Ökotársulás a nagyvárosban?

A világban számos minta ismert az ún. közösség által támogatott mezőgazdaságra, amely a legtöbbször egyfajta szerződéses viszonyt jelent fogyasztók és egy vagy több termelő között. A megbízható forrásból származó élelmiszer beszerzése érdekében általában több vásárló összefog, majd közösen megkeresik azt, vagy azokat a termelőket, akiben megbíznak, és aki vállalja, hogy előre megszabott és megfizetett ár ellenében általában heti rendszerességgel az adott évszaknak megfelelő terményekből egy-egy csomagot ad át a csoport minden tagjának.

A termelő ezzel állandó piacot kap a változatos, de nem nagy mennyiségben termelt árujára, a vevő pedig folyamatosan friss és megbízható forrásból származó élelmiszerhez jut.
2011-ben 55 budapesti család döntött úgy, hogy saját kezébe veszi élelmiszerellátását. Hosszú távú, maximálisan kontrollált önellátásra kívántak berendezkedni, ezért nem a megszokott utat választották, nem termeltetni, hanem, ha nem is saját kezükkel, de termelni akartak. A hosszú távú célok érdekében ezért egy nagyobb kezdeti tőkebefektetést vállaltak, s az így összeadott pénzen saját földet vásároltak, és létrehozták saját ökológiai mintagazdaságukat egy Nógrád megyei kis faluban, Herencsényben.

A Közösség tagjai közhasznú civil szervezetként (Magyar Ökotársulás Kulturális Nonprofit Kft.) működnek együtt. A tagok olyan közösséget alkotnak, amely az anyagi, a szociális tőke mellett igazi lelki, szellemi tőkével is rendelkezik. Ez a szellemi tőke, illetve a közösség ereje tudatossá teszi a társulás tagjait abban, hogy felvállalják az ökogazdaság társadalmi szerepét is, és ezzel az egyéni célokat is meghaladva fogalmazzák meg jövőképüket.

Az ökogazdaságot létrehozó családok ugyanakkor sem a kellő mezőgazdasági szakértelemmel, sem a földműveléshez szükséges idővel nem rendelkeztek, illetve nem is szándékoztak a városi életformával, bevált foglalkozásukkal szakítani. Az ökogazdaságot tehát nem a tagok művelik, hanem egy megbízott helyi agrárszakember vezetésére bízták, aki a terület megműveléséhez a településről toboroz munkaerőt. A közösség tagjai ugyanakkor nem csak nyomon követik a termelés folyamatát, hanem rendszeresen közösségi eseményeket, közös tevékenységeket is szerveznek a gazdaságban – az ökológiai gazdálkodás tárgyi értelemben vett haszon mellett így egyfajta hobbinak, ugyanakkor tudatos értékválasztásnak, világnézeti állásfoglalásnak is tekinthető.

A jelenleg  6 hektáron működő mintagazdaság modellként szolgálhat a valamikori hagyományos parasztgazdaságok szellemi örökségének a mai társadalomba történő újraintegrálására, ugyanakkor az ökológiai gazdálkodás különböző „haladó” irányzatait – például a biodinamikus gazdálkodás iskoláját – is integrálja. A profitkényszer nélküli gazdálkodás lehetőséget ad arra, hogy mind az egészség, mind a közösség értékei előtérbe kerüljenek, a gazdaság pedig integrált, organikus egységet képezzen az őt befogadó tájjal, vidékkel.

Az Ökotársulás küldetése, ahogy a honlapjukon ezt kinyilatkoztatják, hogy „továbbadható modellként szolgáljon más települések és közösségek számára, melynek során tudást, lehetőséget biztosítunk mára önértékelésükben és önfenntartó képességükben kevésbé tudatos vidéki emberek számára éppúgy, mint a jelen hívó szavát értő és meghalló, szándékában megerősödött, érték- és útkereső városi embernek.”

 A társulásban részt vevő családok számára a saját földtulajdon jelenti a biztosítékot arra, hogy a kialakított gazdaság eredményét nem csak ők, hanem gyermekeik, családtagjaik hosszútávon is élvezhessék. Fontos célnak tekintik, hogy az egyébként nagyvárosban felnövő gyermekeik a közös eseményeken, közös munkák során „belenőjenek” az ökológiai szemléletű gazdálkodásba, megfelelő pozitív mintát kapva az önellátásról, a vidéki gazdaságról, az ökológiai összefüggésekről, illetve nem utolsó sorban az összetartó közösség erejéről.

Tanulságos ugyanakkor a minta gazdasági elemzése is. A földvásárlás és a földműveléshez szükséges alapvető infrastruktúra és eszközök beszerzése aránylag jelentős anyagi befektetést igényelt az Ökotársulást alapító családok részéről. A gazdálkodás – mivel nem önerőből zajlik – további állandó anyagi ráfordítást igényel, hiszen többek között fizetni kell a gazdaság vezetőjét és az ott dolgozók munkabérét és járulékait. Az első egy-két évben tehát látszólag igen nagy árat fizettek a tagok a hetente átvett élelmiszerládáért. A gazdaság ugyanakkor a termelés beindulásával, az ültetvények termőre fordulásával több élelmiszert állít elő, mint a tulajdonos családok szükséglete. Az ilyen értelmű felesleg tehát eladható, méghozzá a közösség által támogatott mezőgazdasági modell szerint, vagyis tetszőleges – a közösség által meghatározott feltételeket elfogadó – vásárlók rendelhetik meg a havi fix ételmennyiséget egy meghatározott áron egy, a honlapról letölthető partneri szerződés kitöltésével.

Az Ökotáruslást alapító családok tehát hosszú távra biztosították azt, hogy saját földjükről, az általuk kiválasztott gazdaságvezető irányítása alól kikerülő egészséges élelmiszerhez jussanak, s eközben egyben támogassák az ökológiailag és kulturálisan tudatos vidéki gazdaságot is. A kezdeti tőkebefektetés után a termeltetésre a felesleg eladásából származó bevétel miatt jelentős összeget már nem kell fordítani. A társulás közössége és az általuk létrehozott gazdaság pedig mintát szolgáltat mind az egészséges élelmiszertermelésre, mind az önellátásra.

Fotók, idézetek forrása: http://okotarsulas.hu/

További olvasnivaló:
http://tudatosvasarlo.hu/cikk/herencseny-otvenot-csalad-egy-lelkes-falu-es-egy-mintagazdasag

A cikk angol nyelven is megjelnet az URBACT program uniós honlapján.