: 1935 és 2002 között a városi terjeszkedés Svájcban 155%-kal nőtt (1960 és 1980 között tapasztalható a legnagyobb mértékű növekedés).

Az összes svájci kanton közül Zug és Geneva az a két kivétel, ahol a városok terjeszkedése csökkent az elmúlt 20 évben, a tömörítési politikáknak (densification policies) köszönhetően. A legpozitívabb Zug példája, ahol a kanton és az önkormányzatok új szabályozást vezettek be a rendezési tervbe, amely megengedi a magasabb lakósűrűséget a már beépített területeken, emellett pedig korlátozza az új területek beépítését. Fontos hangsúlyozni, hogy a sűrítés egyáltalán nem azt jelenti, hogy az embereknek sokemeletes épületekben kell élniük.

A 2050-es előrejelzés azt mutatja, hogy a nemzeti tervezési szabályozás módosítása nélkül a terjeszkedés Svájcban ismét növekedne, méghozzá a ’60-as, ’70-es évekhez hasonló ütemben. Ez drámai következményekhez vezetne a felszínborítás, a helyi klimatikus viszonyok, a kibocsátás és szennyezés, a felszíni és felszín alatti vizek és az állat és növényvilág tekintetében. A gazdasági hatások szintén jelentősek lennének, mivel a közszolgáltatások költsége sokkal magasabb ezekben a terjeszkedő városrészekben.

Svájc az európai országok közül a legjobb tervezési szabályozással rendelkezik. Erre példa az 1888-as erdők védelméről szóló jogszabály, a levegő szennyezését (’80-as évek) és a vizek szennyezését tiltó szabályok (’90-es évek). Az első szövetségi szabályozás, amely korlátozza a települések terjeszkedését 1979-ből való. Fenyegető tény, hogy a részletes tervezési keretek ellenére a beépített területek aránya dinamikusan nőtt, mivel az önkormányzatok szinte teljesen független módon határozhatnak meg új építési övezeteket.

A növekvő lakossági nyomás következtében Svájc Parlamentje javasolta a Szövetségi Alaptörvény (Federal Staute) felülvizsgálatát annak érdekében, hogy korlátozza az új beépíthető területek kijelölését az előre jelzett népességnövekedés mértékéig, és vezessen be illetéket az az új beépítésre szánt területek kijelölésének eredményeként bekövetkezett ingatlanérték növekedésére. Ezt a javaslatot a 2013-as népszavazás jóváhagyta.

A WUP egy olyan összetett mutató, amely olyan, egymástól különböző szempontokat integrál, amelyek önmagukban is igen bonyolultak. A politikusok kedvelik az ilyen típusú szintetizált mutatókat, mivel ezek összetett problémák könnyű megértésének és értelmezésének látszatát keltik. Ugyanakkor a szakértők többsége szerint megalapozottabb a három megközelítést, amelyekből a mutatót kialakították, külön vizsgálni, mert ebben az esetben a döntéshozók is jobban átlátják, hogy melyek lehetnek a célravezető beavatkozások (szabályozás).

2) URBACT hálózatok és ezek városi terjeszkedés terén elért eredményeik

A városok terjeszkedésének kérdésével már foglalkozott néhány URBACT projekt, ilyen volt a Lumasec és a jelenleg is futó Use-Act hálózat. Az URBACT projektek eredményeit összefoglaló 2011-es kiadvány Metropolitan Governance fejezete is ezt a témát tagalja. A városok terjeszkedésének kérdése egyre fontosabb lesz az URBACT III számára, mivel a kiemelt specifikus célok közül kettő is környezetvédelmi kérdésekhez kapcsolódik. 

A jelenleg futó Use-Act (Urban Sustainable Environmental ACTions) célja összekötni a további városterjeszkedés ellen irányuló erőfeszítéseket a már létező beépített városi területek sűrítésével. A további területek beépítését megelőzendő olyan integrált politikákra és eszközökre van szükség, amelyek célja javítani a városi növekedés irányításának tervezési kereteit, párosítva olyan fenntartható városi beavatkozásokkal, amelyek a települések jelenlegi területeinek kihasználatlan, üres vagy elhagyott részeinek újrahasznosítását szolgálják a történelmi városrészekben és az újabban beépített területeken egyaránt. A Use Act projekt az alábbi három fő részre tagolódik: 

• Tervezési eszközök és jó kormányzás a tervezésben a városi növekedés management és a városi területek újrahasznosítása céljából;
• Városi területek újrahasznosítása érdekében végzett beavatkozások: management, partnerség, finanszírozás, funkciók;
• Lakott ingatlanok és területek rendbehozatala és megújítása.

