Beszámoló – URBACT Várostervezési Műhely

A 2014. november 27-én, Budapesten, a Lechner Lajos Tudásközpont konferenciaszobájában megtartott URBACT műhely a „Közösségi tervezés a helyi támogató csoportban” címet kapta, ráerősítve az EU-s programtitkárság azon törekvésére, hogy az „URBACT-módszerként” emlegetett participációs gyakorlatot még hangsúlyosabbá tegye. Ennek jegyében a délelőtti program során a résztvevők egy, a közösségi (város)tervezésről szóló előadáson, majd a bevonással kapcsolatos URBACT tapasztalatok közös átbeszélésén keresztül a részvételi tervezés és bevonás elméletében és gyakorlatában mélyedtek el. Délután az URBACT III programra való felkészülés jegyében a csatlakozás feltételeit, illetve az optimálisan működő helyi támogató csoport ismérveit gyűjtöttük össze a programban már tapasztalatokkal rendelkező résztvevők segítségével.

A műhelymunka nyitásaként a résztvevőket köszöntötte dr. Dömötör Tamás, a Miniszterelnökség URBACT-ért felelős munkatársa. Beszédében rámutatott az európai decentralizációs folyamatokra, a városok erősödő szerepére, az URBACT program segítő szerepére az Európai városi agenda kialakításában,  valamint a közösségi tervezés és bevonás egyre erősödő hangsúlyára.

A program „URBACT-módszerként” emlegetett gyakorlata több fázisból áll, amelyekben közös, hogy a participáción, vagyis az érintettek bevonásán és aktív részvételén alapul. A helyi támogató csoport (HTCS) megalakítása részvételi intézményépítésnek, a partnervárosokkal megvalósuló tapasztalatcsere közösségi tanulásnak, a helyi akcióterv kialakítása pedig közösségi tervezésnek tekinthető. Sain Mátyás előadásában a közösségi vagy részvételi tervezés elméletét tekintve az egyik fontos üzenet, hogy minden érintett, beleértve a lakosokat, a városban élőket is, szakértőnek tekinthető valamiben: saját életében, igényeiben mindenképpen. A párbeszéd és a közös tervezés akkor működik jól, ha mindenki a saját élményeinek, tudásának, „szakterületének” megfelelő kérdésekre adhat válaszokat, és ha mindez egy közös kommunikációs térben zajlik, ahol a résztvevők megismerik egymást és a többiek szükségleteit, ötleteit. Az ilyen bevonási és tervezési folyamatot természetesen körültekintően, az adott helyzetnek megfelelően meg kell tervezni, a lebonyolításához pedig folyamatsegítőket, ún. facilitátorokat is érdemes alkalmazni, akik ismerik azokat a közösségi tervezési módszereket, technikákat, amelyekkel a bevonás és az együttlét hatékonnyá és sikeressé tehető.

A közösségi tervezés eredményességének illusztrációjaként a résztvevők megnézték a legújabb és talán legjobb eddigi hazai gyakorlat, a VIII. kerületi Teleki tér közösségi tervezéssel történő megújításáról készült összefoglaló videót.

A bevonással kapcsolatos eredményeket és kudarcokat  a XVIII. kerületi Havanna lakótelepen (Re-Block projekt), illetve a Nagykállón és Nyíregyházán (Roma-Net és RegGov projekt) végzett munka tapasztalatai alapján osztották meg a projektekben résztvevő munkatársak, illetve ezt követően csoportos munkában beszélték át a műhelymunka résztvevői.

Fontos általános tapasztalat, hogy bár a projektek célja elvileg minden érintett számára előnyös, az URBACT programban a megoldandó problémák komplexitása, illetve a hosszú, nehezen átlátható lefolyású projektek riasztóak a részvétel szempontjából. Ezt a nehézséget a műhelymunka résztvevői szerint a projekt szakaszolásával, mérföldkövek, elérhető részeredmények megcélzásával és jobb, közérthetőbb kommunikációval lehet kezelni. A kommunikáció kérdése egyébként is sarkalatos a bevonás tekintetében. A projekt céljainak közvetítésére és széles körű megértetésére jó eszköz egy rövid, velős szlogen (lásd: „Álmodtam egy Havannát magamnak”) megfogalmazása és használata. A kommunikációs stratégia egyik fő feladata a bevonandó érintettek számára is vonzó „kommunikációs tér” megteremtése. Míg a lakótelepeken az elzárkózás, a „csak a küszöbig tartó gondolkodás”, a közösségiség teljes hiánya a probléma, addig a hátrányos helyzetű közösségekben, szegregált városrészekben a bizalomhiány, a társadalmon kívüliség nehezíti a bevonást. Mindkét esetben a legfontosabb teendő, hogy a program munkatársai ki tudjanak lépni „az asztal mögül”, és akár észrevétlenül olyan bizalmi viszonyt tudjanak kiépíteni a bevonandó célcsoporttal, amelyben az együttműködés alapját jelentő őszinte és nyílt kommunikáció kialakulásának esélye lehet. A lakótelepen ez a közösségi ház „kitelepülésével”, szokásos működési módjától való eltéréssel, különféle tematikus napok és programok szervezésével valósult meg. Jó eszköznek bizonyult még egyes helyi szereplők, konkrétan műhelyek, üzletek bemutatkozó jellegű megnyitása, és ezzel kapcsolatos beszélgetések generálása. A hátrányos helyzetű közösségekben a bevonás megalapozó lépese az érintettek bizalmának elnyerése, ami különféle karitatív tevékenységek apropóján megvalósuló rengeteg informális találkozással, beszélgetéssel érhető el. Mindkét esetben igaz, hogy a közösségi tervezés előtt magát a közösséget is meg kell erősíteni, és ebben a folyamatban a közösségi tereket is újra kell értelmezni.

