Placemaking Four Cities, Eger - projektbeszámoló

Az URBACT II program fel nem használt forrásaiból a program utolsó két évére a Titkárság az igények felmérése után kísérleti projekteket írt ki. Az ezekre jelentkező városhálózatok lehetőséget kaptak vagy a már elkészült akciótervük megvalósítására, vagy az úgynevezett transzferhálózatok keretében jó gyakorlatok átadására-átvételére. Az Eger város részvételével zajló Placemaking Four Cities projekt ezek közé tartozott.

A hálózatban Dublin töltötte be az átadó szerepet, a spanyol Albacete, a finn Pori és Eger pedig az ír példa adaptálására tettek kísérletet. Mint ahogy arra a projekt elnevezése is utal, a négy városból álló hálózat a közterek közösségi felhasználásának erősítésére, fejlesztésére jött létre. Eger a már megvalósított SURE URBACT projekt során találkozott azokkal a várospartnerekkel, akikkel a kísérleti projektet kidolgozták. A hálózati munka március 5-én zárult Írországban, az egri projektzáró konferenciára pedig március 25-én került sor.

Habis László, Eger város polgármestere kihangsúlyozta a zárókonferencián, hogy a városnak a gazdaság, az idegenforgalom, vagy akár az életminőség tekintetében sem a semmiből kell építkeznie, hiszen az elmúlt években számos jelentős fejlesztés valósult meg a településen, amelyek közül a belváros rekonstrukciója kifejezetten az URBACT projekt hátterét jelenti. Eger kisváros, ám ez nem jelenti, hogy életminőség tekintetében ne lenne versenyképes. A rekonstrukció során megújult közterek, illetve ezek rendszere mind a turisták, mind a helyi lakosok számára jelentős vonzerőt, megtartó erőt jelent, annak ellenére, hogy a beavatkozás nem volt konfliktusmentes. Fontos fejlesztés a kerékpárút, amely összeköti ezeket a tereket, sőt távolabbi helyeket is bevon a város vérkeringésébe, ezzel további fejlesztési lehetőségeket tárva fel. Az így megteremtett fizikai keretek belakása, közösségi programokkal való megtöltése volt az URBACT projekt célja. Ennek a munkának az alapját pedig a helyi szereplők közötti együttműködés megteremtése adta: az Eszterházy Károly Főiskola bevonása, a civilek szerepvállalása elengedhetetlen volt, és szerencsére az érintett területek vállalkozóival is sikerült megtalálni a közös hangot.

Rátkai Attila, Eger főépítésze örömmel számolt be arról, hogy a projekt keretében megvalósított tevékenységekről a partnervárosok is elismerően nyilatkoztak az írországi záró eseményen. A Placemaking projekt célterületét Eger belvárosa jelentette, ahol nemcsak a meglévő terek közösségi hasznosításában sikerült előrelépni, hanem új, eddig kevéssé kihasznált területeket is használatba tudtak vonni. Hogyan válnak a közterek közösségi térré? Eger városa erre kereste a választ a Placemaking projektben.

A korábbi fejlesztésekhez képest új gyakorlat, hogy a tervezést nem felülről irányították, hanem az URBACT-módszernek megfelelően a helyi támogató csoport és a bevont helyi közösség aktív részvételével hozták a döntéseket. A Placemaking a helyben adott közösségekből indul ki, és ezért alkalmas arra, hogy a fizikai kereteket megtöltse tartalommal. A helyi támogató csoport megalakítása után az első feladat az érintett közösségek megszólítása volt. Az ír gyakorlatból átvett kérdőíves módszerrel vonták be a helyi vállalkozásokat, vendéglátókat, a tereken programok szervezésében érdekelt civileket. A kérdőívből választ kaptak arra, hogy mire használja a közösség a köztereket, ismerik-e ezeket, sőt még az egyik terület nevének kitalálása is témája volt a felmérésnek.

Eger belvárosában az elmúlt években több köztér megújult. A felújított Dobó tér dísz- és rendezvénytér funkciójának megfelelő, ha az év nagy részében a sétálók veszik birtokba, s csak esetileg válik nagyobb rendezvények helyszínévé. A Kis-Dobó tér karaktere, közössége meglehetősen kialakultnak bizonyult, így a projektnek nem lett kiemelt célterülete. A Végvári vitézek terének új fejlesztése, hogy a teret lelépcsőzik a patakmederhez. Ez a teraszos, napsütötte lépcsősor kiváló találkozóhely, zenés események helyszíne lehet, azonban a projekt időtartamára nem készült még el.