A Use-Act hálózatot Nápoly városa vezeti és 8 másik partner alkotja a tagságát Európa különböző városaiból.

3) A városok terjeszkedésének problémája Rigában

Riga a Use-Act hálózat egyik partnervárosa.

Riga funkcionális térsége állandó lakosainak száma 1,1 millió fő. A térség lakossági struktúrája azonban dinamikus változáson megy keresztül. Harminc évvel ezelőtt 900 ezer fő körül mozgott Riga városának lakossága, ma pedig kevesebb, mint 650 ezer, a 2030-as előrejelzés pedig 500-550 ezer fővel számol. A következő évtizedben a népesség csökkenése Rigában hozzávetőlegesen 10%, míg az agglomeráció népességében 15%-os növekedés várható.

A csökkenő lakosságú Rigát az üres helyek európai fővárosának is nevezhetjük, hiszen a városi épületek 15-20%-a üresen áll. A cár ideje alatt Szentpétervár és Varsó után Riga volt a harmadik legnagyobb város, majd a szovjet időkben nagy ipari központnak számított. Ezek az időszakok otthagyták a nyomukat a város építészetén a különböző típusú barnamezők formájában.

Az ország függetlenségének két évtizede alatt a piac által vezetett fejlesztések domináltak az állami vagyon privatizációjával és a döntéshozatal decentralizációjával. Ezek a körülmények extenzív fejlődéshez vezettek: az összes lakossági, kereskedelmi és ipari befektető az üres, zöld-mezős beruházásokat preferálta a már beépített, romló állapotú épületekkel terhelt területekkel szemben.

A jelenlegi tervek szerint hatalmas területek várnak további új fejlesztésekre a Riga körül fekvő külvárosokban. Néhány környező település évi 3-4%-os növekedést tervez a rendelkezésre álló földterületek fejlesztési potenciállá alakításával, beleértve a korábban kiosztott parcellákat (a kombinátokban dolgozó munkások rekreációját szolgáló szovjet kertvárosok) vagy a híres üdülőterületeket, amelyek mára teljesen lepusztult állapotba kerültek.

Az új zöldmezős fejlesztések árnyékában ott léteznek a barnamezők, közülük sok a városközpont közvetlen szomszédságában. Az egyik ilyen terület az Andrejsala folyópart, amely nagyon jó lehetőségeket, ámde a már elköltöztetett korábbi kikötő miatt rendkívül kemény örökséget is jelent egyben. Egyelőre egy magánfejlesztő cég aktív a térségben, felvásárolja a telkek tulajdonjogait és reménykedik abban, hogy az állam előbb-utóbb elkészíti a területre vonatkozó általános rendezési tervet és engedélyezi a telkek fejlesztőknek történő értékesítését.

A 100 évvel ezelőtti Andrejsala, valamint a szovjet időkben épült, részben elhagyott ipari épületek (fotók: Riga tervezési Régió és Tosics Iván).

A Use-Act projekt tagjaként a Rigai Tervezési Terület a kompaktabb városfejlesztést tűzte ki célul. Mozgósítani akarja a Riga környéki önkormányzatokat arra, hogy közösen együttműködve találjanak megoldásokat a beépítési problémákra. A helyi akcióterv a terjeszkedő városi területek négy különböző típusára koncentrál: burjánzó füves területek falvai (visszaszolgáltatott felparcellázott mezőgazdasági területeken), olyan telkek, amelyeket illegálisan alakítottak lakóterületekké, felhagyott korábbi ipari területek és leromlott üdülőövezetek.

A különböző terjeszkedési lehetőségeket rejtő 4-féle külvárosi terület (Gunta Lukstina képei).

Az akcióterv célja, hogy megvalósítható növekedés-kezelő eszközöket tárjon fel, miközben konkrét helyszínekkel dolgozik. A feladat egyáltalán nem egyszerű, amíg a területhasználat tervezését érintő döntési hatalom önkormányzati kompetencia, nemzeti és regionális szinten igen csekély az erre vonatkozó döntési jogkör, és nagyon korlátozott a politikai akarat a közös értékek védelme érdekében tett határozottabb lépésekre.

Fotók: Tosics Iván

Készítette ivan.tosics