Általános tapasztalat, hogy civilként könnyebb az érintettek bizalmát elnyerni, mint városi szereplőként, hivatalnokként, és fontos, hogy a folyamatot olyan karizmatikus facilitátorok, moderátorok támogassák, akik egyrészt nem kötődnek a helyi hatalmi, intézményi struktúrához, másrészt rendelkeznek a megfelelő projekttámogató készségekkel és tudásokkal. Jó eszköz az iskolák, gyerekek bevonása, ugyanakkor az ebben rejlő lehetőségeket (pl. a szülők megszólítását) saját bevallása szerint egyik projekt sem tudta még kellő mértékben kihasználni. A helyi iskolák mellett egyetemek, felsőoktatási intézmények hallgatóinak bevonása, ötleteikre, terveikre felfűzött beszélgetések kezdeményezése is jó eredményeket hozott. Fontos, hogy a projektek kézzelfogható hasznokat, sikereket tudjanak megcélozni, felmutatni, hiszen az eredmények nélküli „közösségépítés” általában nem sokáig élvezi a helyiek támogatását.

Az éppen elfogadás alatt álló URBACT III programról tudható információkat Majorné Vén Mariann osztotta meg a rendezvény résztvevőivel. A jelenleg számításba vehető legfontosabb információkat az URBACT programvezetés által közreadott URBACT III szórólap tartalmazza. A korábbi, URBACT II programhoz képest a legnagyobb változás, hogy a korábbi egységes városhálózati működésnek ezentúl a közös munka célja alapján várhatóan három típusa lesz:

1. Akciótervezési hálózatok – városok támogatása integrált városfejlesztési stratégiák (helyi akciótervek) létrehozásában részvételi (helyi támogató csoport által megvalósított) tervezéssel
2. Végrehajtási hálózatok – fenntartható városfejlesztési stratégiák sikeres megvalósításának tapasztalatcseréje /tervvégrehajtás fejlesztése/
3. Transzfer hálózatok – fenntartható városfejlesztési jó gyakorlat átadása (példaadó város – adaptáló város partnersége)

A transznacionális városhálózatok építése mellett továbbra is fontos célkitűzése és tevékenysége a programnak a városfejlesztésben érintett szereplők, városvezetők képességfejlesztése és széleskörű tudásmegosztás a döntéshozók, szakmagyakorlók körében.

A támogatásintenzitás valamivel nő, 70%-os ERFA társfinanszírozás jár a fejlettebb, és 85%-os a kevésbé fejlett és átmeneti régiókban működő partnerek számára.

Az URBACT III program indító rendezvénye, valamint a program első pályázati felhívása akciótervezési projektekre 2015 elején várható.

Az URBACT programhoz való csatlakozás kihívásairól ismét a programban már több éves tapasztalattal rendelkező résztvevőinket kérdeztük. A csatlakozást fontoló városok számára a legfőbb tanács, hogy izgalmas, jó témát válasszanak, ami érdekes lehet a potenciális partnervárosok számára is. A jó téma abban is szerepet játszhat, hogy a pályázat sikeres legyen. Vezető partnernek lenni – miközben az nyilvánvalóan nagyobb szervezési feladatot jelent – előny abból a szempontból, hogy a város maga választhat olyan partnereket, amelyektől felvállalt ügyeivel kapcsolatban a legtöbbet tanulhat. A partnerségek a leggyakrabban korábbi közös projektek, testvérvárosi kapcsolatok alapján szerveződnek, de mind a francia programvezetés, mind a magyar tájékoztatási pont igyekszik segíteni a partnerkeresésben. Mindenképpen fontos szempont azonban, hogy a csatlakozni kívánó város vezetősége támogató legyen mind a partnerségi kapcsolatot, mind a helyi szereplőket megszólító és bevonó tervezési folyamatot illetően, és a projekt sikerét a megfelelő kapacitások biztosításával is szavatolja.

A helyi támogató csoport megfelelő kialakítása és működtetése a másik olyan tényező, amely egy URBACT projekt sikeréhez elengedhetetlen, illetve ami a tanulási folyamatot hatékonnyá teszi. Az URBACT II programban felhalmozódott tapasztalatok alapján elmondható, hogy a helyi támogató csoport koordinátor személye az egyik kulcstényező, de ő is csak akkor tud hatékonyan hozzájárulni a projekt sikerességéhez, ha munkájához megfelelő felhatalmazást és időt kap a város döntéshozóitól. Fontos, hogy a HTCS tagjai közül többen is beszéljenek angolul, hiszen a program lényeges eleme a külföldi partnerekkel megvalósított tapasztalatcsere. A helyi akciótervre fordítható időt a beszámolók szerint több város is túl soknak érzékelte először, pedig a széleskörű bevonással megvalósított tanulási és tervezési folyamathoz valóban szükség van erre az időre. Általános tapasztalat, hogy a nagyobb városokban nehezebb az érintett partnereket összehozni, viszont egy jól működő HTCS-re más tervezési, döntéselőkészítő feladatokat is rá lehet bízni, és a program megvalósítása után is nagy szerepet játszhat a település életében.

A műhelymunkáról készült fotók, a bemutatott előadások és a jelenléti ív megtalálható a honlapon.

URBACT Nemzeti Tájékoztatási Pont