A Placemaking projekt fő célterülete ezért két olyan tér lett, amelyek korábban más funkciókat töltöttek be. A Gárdonyi téren korábban parkoló volt, így a projekt során kellett meghatározni új karakterét, szerepét. A helyi támogató csoport javaslatai során körvonalazódott, hogy a Gárdonyi térre a Dobó tér kiegészítőjeként lehet tekinteni, amely akár folyamatosan is teret adhat közösségi programoknak: (bio)piacnak, vásároknak, kulturális eseményeknek, vagy akár sportbemutatóknak. A másik új terület az Eszperantó sétány teresedése, amelynek korábban önálló neve sem volt. Az új közterületnek a közösség elsősorban kulturális funkciót szánt: művészeti performanszok, időszakos kiállítások helyszíne lehet.

A kétéves program során számos akciót sikerült a tereket használó közösségekkel, illetve a stabil helyi partnerekkel megtervezni és megvalósítani. A „Megújul a város” című amatőr fotó- és képzőművészeti kiállítás a térhasználók és a fizikai terek viszonyát kívánta feltérképezni, közvetíteni a közösségi terekkel kapcsolatos gondolatokat. A „Márton napi barangoló” elnevezésű akcióban elhelyezett kérdőívek kitöltői olyan kupont kaptak, amelyet a bevont vendéglőkben lehetett borra és néhány falat ételre váltani, segítendő a közösség, a kereskedők és a vendéglátók kapcsolatának erősödését. A belvárosban kialakított, a patakmederben futó kerékpárút melletti támfal a program során kiállítóhellyé vált. Az Egri hősök című nagysikerű kiállítás után a TÉR/KÉP elnevezésű tárlat a Főiskola bevonásával hét fiatal festő munkáját mutatta be zenés programmal kísérve. A zárókonferencia napján nyílt meg a harmadik, a város modern építészeti arculatát bemutató kiállítás. A Placemaking projekt fő célterületét jelentő Gárdonyi téren „jeges-szárazföldi és animációs programokat” szerveztek a Sporttudományi Intézet bevonásával. A projekt legvégére még két akció maradt: a „Vidék a város terein” eseményen a húsvét ízeit, színeit és hangulatát varázsolják az érdeklődők elé környékbeli helyi termékekkel, a „celofán graffity” pedig egy újabb művészeti bemutató, ahol a festők a közterületeken lévő objektumokra feltekert, hátulról megvilágított fóliára festenek alkotásokat.

A projekt két éve alatt nem csak a dublini jó gyakorlatot, hanem a többi partnerország akcióit is megismerték a résztvevők, és minden tapasztalatcseréből származtak olyan ötletek, amelyeket a város át tudott venni. Az ír módszerben elsősorban a kérdőívezésen alapuló közösségi bevonás, Poriban a helyi egyetem bevonása, Spanyolországban pedig a kereskedők és a vendéglátók kapcsolatának erősítése volt az az elem, amelyet Eger sikerrel adaptált.

A projekt egyik legfőbb tanulsága, hogy bár a fizikai terek és az azokat használó közösségek adottak, ezek összekötéséhez, bemozgatásához külső szereplőre, egy külső rendezőerőre van szükség. A város természetesen gondolkodik az elkezdett munka folytatásában. A nyugat-európai partnerek a 2014-20-as időszakban a CLLD, azaz közösségvezérelt helyi fejlesztési programok által biztosított forrásokban látják a folytatás lehetőségét. Dr. Hitesy Ágnes, a programot segítő külső szakértő szerint a jövőbeli fejlesztési projektek nem csak a források miatt fontosak, hanem azért is, mert feladatstruktúrát adnak, kereteket jelentenek: szereplők és partnerek dedikálásával, elvégzendő feladatokkal, határidőkkel tematizálják és mozdítják elő a fejlesztési folyamatokat.

Készítette: URBACT Nemzeti Tájékoztatási Pont